Új bíborosok februárban

Szerző:

 

Ferenc pápa kollegiális vezetési stílusára jellemző módon már október végén tájékoztatta a nyolctagú tanácsadó testületet, majd a szinódusi tanács tagjait is arról, hogy február 22-ére konzisztóriumot hív össze új bíborosok kinevezése céljából.

 

Ezt megelőzően – elődeihez hasonlóan – a bíborosi kollégium tagjaival találkozik. Néhány nappal korábban, február 17–18-án kerül sor a nyolc bíborosból álló testület harmadik összejövetelére, a konzisztórium után, február 24–25-én pedig a szinódusi tanács ül össze.

Nagyvilág

Szerző:

 

Fenyegetve érzik magukat

 

A pápához közel álló Victor Manuel Fernández argentin érsek megítélése szerint a katolikus egyházban akadnak olyanok, akik az első latin-amerikai egyházfő fellépésétől fenyegetve érzik magukat. Az argentin Clain napilap október 27-i számában megjelent interjújában az érsek úgy fogalmazott: vannak az egyházban olyan erők, amelyek a konzervatív táborhoz tartoztak, és Ferenc pápa vonalvezetése miatt elvesztették befolyásukat. „Ez a pápa olyan ember, aki bátran lép korábban nem ismert utakra, kész a változtatásra, és nyitott az újra.” Fernández érsek, a pápai jogú argentin katolikus egyetem rektora annak idején Bergoglio bíboros munkatársa volt a Latin-amerikai Püspöki Tanács (CELAM) ötödik közgyűlése záródokumentumának előkészítésében. (KAP)

„A hierarchia Isten népéért van”

Szerző:

 

A katolikus egyház küldetése Jézus küldetése – mondta Oscar Rodriguez Maradiaga bíboros, Tegucigalpa érseke (képünkön) október 25-én azon a konferencián, amelyet a Dallasi egyházmegyében szolgálatot teljesítő hívek számára rendeztek a Dallasi Egyetemen.

 

Rodriguez bíboros Ferenc pápa nyolctagú bíborosi tanácsának elnöke. A csak G8-nak nevezett nemzetközi testület, amelynek feladata, hogy meglátásaival segítse a pápa munkáját, előbb decemberben, majd februárban találkozik ismét, hogy tanácsot adjon a pápának többek között a Római Kúria reformjára, a szentszéki hivatalokra és a Vatikán pénzügyeire vonatkozóan – írja a Catholic Herald.

Autonómiatörekvések az Európai Unióban

Szerző:

 

Több mint százezer ember vett részt október 27-én a „székelyek nagy menetelésén”, s az esemény ismét ráirányította a figyelmet a székely autonómiatörekvésekre. A mai Romániában rendszerint a túlnyomóan magyar többségű Kovászna és Hargita megyéket nevezik székely megyéknek, de történelmileg a mai Maros megye nagy része is Székelyföldhöz tartozott. A román kormány újonnan kidolgozott közigazgatási reformterve megszüntetné a megyéket, és azokat nagyobb régiókban vonná össze, amelyekben a magyarok már biztosan nem lennének többségben. A tervezett változás azért is érinti különösen érzékenyen a magyarokat, mert ma bizonyos mértékig megyei szinten is saját képviselőik dönthetnek a helyi ügyekben (megyei önkormányzati feladatok, kulturális intézmények és a többi). A jelenlegi megyei közigazgatási rendszer – legalábbis a két magyar többségű megyében – elméletben a területi autonómia alapja is lehetne. Ha azonban az átalakítás végbemenne, valószínűleg végleg elveszne az autonómia elvi lehetősége is. Ez késztette arra az erdélyi magyar politikusokat, hogy jelentős tiltakozást szervezzenek.

Vonulás a székelyekért

Szerző:

Ima a budapesti kezdeményezés végén

 

Mindenekelőtt közös köszöntéssel fordulok hozzátok: Jó napot, Magyar Honfitársaim! De szólok keresztényként, és köszönök az egy Úrba vetett hit jegyében: Erős vár a mi Istenünk! Áldás, békesség! Dicsőség Jézusnak! Dicsértessék a Jézus Krisztus! És békét is kívánok: Shalom!

