Szocsi előtt

Várhatóan nyolcvanöt ország részvételével kezdődnek meg február 7-én, Szocsiban a XXII. Téli Olimpiai Játékok. Az orosz tengerparti városban tizenöt sportág kilencvennyolc versenyszámában hirdetnek bajnokot.

Szent Ágota tisztelete

Perenye, Sárszentágota

 

Magyarországon mindössze két templomot szenteltek fel a cataniai születésű szűz vértanú tiszteletére. Az egyik a Fejér megyei Sárszentágota községben épült, a másik Vas megyében, Szombathelytől hét kilométerre, a mintegy nyolcszáz lelkes Perenyén található. Az előkelő családból származó Ágota Szent Ágneshez hasonlóan egészen fiatalon szüzességi fogadalmat tett. A keresztényüldözések idején nyíltan megvallotta hitét, s vállalta a szenvedést. Kínzói ostorozták, égették, éles cseréptörmeléken, parázson forgatták testét, majd megcsúfolásként levágták a mellét. A középkorban a tizennégy segítő szent egyike volt, a mellbetegek, a szoptatós dajkák fordultak hozzá imáikban.

Élet az üveg mögött

Egy akváriumban mindig történik valami, s különösen igaz ez egy nagy, százhatvan literes medencére. Naponta többször leülök elé, és figyelem a zöld növények között úszkáló tarka halakat. Ahány faj, annyi viselkedésforma. Az ezüstösen csillogó, szépen csíkolt zebradániók rajhalak, mindig együtt úsznak a felszín közelében, ezt teszik ázsiai hazájukban is. Az apró, de pazar színekkel ékes neonhalak ezzel szemben csaknem mindig a fenék közelében úszkálnak. A hímek néha felhevülten kergetik a nőstényeket. Titokban talán le is ívnak, de egy társas akváriumban sem az ikrának, sem az ivadéknak nincs jövője. A kimért mozgású fekete tetrák többnyire az alsó és a középső vízrétegben tartózkodnak. Óvatosak; ha egy, a felszínen úszó táplálékszemcsét szeretnének bekapni, villámgyorsan vágnak fel érte, s ugyanazzal a lendülettel rögtön vissza is térnek a mélybe.

2014/1. Társas utakon

Tartalom   Nagy Gábor Lajos Változásvezetés az egyházközségekben Az út a szükség felismerésétől a működés megváltozásáig   Mayerné Pátkai Tünde Szolgálat és csoportdinamika Egy mentálhigiénés szemléletű diakóniai csoport kialakulása   Selmeczi Lajos Péter A látogatás mint lehetőség A lelkigondozás sajátosságai a magyar evangélikus egyházban   Edöcsény Zita Találkozzunk Jézussal Az elsőáldozásra és első gyónásra való … Olvass tovább

Hatvantól nyolcvanötig

Beszélgetés Debreczeni Tiborral

 

Nyugdíjazása után – már ismert drámapedagógus, rendező, előadóművész volt – kezdett tanítani a Nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskolán, és huszonhárom éven át dolgozott óraadóként. Most, nyolcvanöt évesen döntött úgy, hogy befejezi folyamatos oktatói tevékenységét. Még megjelentette tizenkilencedik kötetét, A kőrösi huszonhárom címmel, melyben élvezetes stílusban írja meg az eltöltött idő pedagógiai tapasztalatait. Debreczeni Tibor pályája nagy ívű, sikeres. Debrecenben, ahol tanár volt, ezreket nevelt, nemcsak gimnáziumi munkája során, hanem irodalmi színpadi rendezéseivel is. Ezerfős bérletes közönségük volt. Budapesten, a Népművelési Intézet metodikusaként nemcsak az amatőr színjátszás megújulását segítette elő, de felfedezte, magyarra adaptálta a drámapedagógiát, megírta az első műhelytanulmányokat és megjelentette az első drámajátékkönyvet. Majd megalapította a Magyar Drámapedagógiai Társaságot, és szerkesztette a Drámapedagógiai Magazint. Rendezőként pedig budapesti Vári Színpadával olyan előadásokat hozott létre, melyeket a magyarországi avantgárddal foglalkozó színháztörténészek is számon tartanak. Előadóművészként is jelentőset alkotott, Az öreg ácsot palira vették című összeállításával bejárta az ország kulturális intézményeit.

Az én Puccinim

Szoborportré Lelkes Márktól

 

A karácsony előtti napoktól néhány hétig szabadtéren, az Operaház előtt állt Lelkes Márk Giacomo Puccinit ábrázoló mellszobra, amelyet az olasz zeneszerző születésének százötvenötödik évfordulójára Ókovács Szilveszter, a dalszínház főigazgatója rendelt meg a művésztől. A büszt időközben átkerült végleges helyére, a díszlépcsőházba. Megállásra késztetett… Az internetre felkerült képek alapján hétköznapi képmásnak látszott; a fotón – az orron és állon megcsillanó fény miatt – konoknak-keménynek tűnő bronzarc inkább csak az elvárható hasonlóságot mutatta, semmint az ideával való azonosságot. „Élőben” megszemlélve az alkotást azonban rá kellett hogy döbbenjek, szobrásztól nem láttam még ehhez fogható Puccini-portrét. Szemből és profilból nézve is pontos. Valódi. Elfogult vagyok a „modellel” kapcsolatban. Nehéz újat mondani róla; minden hangját ismerem… – mégis kimeríthetetlen.

Az öröm marad

Budapesti találkozás Ljudmila Ulickajával

 

Tavaly év végén, az ünnepek előtt járt hazánkban újra az orosz írónő, Ljudmila Ulickaja. Új könyvének, az Örökbecsű limlomnak a bemutatójára érkezett Budapestre. Beszélgetőtársa magyar fordítója, a kiváló russzista, Goretity József volt. Az alábbiakban felidézzük a tanulságos este néhány gondolatát.

 

Kiderült: a Gutenberg-galaxis sokszor emlegetett (és persze vitatott) végéhez közeledve, a Paulo Coelho-féle közhelydömpingben, a Szepesi Nikolettek toronymagas eladási listáin túl egy mai orosz szépíró is képes megtölteni egy hatalmas mozitermet. Egyszerű, kissé fáradt asszony foglal helyet a színpadon. Fáradtsága nemcsak az utazásnak, hanem valószínűleg a tavalyi kemoterápiának és a halálos kórral való küzdelemnek is betudható. Szavai azonban tiszták, gondolatai élesek, tekintete okosan barátságos. Ulickaja nem guru. Mer nyitva hagyni kérdéseket, és mer kételkedni. Nem vágyik követőkre, de vele együtt gondolkodókra igen.

Szétszakítva

Észak és dél harca koreai filmekben

Kivégzésekben végződő politikai tisztogatás, atomháborúval való fenyegetőzés, óriás munkatáborok, éhezés és szegénység. Ezekről hallhatunk a híradásokban, ha Észak-Korea a téma. A déli országrészről ugyanakkor sokkal kevesebbszer esik szó. A leginkább akkor, ha nagy lelkesedéssel valamelyik dél-koreai cég magyarországi befektetéséről számolnak be a médiában. Tavaly volt hatvan éve, hogy abbahagyták a koreai háborút – békét ugyanis máig nem kötöttek a szembenálló felek. A megosztottság ugyanakkor még régebben kezdődött, hiszen már a II. világháború után kettévágták a félszigetet, nagyjából ott, ahol ma is húzódik a határ a két állam között.