Szerzetesek Európában

Maximilian Fürnsinn herzogenburgi prépost úgy fogalmazott: a kolostorok a párbeszéd házai. Szerepük betöltéséhez arra van szükség, hogy a szerzetesrendek Isten és az emberek felé nyitott szellemi központok maradjanak.

 

Christian Konrad, a Raiffeisen Bank nyugalmazott főtanácsosa a gazdaság és az etika összefüggéseiről tartott előadást. A kolostoroknak ma is arra kell tanítaniuk és példát adniuk, hogyan lehet egyszerre jól és etikusan gazdálkodni. Günter Geyer, a Wiener Städ­ti­sche vállalat felügyelőbizottságának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a kolostorokat nem szabad pusztán a turizmus vagy akár a gazdaság szempontjából értékelni. Egy szerzetesház sohasem lehet csupán e világi értékek hordozója.


Norbert Leser filozófus a kolostorok legfőbb funkcióját abban látja, hogy világi embereknek is lehetőséget nyújtson a visszavonulásra, az elmélkedésre, az imára. Arra is rámutatott, hogy az egyház történetének során a szerzetesrendek demokratikus közösségekként éltek, s ez a hagyomány érvényesülhet korunk megújulási törekvéseiben is.

 

Elisabeth Vavra salzburgi művészettörténész ezt a gondolatot azzal egészítette ki, hogy a szerzetesrendek megújulási törekvései természetesen nem mindig lehettek sikeresek, hiszen a szerzetesek – bármily törekvők is – mégiscsak emberek, akik körében mindig jelentkezik a félelem az újtól.

 

Alfred Komarek író arra utalt, hogy a szerzetesrendek a történelem során rendszerint erős hittel és nagy kreativitással válaszoltak koruk kihívásaira.
Bernhard Backovsky klosterneuburgi prépost zárszavában kijelentette: az ő apátságuk sohasem kíván a világtól menekülők menedékévé válni. „Aki hozzánk jön, annak tisztában kell lennie azzal, hogy a világért, az emberekért kell imádkoznia és dolgoznia – fogalmazott.