A főváros ünnepe

 

 

E régi emlék a főváros születésnapjáról jutott eszembe. Száznegyven éve, 1873. január elsején egyesült Pest és Buda szabad királyi városok, Óbuda mezőváros és a Margit-sziget, s az egyesített Budapest Székesfőváros közgyűlése november 17-én tartotta alakuló ülését. A Budapest név elsőként gróf Széchenyi István 1831-ben született Világ című írásában fordul elő: „…azon fogok munkálkodni (…), hogy földesuraink szeressenek jószágikon és Buda-Pesten lakni.” De már 1829-ben azt írta levelében Hunyady Ferencnének, hogy egy angol a három részből álló várost Budapestnek nevezte. Az egyesítést egyébként már az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kormánya elrendelte, de ez akkor a bukás miatt meghiúsult. A világváros megálmodójaként Táncsics Mihályt tartja számon az emlékezet, aki 1860 és 1867 között a börtönben röpiratban vázolta terveit: „Ne legyen fővárosunk olyszerű, milyenek Páris s London: azaz ne legyen bolondító fényűzésnek, roppant gazdagságoknak és nyomornak tanyája, erkölcstelenségnek, minden gonoszságnak fészke. Legyen fővárosunk a hazának oltára, melyen a honszerelem lángja lobogjon olthatatlanul.”

 

Budapest az elmúlt száznegyven esztendő alatt sokat változott. Innen, messziről nézve szép is, jó is, de ha épp a forgalmas Üllői úton vagy Múzeum körúton járok, bizony hazahúz a szívem, s csöndre, jó levegőre vágyik.