Szent Borbála nemcsak a keleti egyházban, hanem az egész keresztény világban a leggyakrabban ábrázolt női szentek közé tartozik. Legendája és tisztelete az első ezredforduló táján terjedt el, először a Földközi-tenger keleti vidékein, majd hamarosan Itáliában és egész Európában. Ereklyéi Velencébe és Torcellóba kerültek.
Az Olvasó írja
Stockinger Artúr Szekszárdon született, 1926-ban, gyermek- és ifjúkorát a Tevel melletti Csurgópusztán töltötte, ahol apja százötven hektáron gazdálkodott. Bonyhádon járt gimnáziumba, majd édesapja halála után, tizenhét évesen ő folytatta a gazdálkodást. A kommunista hatalomátvétel után elvették a család földjét, rendőri felügyelet alatt állt, napszámos, majd vasúti munkás lett.
Már diákkorában sokat vívódott, hogy az egyházi életet válassza-e, de újra és újra visszatért a földhöz, az állatokhoz, a gazdasághoz. Amikor ennek lehetősége végleg elveszett számára, a kisdorogi plébános hatására beiratkozott a győri szemináriumba. Közel harmincévesen kapott meghívást az Úr szolgálatára, s harmincöt évesen szentelték pappá.
Az Olvasó írja
Az egyetemes kereszténység történetében 1646. április 24-e nevezetes nap: Ungvár történelmi városában, Szent György vértanú ünnepén, Homonnai György várkápolnájában hatvanhárom görögkeleti szertartású, zömében rutén pap, Parthén Péter és Kossovics Gábor bazilita atya irányítása mellett, jelképesen letette a katolikus hitvallást Jakusics György egri püspök kezébe. Ezzel engedelmességet fogadtak X. Ince pápának és utódainak, és visszatértek a Szentszék fennhatósága alá. A fennkölt esemény egyik érdekes mozzanata volt ezután az egyházi szláv nyelven végzett liturgia.
4. rész
Az egyházi évben jó néhány hónap a távolság húsvét és karácsony ünnepe között, ám a Szentföldön szinte néhány percnyi út alatt kell átváltani a gondolatainkat Jeruzsálemről Betlehemre. A rövid utazás alatt a zsidó és arab házak tetejére rendszeresített fehér és fekete vízmelegítő dobozokat mutatja idegenvezetőnk, de inkább az egyre sivárabb táj az, ami leköti a figyelmemet. A köves sivatagban szinte semmi növény sincs. Ezt tapasztaljuk akkor is, amikor megérkezünk a betlehemi pásztorok mezejére. Modern templom áll itt, lehet nagyjából harmincéves, hasonlót majd még sokszor látunk Jézus földjén, de számomra sokkal izgalmasabbak azok a barlangok, amelyekben Krisztus korának pásztorai rossz időben vagy éppen éjszaka meghúzták magukat.
Szent Lukácsnak két célja lehetett azzal, hogy ilyen részletesen írta le az emmauszi tanítványok történetét. Az egyik az, hogy felsorakoztasson még két „tanút”, akik látták a feltámadt Jézust. Volt azonban egy másik célja is. Lukács „második generációs” keresztény, aki személyesen sohasem találkozott Jézussal földi élete során. Ezért akart felmutatni három „helyet”, ahol a második, a harmadik, sőt az ezredik generációs keresztények is valóban találkozhatnak a feltámadt Úrral.
Katekézis a liturgiában
A Sacrosanctum concilium kezdetű zsinati dokumentum egyik legmarkánsabb pontja – meglátásom szerint – a 35., amelyben liturgikus cselekményeink és az igehirdetés kapcsolatát fejtik ki a zsinati atyák, négy számozott pontban. A II. vatikáni zsinat az isteni kinyilatkoztatásról azt tanítja, hogy az Úr „szavak és tettek” által tárja fel az embernek önmagát és üdvtervét (Dei Verbum, 2.). Erre az isteni közlésre az ember is „szavakkal és tettekkel” válaszol (e kettő egysége a hit), s e kölcsönös „szavak és tettek” útján megvalósuló párbeszédnek engedelmeskedik a liturgia is.
Görögkatolikus egyházunkban nemcsak november 8-án emlékezünk meg a szent angyalokról, hanem minden hétfőn. Az új hetet Jézus Krisztus feltámadásának napján kezdjük, vagyis vasárnap. Tesszük ezt az evangéliumi beszámoló alapján: az asszonyok „szombat elmúltával (…), a hét első napján kora reggel, napfelkeltekor kimentek a sírhoz” (Mk 16,1–2), és látták, hogy üres, mert Jézus feltámadt. Milyen jó, hogy ezt követően tüstént a menynyei erőket hívjuk segítségül az egész előttünk álló hét napjaira!
Anglia 1534-ig katolikus ország volt. A parlament ekkor fogadta el a törvényt a királyi szupremáciáról (főhatalomról), amelyet VIII. Henrik 1531-ben már önhatalmúlag magára ruházott. Eleinte ez a hittételek értelmezésének, a liturgia szabályozásának jogát, illetve az egyházi jövedelmek és birtokok, kolostorok tulajdonjogát érintette. Ám a parlament döntése után a királyt illette immár az egyházi törvénykezés, a hittételek megfogalmazásának és az eretnekek üldözésének joga is.