Napjainkban fedezzük fel a nők üdvtörténetben betöltött szerepének valódi mélységeit. Egyre gyakrabban esik szó Isten női arcáról, a Biblia nőalakjairól, ugyanakkor az anyaság teológiájáról elsősorban csak Szűz Máriával kapcsolatban elmélkedünk. Egy evangélikus lelkész, teológiai doktor, Margot Käßmann, aki 2010-ig a Németországi Protestáns Egyház elnöke volt, nem mellesleg pedig négy lány édesanyja, egy egész könyvet szentelt a Szentírásban szereplő anyáknak.

Erzsi – maradjunk ennyiben – nem helybeli, de itt dolgozik a városunkban. Innen az ismeretségünk. Az alábbi, nem mindennapi történetet ő mesélte el.

– Mindaz, amit most elmondok, azzal kezdődött, hogy nemrég a szekszárdi kórházban jártunk a gyerekeimmel, ahol a sógorom anyját látogattuk meg a belgyógyászaton. Hárman voltak a kórteremben, aminek a látogatás elején még semmi jelentőséget sem tulajdonítottam. Csak amikor a búcsúzás után jöttünk kifelé, akkor akadt meg a szemem az egyik ágyvégi lázlapon, amelyen jól olvashatóan szinte „szembe jött” velem egy régről ismerős név. X. Y.-né, született itt és itt, ekkor és ekkor. Szemem a lánykori nevét kereste, s miután elolvastam, rögtön a földbe gyökerezett a lábam, mivel bizonyossá lett előttem, hogy az idős asszony, aki e helyen fekszik, nem más, mint az anyám. Az édesanyám. Aki négyéves koromban elhagyott. Önkéntelenül hagyta el a számat az izgatott kérdés:

– Hová valósinak tetszik lenni?

„…hány és hányféle színeváltozás, / a múlandó s a múlhatatlan / hányféle hely cseréje!”– írja Pilinszky János Találkozások című versében. Igen, találkozásokban élünk: arcok és tekintetek vonzásában keressük a szépséget, amely Dosztojevszkij szerint megváltja a világot. Mindennapjaink legelementárisabb tapasztalatát szenvedjük azonban akkor, amikor magunkba gubózunk, nem találva a gyönyörködés felszabadító élményét. A világ sok színűsége ilyenkor elfátyolozódik előlünk. Az igazi csoda akkor talál meg bennünket, amikor a másik ember szemébe nézve megtörténik a színeváltozás: amikor elhagyjuk a kategóriák és ítélkezések múló világát, és belépünk a múlhatatlan dimenziójába. Ebben a pillanatban már nem nézzük sem a bőrszínt, sem a vallást, sem a faji hovatartozást; egyedül a jelen pillanat szépségének vonzásában létezünk. Találkozásban vagyunk.