Egy konferencia margójára

Szeretem azt mondani: nálunk otthon valódi demokrácia van, azaz a férjemmel mindig teljesen egyenrangú felek vagyunk. Amikor ez valamilyen társaságban szóba kerül, a legtöbben csak mosolyognak: persze – gondolják vagy mondják – ezt állítom ugyan, de a valóságban ez lehetetlen. Nos, be kell vallanom, a fent megfogalmazott sommás formában tényleg az, ugyanakkor mégis igaz. Számos dolog van mindannyiunk életében, amiben egyensúlyt kell teremtenünk, az olyan apróságoktól kezdve például, hogy valaki nem szereti a zöldségeket, de egészségen szeretne élni, egészen az olyan összetett kérdésekig, mint a férfi és nő közötti egyenrangúság vagy a szakma és a családi élet összeegyeztetése. És mindegyikben teremtünk is egyensúlyt – úgy, ahogy az nekünk elfogadható, élhető, optimális, de ami nem objektív, mindig működő módszer, törvényszerűség.

PárKatt.hu az ima erejével is

Február 14-én lett egyéves a párKatt.hu online katolikus társkereső, melynek indulásáról, illetve féléves eredményeiről korábban már beszámoltunk. A második évet akcióval, illetve régi-új tervekkel kezdték.

A párKatt különleges módon ünnepelte születésnapját: Társkeresés sikergaranciával elnevezésű akciót indított, melyben garantálja, hogy ha a társát kereső hat hónapon át következetesen betartja a párKatt javaslatait, a hatodik hónap végére találni fog valakit, „aki igazán fontos” neki. Akinek ez mégsem sikerülne, azt „garanciálisan” hathavi ingyenes tagsággal kárpótolják. A javaslatok betartása nem ördöngösség: az egyik feltétel például egy teljes és részletes profil kitöltése. E születésnapi akcióval összegezte a párKatt csapata eddigi tapasztalatait arról, hogyan érdemes használni a honlapot úgy, hogy valóban elérje a célját az, aki csatlakozik hozzájuk. Ezáltal leginkább aktivitásra próbálják buzdítani tagjaikat, mert az eddigi sikertörténetek mind azt bizonyítják, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki megtalálja a társát.

Felkészülő

– hangzik el minden vasárnap a felszólítás a szentmisében, és mi engedelmesen hajtjuk le a fejünket, elmélyíteni a megbánást, elhatározni a visszatérést. Körülöttünk sok-sok kisebb és nagyobb fej mozdul ugyanígy. Vajon a kisebbekében mi járhat az áhítatos csend alatt? Vajon mit tudnak kezdeni segítségünk nélkül a bűnbánattal, egyáltalán a bűn témájával, amellyel annyit foglalkozunk nagyböjt idején?

Általában azt, amiről úgy gondolják, hogy mi, felnőttek azt szeretnénk tőlük… Tehát először is csendesen és jól láthatóan utánozzák a gesztusainkat, elismétlik a szavainkat. Egy családi imákkal kellőképpen „jól tartott” ötéves rendkívül értelmesnek látszó mondatcsokrokat tud összeállítani bűnbánatról, megváltásról, kegyelemről és bűneink lemosásáról – természetesen anélkül, hogy e valóban nehéz és mély értelmű kifejezéseket értené. Az óvodáskor végéig nem is várhatjuk, hogy a gyerek ne azt tekintse a saját viselkedésében rossznak, amit szerinte a szülei annak tartanak. Az önálló lelkiismeret kialakulása ugyanis épp ekkortájt zajlik. „Majd anyu felírja nekem” – válaszolják gyakran még az iskolakezdés éveiben is az idejekorán első gyónáshoz járulók, ha arról firtatjuk őket, miféle bűnöket szándékoznak meggyónni.