A kereszthalál

Szerző:

A megújulás ideje

Jézus Krisztus keresztje: a szenvedés helye. Rögtön eszünkbe jut megannyi templomi kép a vergődő, kínlódó testtel. Talán bevillannak képkockák is egy filmből. Vér, gyalázat, borzadás. Egyfajta pogány emberáldozat brutalitása. Amikor elkészült az elmúlt évek legismertebbé vált szenvedéstörténete, A passió, ez a filmvászonra szánt „szent rettenet”, egy közismert teológus így nyilatkozott: „Nem nézem meg, mert számomra Krisztus keresztje nem ezt jelenti.” Valóban, Krisztus keresztje nem ezt jelenti. Sem az evangéliumok, sem a hiteles keresztény ikonográfia nem vájkált soha a fizikai test elpusztításának drasztikus és véres jeleneteiben, hiszen nem a fizikai szenvedés, a materiálisan felfogott véráldozat hozza el a megváltást és az üdvösséget. A bűn nem „leverhető” ilyen módon. Valószínűleg nyugat-európai kereszténységünk barbár gyökerei és látásmódja okozták, hogy a kereszt a középkortól kezdve ennyire egybeforrott a testi gyötrelem kegyetlenségének hol misztikus, hol kiábrándítóan profán szemléletével.

Eltévedt autó

Szerző:

A pápát szállító – egyébként középkategóriájú autó eltévedt a Rio de Janeiró-i utcákon, letért az előre kijelölt útvonalról, s dugóba került. Ennyi a hír. A dugó azt jelentette mint a légi felvételek tanúsították , hogy amikor az emberek fölismerték a pápát, körülvették az autót, kezüket nyújtották, kisgyermekeiket emelték a lehúzott ablakhoz, a pápa áldását kérve. A kommentátor megjegyezte: rendkívüli megdöbbenés, fejetlenség, pánik és félelem lett úrrá a biztonságiak és egyéb hivatalos nagyságok körében. S még hozzátette: egyetlen ember őrizte meg higgadtságát a váratlan helyzetben, aki mosolyogva fordult a „dugót” okozó emberekhez: Ferenc pápa.

Aki megtalálta Amerikát

Szerző:

A genovai születésű tengerész, Cristoforo Colombo, azaz ahogyan mi, magyarok ismerjük, Kolumbusz Kristóf életéről számos regény és film készült. Közismert, hogy ő volt az az utazó, aki elindult Indiába, és fölfedezte Amerikát. Igaz, ő maga egész életében nem tudta, hogy új földrészen kötött ki, ezért a kontinens nem is róla, hanem Amerigo Vespucciról kapta a nevét. De az utókor Kolumbusz érdemeiről sem feledkezett meg, a dél-amerikai Kolumbia nevében is őrzi emlékét. A hajós népszerűségét mutatja az is, hogy a galamb jelentésű Kolumbusz férfinév Magyarországon is anyakönyvezhető, bár kevesen viselik.

Ramadán

Szerző:

Lapunk hasábjain ritkán ejtünk szót más vallások eseményeiről. Nem ez a küldetésünk, mégis a világra nyitott keresztény emberként nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mi történik a világnak azon felén, ahol a keresztények kisebbségben élnek, vagy egyáltalán nincsenek jelen. Az európai átlagembernek az iszlámról alkotott képe a híradásokból összerakott darabkák laza halmaza. S mint ilyen, meglehetősen hiányos és egysíkú.

Előre!

Szerző:

„Kérek egy jegyet az úttörővárosba! Tessék, kis pajtás.” Hangzik el a rövid párbeszéd az 1949-ben készült Janika című filmben, amely a korszakhoz hűen meglehetősen didaktikusan reklámozta az akkor megépült Úttörővasutat.

Az idén nyáron hatvanöt éves a ma már Gyermekvasútnak nevezett erdei pálya. Építése 1948 áprilisában kezdődött, és még azon a nyáron átadták az első szakaszát. Az ünnepségen, amely 1948. július 31-én volt, a Magyar Kommunista Párt akkori főtitkára, Rákosi Mátyás is megjelent. Azóta kering a városi legenda, amely szerint Rákosinak nem volt jegye, ezért a lelkiismeretes (és bátor) kalauzpajtás megbüntette a „nép bölcs vezérét”, aki utólag miniszteri dicséretben részesítette a kis vasutast. Szépnek semmiképpen, érdekesnek mindenképpen nevezhető időszak volt ez.

Tököt termő diófa

Szerző:

Hamarosan elérkezik a diószüret ideje. Mivel is csinálhatnánk kedvet ehhez gyerekeinknek, unokáinknak? Például az alábbi mesével:

Amikor Szent Péter Krisztus urunkkal utazgatott, a sok vándorlásban és a nagy melegben nagyon elfáradtak. Egyszer csak a távolban feltűnt egy terebélyes fa, és Péter így szólt:

– Hej, Uram, teremtőm, ott egy szép nagy diófa, feküdjünk le az árnyékába, mert alig húzom már a lábam!

– Bizony, dőljünk le egy kicsit, mert én is fáradt vagyok! – egyezett bele Jézus.

„Azt mondtam, keresd…”

Szerző:

Találkozás Hunyadkürti Györggyel

Ha azt írom róla, bámulatos tehetség, közhelynek hat, jóllehet igaz. Ha váteszsorsú színésznek titulálom, amolyan profetikus jelnek, lehet, hogy kikérné magának: ő csak utazó, aki szép és jó helyét, igazát keresi a művészet és a közélet gyakran alázat-, bizalom- és humánumhiányos világában. A Jászai-díjas Hunyadkürti György csaknem negyven éve játszik a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Alakja s alakításai köré legendák fonódtak, pedig „csak” önmagát adja. Légyen szó karakter- vagy főszerepről, önálló estről, színházon kívüli versmondásról vagy közönségtalálkozóról. Így maradhatott hiteles a világot jelentő deszkákon, s így „lubickolhatott” kedvére a közelmúltban színpadra került, a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozón is bemutatott Vaknyugat című komédiában. Teljesítményéért a legjobb férfi alakítás díját kapta a Haumann Péter vezette színész-zsűritől.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.