„A rendszerváltás idején láttuk, hogy a magyar egyházban rengeteg közösség van, amelyek, mivel évtizedekig jórészt »földalatti mozgalmakként« működtek, nem találták a kapcsolatot egymással. Az alapvető elképzelésünk az volt, hogy megpróbáljuk közvetlenül összekapcsolni ezeket – idézi fel a kezdeteket Koncz András, a Háló vezetőségének tagja. – Ám szembesültünk azzal, hogy erre nem mindenki nyitott, sokan nem szívesen lépnek ki a bástyáik mögül. Az évek során kirajzolódott előttünk: a Háló sajátos küldetése az egyházban az egyes emberek és rajtuk keresztül a közösségek közötti kapcsolattartás lehetőségének biztosítása, illetve az, hogy rámutatunk, milyen fontos a kapcsolatteremtés és -építés, valamint hogy segítséget is nyújtunk ebben.
Ma kevesebb kisközösség működik a magyar egyházban, és gyakran kevésbé erős a kapcsolat a tagok között. Ezért most fontos feladatunk, hogy megpróbáljuk ezt az »amortizálódást« megállítani, visszafordítani. Keressük az utakat, hogyan lehet közösségek alakítására ösztönözni embereket, és miként lehet a meglévő közösségeket afelé mozdítani, hogy tudatosabbá, mélyebbé váljanak, és jobban figyeljenek a kapcsolataikra.”
Ezt szolgálják a kisebb kerületi, a regionális, illetve az egész Kárpát-medencét felölelő találkozók, amelyeket a Háló a kezdetektől szervez, és amelyeken olyan témák szerepelnek, melyek előmozdítják az emberek és a közösségek nyitottabbá válását. Ebben nyújt kézzelfogható segítséget a Háló közösségi műhelye, honlapja (kiskozosseg.hu), valamint kiadványai. Az egyesület évente mintegy háromezer emberrel kerül kapcsolatba, akik sokféle lelkiségi mozgalomhoz és a legkülönfélébb adottságokkal rendelkező plébániákhoz tartoznak, így a Hálón belül egyedülállóan gazdag tapasztalat halmozódott fel a közösségi életről.
„A Háló laza és változó kapcsolati rendszer – mutat rá Koncz András. – Nem szeretnénk a szó klasszikus értelmében lelkiségi mozgalommá lenni, ugyanakkor igyekszünk egy sajátos lelkiséget képviselni: felmutatni, hogy sokféle út létezik Istenhez – mindenkié kicsit más, a maga helyén mindegyik helyes és értékes, s tanulhatunk abból, ha egymás útjára tekintünk.
Tudatosan törekszünk a nyitottságra, az őszinte kommunikációra: a szomorú és az örömteli dolgokról, a kudarcokról és a sikerekről egyaránt beszélünk. Alapvető jellemzőnk, hogy az egész Kárpát-medencében jelen vagyunk. Ez természetes módon, s elsősorban a közösség és nem a magyarság hívószavával alakult így. Bizonyos politikai, illetve egyházpolitikai adottságok miatt éveken keresztül úgy tekintettek a Hálóra, mint a magyar egyház nem hivatalos kinyújtott karjára. Ez a szerepünk az utóbbi években háttérbe szorult, hiszen egyházi vezetői szinten is rendeződnek, kiépülnek a kapcsolatok. Számunkra most új kihívást jelent, hogy más hangsúlyokkal rendelkező kapcsolatot alakítsunk ki a határon túli és a magyarországi hívek között.
Mindemellett fontosnak tartjuk, hogy a Háló katolikus kezdeményezés, de nyitva áll a nem katolikusok előtt is. Az ökumenizmus számunkra természetes, hiszen ha közösségben gondolkodunk, nem zárhatjuk le a határainkat. Egyrészt sok a felekezetileg vegyes házasság, és a családtagok együtt vesznek részt a közösségi életben, ami ettől kezdve ökumenikus. Másrészt, amikor a Kárpát-medencében, a szórványtelepüléseken meg szeretnénk szólítani a magyar nyelvű embereket, nem nézzük, ki melyik egyházhoz tartozik.”
Napjainkban az élet minden területén sok figyelmet kap és felértékelődött a közösségépítés, ám ahogyan Koncz András is rámutat: a közösségi lét és a kisközösséghez tartozás nem egészen ugyanaz. A Háló ez utóbbi szolgálatában áll. „Ha a társadalomra tekintünk, sok jel mutat arra, hogy az elmúlt években valóban felismertük a közösségek fontosságát. A rendszerváltás után jellemző volt a bezárkózás – még ha ez nem is a személyes egyedüllétet, hanem például a nukleáris családban élést jelentette. Most ez változóban van, növekszik a civilszervezetek, a baráti körök, a közösségeknek helyet adó szórakozóhelyek száma…
A katolikus egyház számára is fontos kérdéssé válik napjainkban a közösségiség. Ma a magyar egyházban elsősorban a lelkiségi mozgalmak foglalkoznak tudatosan a közösségépítéssel, ám a plébániai és a »nomád« közösségek, amelyek nem egy templomhoz vagy lelkiséghez kötődnek, hanem például egy egyetemista csoportból nőnek ki, kevesebb figyelmet és segítséget kapnak. Egyrészt tudjuk és megéljük, hogy az egyház közösség, communio, és vannak kiemelt, nagy városi plébániák, ahol pezsgő közösségi élet van, másrészt viszont a plébániai élet sok helyen szinte megszűnt. Fontos lenne, hogy a magyar egyházban több figyelmet kapjon mindez, akár egy tematikus év meghirdetésével.”
Tavaly szeptemberben a Háló egyesület közösségszervező tevékenységének elismeréseként átvehette a Balog Zoltán miniszter által újonnan alapított Lukács Móric-díjat. „Nagy meglepetés és öröm volt ez számunkra – mondja Koncz András. – Különösen azért érezzük fontosnak ezt az elismerést, mert azzal, hogy egy katolikus szervezet kapta a díjat, rámutattak arra, hogy az egyházban van képesség és lehetőség a közösségfejlesztésre.”
Fotó: Háló