 

Azért vagyunk itt, mert megszólított a lelkiismeretünk, Isten személyes szava a lelkünkben. A helyünkön vagyunk most itt, együtt Székelyföld magyarjaival, akik Berecktől Kökösig váll-váll mellett vonulnak, hogy továbbra is megmaradhassanak őslakosként a nekik juttatott és eddig vérükkel is megőrzött, ezeregyszáz éves földön.

Igaz találkozások Lakitelken

Szerző:

 

A Kalocsa–kecskeméti főegyházmegye kateketikai és családbizottsága felkérésére és a Parázs Pasztorális Központ szervezésében október 26-án nagy érdeklődés mellett ismét megrendezték a főegyházmegye családtalálkozóját és hitoktatói továbbképzését. Az eseménynek a Lakiteleki Népfőiskola adott otthont. Gyönyörű környezetben, napsütéses, szinte nyáriasan meleg időben élvezhette a háromszáznyolcvan résztvevő azt a sok testi- lelki jót, amelyet a programok kínáltak.

 

A rendezvény szentmisével kezdődött, melyben Jeney Gábor családreferens atya köszöntötte a jelenlévőket. Az oltárnál hét pap és két állandó diakónus szolgált a tiszakécskei ministránsok segítségével. A szentmise keretében adták át a Koszter atya-díjat, melyet Bábel Balázs érsek alapított 2004-ben Koszterszitz József kanonok, kiváló hittanár, író emlékére. A díjat idén Cserjés Sándorné szabadszállási főállású hitoktató érdemelte ki. Plébánosa, Kiss József méltatásából a jelenlévők is megismerhették sokrétű tevékenységét. A szentmise után a hitoktatókat Fülöp Ernő irodaigazgató tájékoztatta az iskolai hitoktatás bevezetése miatt bekövetkezett változásokról.

Kamasz-e a kamasz, ha nem lázad? II.

Szerző:

Felkészülő

 

Tibor: Lehet, hogy csak nem vesszük észre, hogy lázad, mert „máshogyan” teszi? Hogy ki milyen módon és milyen mértékben lázad kamaszkorában, az egyénenként változó. Nem vagyunk egyformák. Ági lányunk így vélekedik erről: „A lázadást többféleképpen is fel lehet fogni. A lényeg tulajdonképpen az, hogy a fiataloknak, akik önmagukat keresik, kezd kinyílni a szemük, és megismerik a világot, amely körülveszi őket. Gyakran azzal kell szembesülniük, hogy nem elégedettek a valósággal, amelyben élnek. Ezt a nemtetszésüket fejezik ki a lázadásukkal, és sokszor a szülőkön vezetik le a bennük felgyülemlett feszültséget és dühöt, amelyet az élet dolgai kiváltanak belőlük. Én már valahogy évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy hiába vagyok dühös a világra, az nem segít senkin. Na jó, talán egy kicsit rajtam egy pár pillanatig, de a világnak biztosan nem használ…”

Mozaik a semmiről

Szerző:

Felkészülő

 

Péter több mint harminc évig volt függő. Jelenleg józanodó szenvedélybeteg.

 

„Szóval azért kellett elérnem az absztinenciát, hogy szembesüljek a kamasz lányom gondolataival, amelyekkel magam is gyakran küszködök. A semmivel. Olvasott egy regényt, én is elolvastam. A főhősnek a semmiről szóló mondataival a lányom és én is azonosulni tudunk. Csak hát én az apja vagyok. Mit tegyek?”

 

Részlet Janne Teller dán írónő Semmi című regényéből: „…Az első tanítási nap a szünidő után… Eskildsen tanár úr ugyanazzal a poénnal üdvözölt bennünket, mint minden évben: – Gyerekek, örüljetek a mai napnak! Iskola nélkül vakáció sem lenne.