Sztorizás mesterfokon

Már több mint két hónapja láttam, de nem tudom feledni az élményt: az interjúalany vallomása közben egyszer csak megáll, és visszakérdez. A kérdező – képen kívül – meglepődik, majd a helyzet spontaneitásának engedve válaszol, s kedélyes beszélgetés alakul ki. Varázslatos pillanat: a jól fésült dokumentumfilm megbillen, hogy átadja helyét valami sokkal izgalmasabbnak, a történetmesélés mint létezésmód feltárásának. Sarah Polley és Ralph Fiennes különböző álruhában ugyan, de egyaránt erről mesél ihletetten.

Lóci óriás lesz

Egy koraszülött kisfiú története az élni akarásról

 

Először 2007-ben találkoztak, 2009-ben jöttek össze, 2011-ben házasodtak, 2012-ben pedig már jött is a baba. Fegyverneki Zsófia és Zoltán története – mondjuk úgy – elég szokásosan indult, de nem annyira szokásosan folytatódott. Alighogy kiderült, hogy Zsófi kisbabát vár, nyilvánvalóvá vált az is, hogy valami nincs rendben. A 26. héten aztán világra kellett segíteni a kicsit. Fegyverneki Lőrinc, a kicsi Lóci 2012. október 29-én 28 centivel és 495 grammal született meg. Nem sok jót jósoltak neki, ő azonban élni akart. Anyák napja alkalmából beszélgettünk az édesanyjával.

 

„Amikor megtudtam, hogy várandós vagyok, a nőgyógyász jelezte, hogy nincs jól megtapadva a magzat, ezért hormont írt fel, és nagyon kellett vigyáznom magamra” – kezdi a történetüket Zsófi. A 20. héten vált egyértelművé, hogy egyszerűen nem növekszik a méhében a baba. Először nem tudták, miért, ám később kiderült, hogy nem jut elegendő táplálékhoz, bár az máig nem világos, hogy ennek mi volt az oka. A 26. héten úgy döntöttek az orvosok: nem várnak tovább, kiveszik a babát.

Cameron merészsége

A brit konzervatív párt negyvennyolc éves, arisztokrata származású vezetőjét, David Cameron miniszterelnököt nem lehet túlzott vallásossággal vádolni, már csak azért sem, mert 2010-ben, hivatalba lépése táján egyszer úgy nyilatkozott, hogy felesége és gyermekei járnak ugyan templomba, de ő bizony ritkán.

 

Ám az évek múlnak, és a tapasztalatokból olykor okosodhat is az ember. A brit kormányfő az idei húsvét alkalmából az anglikán egyház Church Times című lapjában merészen úgy nyilatkozott: „Nagy-Britanniának szégyenérzet nélkül vállalnia kell keresztény mivoltát.”

A szeretet képei

A National Geographic idén februárban, Valentin-napon fotópályázatot hirdetett: olyan képek beküldésére buzdította az olvasókat, amelyek a szeretetet örökítik meg. „Hajlamosak vagyunk a hétköznapokban súlytalanul használni ezt az erőteljes szót: szeretet. Itt az idő, hogy megálljunk egy pillanatra, és megvizsgáljuk, mit is jelent valójában” – írták a világhírű magazin szerkesztői.

Az életre veszélyes mérgek

Erkölcstani mozaikok

 

Ahogy az életre veszélyes mérgekről is szeretjük tudni, hogy csupán kis rosszullétet okoznak-e vagy halált, úgy a bűnöket is mérlegelnünk kell. Mivel az élet a szeretet, s így a lényeg a szeretet, ezért a bűn a szeretet megsebzése vagy megölése. Ennek mértéke esetenként különböző lehet. Alapvetően három tényezőt kell számításba vennünk egy bűn súlyosságát illetően:

 

1. Maga a tett. A tettnek súlya, tartalma, objektív igazsága van. Más a csúnya beszéd, és más a népirtás; más a maszturbáció, és más a házasságtörés; más a kis hazugság, és más a munkások jogos bérének ellopása. A Tanítóhivatal szerint a bűn mérlegelésénél az első szempont: a tett objektív súlya.

Pincsi a babakocsiban (1.)

Teremtésvédelem

 

Szeretem nézni az embereket, embercsoportokat az utca forgatagában.

 

Kedvenc látnivalóim közé tartoznak az anyák gyermekeikkel; figyelem, milyen közöttük a kapcsolat, a kommunikáció. A babakocsis anyukák különösen érdekesek, jó nézni szerető gesztusaikat a kocsik kis utasai felé. Néhány éve azonban időnként érdekes látványnak vagyok tanúja. A babakocsiban olykor nem baba, hanem egy kis szőrmók, egy főkötővel bekötött fejű, gombszemű, paplannal betakart kiskutya fekszik, s tekintget riadtan a világra. Gazdája gondosan tologatja, ápolgatja, mintha tulajdon (ember)gyermekét dajkálná. Mi ez a jelenség? Hogyan magyarázzuk?

Azonosították a Szent Koronát hozó Asztrik érsek sírját

Kalocsa – a múlt értünk kiált

 

A múlt a megvalósult jelen. Megismerni mégsem könnyebb, mint a jelent. A „most” tüzében élünk, az elmúlt idővel kapcsolatban pedig zavarban vagyunk: a korszellem útján haladva avítt, értéktelen kacatnak látjuk – legalábbis látják sokan. Csak arra nem gondolnak, saját létezésüket dobják ezzel szemétdombra. De a mai, magazinkultúrában simára vasalt gondolkodásnak már ez is sok. Mégis idézem Ipolyi Arnold nagyváradi püspököt, a magyar művészettörténet-kutatás atyját: „Őrizzük, tehát gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő.” Kalocsán járunk, a székesegyház belterében hatalmas gödrök, árkok, Buzás Gergely régész-művészettörténésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszékének munkatársával, a feltárás vezetőjével megállunk az egyik mélyedés fölött ácsolt fahídon, s szavai nyomán megindul a múlt, amely nélkül – Ipolyi Arnold szavait emlékezetbe hívva – „kétesebb a jövő”.

Magas színvonalon a keresztény értékekért

Átadták a Szent Adalbert-díjat

 

Szent Adalbert püspök és vértanú, az Esztergom–budapesti főegyházmegye védőszentje ünnepére emlékezve április 26-án szentmisét mutattak be az esztergomi bazilikában Gaál Endre protonotárius kanonok, nagyprépost vezetésével. A liturgiához kapcsolódóan átadták a Szent Adalbert-kitüntetéseket. A nap folyamán ministránstalálkozó is volt Esztergomban.

 

Adalbert, Prága második püspöke római útja után járhatott Esztergomban. A hagyomány szerint ekkor találkozott Géza fejedelemmel, ő bérmálta meg Istvánt, s alapítója lett az első bazilikának, amely a későbbiekben az ő nevét viselte.