Országjáró

Fogadalmi mise a Szent István-emlékévben

A Székesfehérvári egyházmegye idén a város önkormányzatával együtt ünnepli Szent István halálának kilencszázhetvenötödik évfordulóját. A jubileumra meghirdetett Szent István-emlékév legkiemelkedőbb szakrális eseménye augusztus 14-én, a város fogadalmi napján lesz. Ezen a napon a megyés püspök minden évben megújítja hazánk felajánlását Szűz Máriának, annak emlékére, hogy István király 1038-ban a halála előtti napon Isten anyjának pártfogására bízta Magyarországot. A püspök a hagyományos ünnepi liturgiában Magyarok Nagyasszonya közbenjárását kéri az egész magyar népért, imádkozik minden magyar emberért, határokon innen és túl, hívőkért, nem hívőkért egyaránt.

Országjáró

A hírt röviden így lehetne összefoglalni: felújították a rezi plébániát, amely – ódon falaival – lakatlanul állt már hosszú ideje, s ha így hagyják, az enyészeté lett volna. Előbb egy német érdeklődő tett rá ajánlatot, ám túlságosan keveset ígért érte. Ekkor jelentkezett a helyben működő Várbarátok Köre, s a hévízi anyaplébánia velük közösen látott neki a megvalósításnak. A plébánia épületét az egyházközség használatra átadta a várbarátoknak, akik pályázaton ötvenmillió forintot nyertek, s ennek köszönhetően az épület ma szépen rendbe hozva Laky Demeter turistaház néven működik. Gyerekek, felnőttek, csoportok találnak itt szállást, ottjártunkkor éppen a Kék Túra útvonal vándorai pihentek meg a kellemes környezetben éjszakára.

Minden évben nyárutó havának első hétvégéjén tartják a több évszázados múltra visszatekintő Havas Boldogasszony országos nagybúcsút Szegeden. Idén augusztus 3-án és 4-én zajlanak az ünnepi események az alsóvárosi ferences templomban és a Mátyás téren.

A város nagy krónikása, Tömörkény István írta a búcsúról: „Nagy ünnep a Havi. Ez valóságos időpont, egy darab sarokkő az idők folyásában, melynek napját mindenki tudja és ismeri. Miként egyes, régibb események idejét úgy szokás meghatározni, hogy a nagyvíz előtt, vagy a nagyvíz után történt-e, akként a Havi napja is útjelző karó az élet nagy homokjain, s a dolgok, miket az emlékezet megőriz, körébe csoportosulnak.”

Zárday Tamás piarista emlékére

A budapesti Piarista Gimnáziumban 1967-ben végzett első osztályának öregdiákjai közül úgy tízen-tizenöten minden hónap utolsó csütörtökjén összejövünk egy budai sörözőben. Az utóbbi időben nemcsak a kerek évfordulókon, hanem egyéb találkozóinkon is többször eljött közénk a tanár úr. Így volt ez legutóbb idén áprilisban is. A rendház kapujában találkoztunk. Könnyű ballonkabátja alatt sejteni lehetett szikár, de a szokásosnál is soványabb termetét. Fején fekete baszk sapka ült, szemüvege mögül barátságosan pislantott rám.

Útközben néhány személyes kérdés mellett irodalmi és történelmi témák kerültek szóba. A tanár úrnak jó memóriája volt, így ötven év távlatából is tudta, hányas szám alatt volt a szülői ház, ahol egykor családlátogatáson járt nálunk.