Felkészülő
Vágyakozás. Megértéséhez érdemes egy képet keresnünk magunkban arról, mit takar, mit is jelent számunkra ez a kifejezés. Mi szimbolizálja a leginkább? Melyik az a szín, tárgy, illat, mozdulat, íz, amely a legjobban érzékelteti a lényegét? S vajon ki mit ért e szón, melynek szinonimái: kívánság, epekedés, sóvárgás, kielégüléskeresés, vágyódás, szenvedély, áhítozás, kívánalom, óhaj, kérés?
Felkészülő
– teszi fel minden idők egyik legrettegettebb kérdését előbb-utóbb minden kisgyerek. Vagy egy másik nagyon hasonlót, amitől aztán zavarba jövünk, megbánjuk, hogy a gyerekszoba felé kanyarodtunk, és azt kívánjuk, bár az apja (anyja, nagyanyja…) vállalta volna a délutáni gyerekfelügyeletet.
Pedig az élet nagy kérdéseinek megtárgyalásához intim viszony, bizalmas légkör kell. A gyerekek sem bárkinek teszik fel a „rázós” kérdéseket: tőlünk remélik a választ, mert nekünk merik megmutatni a zavarukat is a témával kapcsolatban.
Van még jó hírünk
Bátorságért Érdemjelet kapott Kristóf Imre, a Hortobágy Mentőcsoport egyik tagja, aki a LEGOTT Görögkatolikus Mentőcsoport vezetője. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Mátészalkai Katasztrófavédelmi Kirendeltség, Nyírbátori Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság állományában beosztott tűzoltó mentőcsoportjának tagjaként Kismaros ártéren lévő házait ellenőrizte a vízirendészettel közösen, amikor az egyik ingatlanban egy házaspárt találtak.
Az új evangelizáció útjai
Az elmúlt hetekben a személyes tanúságtételről volt szó rovatunkban. Így jutottam el saját megtéréstörténetem megosztásához, amelynek folytatása itt következik.
A beszélgetésnek, melynek során művészettörténet szakos barátom tanúságot tett nekem Jézus Krisztusba vetett új keletű hitéről a bölcsészkar büféjében, egészen távolra mutató következményei lettek. Magam is meglepődtem, mennyire magától értetődő volt minden szava, amellyel elém tárta az evangélium igazságát: Istennel a Jézus Krisztusba vetett hit által lehet találkozni, s ez a találkozás itt és most reális lehetőség. Attól féltem ugyanis, hogy ha valaki megmutatná is nekem az igazságot, akkor sem ismerném fel a számos más lehetőség között. Annyi vallás van, sok millió követővel – hogyan is tudnám kiválasztani közülük az igaz utat? (Akkor még nem ismertem Szent János apostol tanítását arról, hogy az Igazság ragyog, megvilágosít és meggyőz a Szentlélek erejével, sem Szent Pálét arról, hogy Isten ereje lép működésbe ott, ahol a megfeszített Krisztust hirdetik.)
A ferencesek szervezésében augusztus 14. és 20. között rendezik meg a 19. Esztergom–Mátraverebély-Szentkút gyalogos zarándoklatot, melyen minden évben több százan vesznek részt. Az eseményt „mozgó kolostornak” is szokták nevezni, mert itt sok idő jut elmélyülésre, mindennap van szentmise, zsolozsmázás és elmélkedés.
A hazai felsőoktatásban jelentős átalakítások vannak folyamatban, amelyek a minőségi képzést, a felsőoktatás szerkezetének racionalizálását, letisztult és jól rendezett – az egyes intézmények egyediségét kifejező – szakkínálat kialakítását, nem utolsósorban pedig a hallgatói igényeket tartják szem előtt. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) – amely az elmúlt évben elnyerte a kiemelt egyetemi státuszt, valamint Információs Technológiai és Bionikai Kara a kutató kari címet – felvételi pontszámai és az ezek alapján a 2013/2014-es akadémiai évre felvett hallgatók létszáma ismét jól alakult.
Szent Annát (július 26-án, a szent halálának feltételezett napján) minden évben külön megünneplik a Veszprémi főegyházmegyében. Jézus Krisztus nagyanyja, Szűz Mária édesanyja a főegyházmegye patrónusa Boldog Gizella királyné mellett – s mint Márfi Gyula érsek ezzel kapcsolatban komolyhumorosan megjegyezte: „Mi nők oltalma alatt állunk.” Szent Annát az asszonyok, nagyanyák, betegek, haldoklók patrónájának tartják. Az Anna-napi szentmisét július 26-án délután mutatta be az érsek a székesegyházban, s adott áldást a jelen lévő nagymamákra. A szentmisét koncert követte, majd megnyílt a Szaléziánumban a Szent Anna tiszteletét bemutató kiállítás.
A konyhában látom őt. Amint áll a tűzhely mellett, rádob egy hasáb fát, hogy jobban égjen, s a régimódi sparherden ( a kényszerű történelmi lakhelyen az államosítás után) ide-oda helyezi a fazekakat és a lábasokat. Egyiket közelebb az öntöttvas karikák jelezte tűzközéphez, a másikat távolabb, annak már csak melegen kell maradnia. S a konyha tésztagőzös délelőttje. Hány ilyen délelőtt kövesedett emlékké bennem, valamennyi egyetlen nappá sűrűsödve, egyetlen képpé, amint nagyanyám áll az asztalnál vagy a tűzhely mellett, mintha csak az élet mindenestül odatartozó része lenne, semmi kétely, a mama (így neveztük odahaza) és a konyha egyetlen birodalom, egyetlen lélegzet. S ahogy visszagondolok, sosem lázadtam: a mama miért mindig a konyhában tartózkodik? Ez volt ő, így volt ő.
Országjáró
Havas Boldogasszony tiszteletét ápolja és őrzi a budai krisztinavárosi egyházközség. A templom kegyképe ugyan az észak-itáliai Vigezzo-völgy kegyhelyéről származik, és az ottani Vérehulló Szűzanya képének másolata, de XIV. Benedek pápa engedélye nyomán 1757-től a hívek a Havas Boldogasszony ünnepén köszöntik templomuk patrónáját.
A búcsú napjához közeledve a hagyományokról és a közösség életéről szólva Vigassy Mihály plébános elmondta, hogy a nyári pihenőidőben nehéz összerántani a hívek közösségét, hiszen ilyenkor mindenki igyekszik elszabadulni Budapestről.