‒ Hogyan illeszkedik ez a gyűjtemény a pálosok szolgálatához?
– A látogatóközpontunk programjának fontos pontja lesz, bővíteni fogja a hozzánk betérők ismereteit. De ezen túl számomra különösen is fontos, és ökumenikus jelentőséget tulajdonítok neki. Ehhez tudni kell, hogy én református családból származom, a legszűkebb családom tagjai mind reformátusok. Emiatt számomra az ökumené a mindennapokhoz tartozik, és a legtermészetesebb szándék, alaphangoltság. Mint pálos szerzetesnek ezen túl komoly kötődésem van az ortodoxia világához is. Mélyen vonzódom az egyiptomi remeték lelkiségéhez, és élő a kapcsolatom a magyarországi koptokkal. Szeretném ezt az ortodoxia felé való nyitottságot – és általában a keresztény egységre való törekvés mély vágyát – minél többeknek átadni, és abban bízom, hogy ez a kiállítás alkalmas lesz az autokefál ortodox egyházak iránti nagyrabecsülésünk kifejezésére. Közös imára is készülünk itt ortodox paptestvéreinkkel, Remete Szent Pál ereklyéi előtt.
Van egy másik, a kiállítás fontosságát igazoló szempont is. A templomunkban a történelmi viszontagságok miatt nincsenek, nem lehetnek évszázadokon át áhítattal körülvett, szép tárgyak – mindent szétvertek, kihordtak innét annak idején. A Sziklatemplom inkább a „bar – langiságával” hat a betérőkre. E gyűjtemény révén, ha múzeumi körülmények között is, most mély áhítattól átitatott alkotások kerülnek be hozzánk. Valaha élt orosz ortodox hívek jámborsága az, amelyből az ikonok közvetítésével hitem szerint megérezhetünk valamit.
‒ Mit gondol, hogyan szólíthatja meg egy ilyen gyűjtemény korunk emberét?
– Az átlagemberek többségének nemigen vannak ikonográfiai fogódzói, ezért nehéz megérteniük, mit akar nekik átadni az egykori alkotó. De itt többről van szó, mint ikonográfiáról. Hiszem, hogy a Szentlélek működése rajta van ezeken a tárgyakon, és képes titokzatos módon megérinteni azokat, akik kapcsolatba kerülnek velük.