Tavaszi beszélgetés Schell Judittal

Kellemesen búgó hangon beszél, versel, énekel és táncol – azaz játszik színpadi életeiben és az élet színpadán Schell Judit, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színésznője, három gyermek édesanyja. A gyerekekkel és a szerepekkel való játék jól megférnek egymás mellett az életében, de ideje nagy részét gyerekeivel tölti. A színpadon a komolyabb szerepek mellett most musicalben is szerepel, amivel régi vágya teljesült: könnyed, mégis igényes szórakoztatásban vehet részt. Chicagóról, Debrecenről, Párizsról, Csehovról és a színjátszás gyógyító erejéről beszélgettünk.

A. Tóth Sándor képzőművész és bábtervező kiállítása

A Gellért-hegy oldalában, a Balassi Intézet impozáns aulájában kapott helyet egy számomra eddig kevésbé ismert magyar művész életmű-kiállítása. A magyar modernizmus jeles képviselői manapság mintha eltűntek volna a hazai képzőművészet horizontjáról. Hozzászoktunk, hogy az átlagos közönségigény megmarad a már jól bevált, megszokott naturalista, realista művek befogadásánál. Valóban, a művészek megszámlálhatatlanul sok értéket teremtettek ezekben a stílusirányzatokban. Azonban mindig lesznek, akik nem elégszenek meg a már elért eredményekkel, más utakon akarnak járni. Ilyen művész volt A. Tóth Sándor is, aki merészen újszerű kifejezési formákat keresett.

Ez a lehető legjobb értelemben „régimódi” mesekönyv egy nagy – mama–anya szerzőpáros egymást tökéletesen kiegészítő munkájának eredménye. Az erdei óvodások kalandjait bemutató, kilenc fejezetből álló kötetet lapozva-nézegetve sok és nem akármilyen előzmény juthat az eszünkbe, Beatrix Pottertől, az angolszász állatmesék nagyasszonyától egészen Móra Ferencünk Csilicsali Csalavári Csalavérjáig, de még Kosáryné Réz Lola Föld re pottyant két manócska-sorozatának legszebb kötetéig, a Bíbic és bogárkáig is. Igaz, Potter gyermektelen, de egész hosszú és termékeny életében gyermekszívű volt, Móra és Kosáryné azonban családosok, ráadásul igazi szülő- és nagyszülőszívűek is. Ez az ő műveikre s e mostani, kétszerzős gyerekkönyvre egyaránt jellemző érzelmi többlet teszi olyan felejthetetlenné a Sün Peti lapjain az erdei állatóvoda emberi tulajdonságokkal felruházott szereplőinek többnyire remekül alliteráló nevű alakját, jellemét, szeretni való vagy éppen nevelgetésre szoruló tulajdonságait.

A hat éve magyarul is megjelent, Ma szőke lány vagyok című nemzetközi bestseller filmes adaptációja, a Lány kilenc parókával megérkezett a hazai mozikba. Főhőse, Sophie (Lisa Tomaschewsky) huszonegy éves, csinos, egyetemre készülő lány. Élete átlagos, haverok, bulik és függetlenségi küzdelmek a szülők frontján. Addigi szépreményű életébe teljesen váratlanul toppan be korunk pestise, a rák. Sophie hamar feláll az első sokk okozta kábultságból, és úgy dönt, nem hagyja magát. Orvosilag a műtét nem lehetséges, remény csak a kemóban és a sugárterápiában van. Bár a lány édesanyja évekkel korábban már sikeresen legyűrte a gyilkos kórt, Sophie helyzete más, a tizenöt százalékos túlélési esély a legkevésbé sem kecsegtető. Az életösztön mondhatni természetesen támad fel benne, ám egy ilyen több hónapos tortúrát végigcsinálni nem lehet pusztán lendületből.