Kapcsolatban egymással – kapcsolatban Istennel

„A rendszerváltás idején láttuk, hogy a magyar egyházban rengeteg közösség van, amelyek, mivel évtizedekig jórészt »földalatti mozgalmakként« működtek, nem találták a kapcsolatot egymással. Az alapvető elképzelésünk az volt, hogy megpróbáljuk közvetlenül összekapcsolni ezeket – idézi fel a kezdeteket Koncz András, a Háló vezetőségének tagja. – Ám szembesültünk azzal, hogy erre nem mindenki nyitott, sokan nem szívesen lépnek ki a bástyáik mögül. Az évek során kirajzolódott előttünk: a Háló sajátos küldetése az egyházban az egyes emberek és rajtuk keresztül a közösségek közötti kapcsolattartás lehetőségének biztosítása, illetve az, hogy rámutatunk, milyen fontos a kapcsolatteremtés és -építés, valamint hogy segítséget is nyújtunk ebben.

 

 

Ma kevesebb kisközösség működik a magyar egyházban, és gyakran kevésbé erős a kapcsolat a tagok között. Ezért most fontos feladatunk, hogy megpróbáljuk ezt az »amortizálódást« megállítani, visszafordítani. Keressük az utakat, hogyan lehet közösségek alakítására ösztönözni embereket, és miként lehet a meglévő közösségeket afelé mozdítani, hogy tudatosabbá, mélyebbé váljanak, és jobban figyeljenek a kapcsolataikra.”


Ezt szolgálják a kisebb kerületi, a regionális, illetve az egész Kárpát-medencét felölelő találkozók, amelyeket a Háló a kezdetektől szervez, és amelyeken olyan témák szerepelnek, melyek előmozdítják az emberek és a közösségek nyitottabbá válását. Ebben nyújt kézzelfogható segítséget a Háló közösségi műhelye, honlapja (kiskozosseg.hu), valamint kiadványai. Az egyesület évente mintegy háromezer emberrel kerül kapcsolatba, akik sokféle lelkiségi mozgalomhoz és a legkülönfélébb adottságokkal rendelkező plébániákhoz tartoznak, így a Hálón belül egyedülállóan gazdag tapasztalat halmozódott fel a közösségi életről.
„A Háló laza és változó kapcsolati rendszer – mutat rá Koncz András. – Nem szeretnénk a szó klasszikus értelmében lelkiségi mozgalommá lenni, ugyanakkor igyekszünk egy sajátos lelkiséget képviselni: felmutatni, hogy sokféle út létezik Istenhez – mindenkié kicsit más, a maga helyén mindegyik helyes és értékes, s tanulhatunk abból, ha egymás útjára tekintünk.

 

 

Tudatosan törekszünk a nyitottságra, az őszinte kommunikációra: a szomorú és az örömteli dolgokról, a kudarcokról és a sikerekről egyaránt beszélünk. Alapvető jellemzőnk, hogy az egész Kár­pát-medencében jelen vagyunk. Ez természetes módon, s elsősorban a közösség és nem a magyarság hívószavával alakult így. Bizonyos politikai, illetve egyházpolitikai adottságok miatt éveken keresztül úgy tekintettek a Hálóra, mint a magyar egyház nem hivatalos kinyújtott karjára. Ez a szerepünk az utóbbi években háttérbe szorult, hiszen egyházi vezetői szinten is rendeződnek, kiépülnek a kapcsolatok. Számunkra most új kihívást jelent, hogy más hangsúlyokkal rendelkező kapcsolatot alakítsunk ki a határon túli és a magyarországi hívek között.

 

Mindemellett fontosnak tartjuk, hogy a Háló katolikus kezdeményezés, de nyitva áll a nem katolikusok előtt is. Az ökumenizmus számunkra természetes, hiszen ha közösségben gondolkodunk, nem zárhatjuk le a határainkat. Egyrészt sok a felekezetileg vegyes házasság, és a csa­lád­ta­gok együtt vesznek részt a közösségi életben, ami ettől kezdve ökumenikus. Másrészt, amikor a Kárpát-medencében, a szórványtelepüléseken meg szeretnénk szólítani a magyar nyelvű embereket, nem nézzük, ki melyik egyházhoz tartozik.”

 

Napjainkban az élet minden területén sok figyelmet kap és felértékelődött a közösségépítés, ám ahogyan Koncz András is rámutat: a közösségi lét és a kisközösséghez tartozás nem egészen ugyanaz. A Háló ez utóbbi szolgálatában áll. „Ha a társadalomra tekintünk, sok jel mutat arra, hogy az elmúlt években valóban felismertük a közösségek fontosságát. A rendszerváltás után jellemző volt a bezárkózás – még ha ez nem is a személyes egyedüllétet, hanem például a nukleáris családban élést jelentette. Most ez változóban van, növekszik a civilszervezetek, a baráti körök, a közösségeknek helyet adó szórakozóhelyek száma…
A katolikus egyház számára is fontos kérdéssé válik napjainkban a közösségiség. Ma a magyar egyházban elsősorban a lelkiségi mozgalmak foglalkoznak tudatosan a közösségépítéssel, ám a plébániai és a »nomád« közösségek, amelyek nem egy templomhoz vagy lelkiséghez kötődnek, hanem például egy egyetemista csoportból nőnek ki, kevesebb figyelmet és segítséget kapnak. Egyrészt tudjuk és megéljük, hogy az egyház közösség, com­mu­nio, és vannak kiemelt, nagy városi plébániák, ahol pezsgő közösségi élet van, másrészt viszont a plébániai élet sok helyen szinte megszűnt. Fontos lenne, hogy a magyar egyházban több figyelmet kapjon mindez, akár egy tematikus év meghirdetésével.”

 

Tavaly szeptemberben a Háló egyesület közösségszervező tevékenységének elismeréseként átvehette a Balog ­Zoltán miniszter által újonnan alapított Lukács Móric-díjat. „Nagy meglepetés és öröm volt ez számunkra – mondja Koncz András. – Különösen azért érezzük fontosnak ezt az elismerést, mert azzal, hogy egy katolikus szervezet kapta a díjat, rámutattak arra, hogy az egyházban van képesség és lehetőség a közösségfejlesztésre.”

 

Fotó: Háló