Az Ungvári Unió emléke

A magyarság vándorlásai során elsőként a bizánci szertartású kereszténységgel ismerkedett meg, egyes előkelőségei már a X. században Bizáncban lettek keresztények. 950 táján Theophülaktosz konstantinápolyi pátriárka Hierotheosz püspök személyében bizánci szertartású térítőpüspököt szentelt fel a magyarok lelki gondozására. A kegyességéről híres férfit Zombor vezér magával vitte Erdélybe, ahol „a barbár tévelygésről sokakat kereszténységre térített” – írták kortársai. S nem feledhető, hogy a gyula méltóságnevet viselő Zombor lánya volt Sarolt fejedelemasszony, Szent István királyunk édesanyja. I. István uralkodóként ugyan a latin szertartású kereszténység mellett döntött, ám a bizánci rítus képviselői főleg a kolostorokban élő szerzetesek, a honfoglalás után még hosszú ideig működtek a magyar hívők között.

 

 

A Magyar Királyság területén élő görögkeleti keresztények nemzeti összetétele sokat változott. Okmányszerűen bizonyítható, hogy 1365-ben Nagy Lajos király engedélyével Korjatovics Tódor podóliai herceg szláv anyanyelvű ruszinokat hozott be Kárpátaljára, ahol már éltek keleti keresztények. A herceg Munkácson telepedett le, és megalapította az ortodox Szent Miklós-kolostort a Csernek-hegyen, amelyet később a magyarok Szerzetes-dombnak neveztek el.


A Szentszékkel kötendő későbbi uniót taktikusan egyengette Homonnai Drugeth János gróf, Zemplén vármegye főispánja, későbbi országbíró. Az 1645-ben elhunyt főúr két gyermeket hagyott maga után: Katalint és IV. Györgyöt. Homonnai György 1645. december 17-én lett az ungvári vár ura, 1659-ben pedig már Felső-Magyarország főhadvezérének tisztségét töltötte be. Édesanyja, Jakusics Anna férje halála után is Ungváron maradt. Ő hívta a városba a Szabolcs vármegyei Szakoly községben – valószínűleg 1592-ben – született Parthén Péter szerzetest, aki a munkácsi kolostor igumenje (házfőnöke) volt az 1640-es években. Hamarosan társat is kapott a Lengyelországból érkezett Kosovicki (Kossovics) Gábor bazilita szerzetes személyében. Kitartó teológiai érveléssel meggyőzték a Drugeth-uradalom területén lelkészkedő pravoszláv papokat, hogy támogassák az uniót a Szentszékkel. Jakusics Anna segített a kibontakozásban: testvére, gróf orbovai Jakusics György (1609–1647) egri püspök 1645 decemberétől több hónapon át Ungváron tartózkodott, és bekapcsolódott a tárgyalásokba. Teológiai szempontból megkönnyítette az uniós megbeszéléseket, hogy az 1439. évi firenzei zsinat a görög rítus elfogadását illetően határozatban mondta ki a következőket: 1. A szentatya az egész egyház feje. 2. A kovásztalan kenyér elég az Oltáriszentséghez. 3. Létezik tisztítóhely, azaz a purgatórium. 4. A Szentlélek egyszerre származik az Atyától és a Fiútól.
Vaszilij Tarasovics munkácsi ortodox püspök és Jakusics György egri püspök ungvári megbeszélései végül 1646 áprilisában egyetértést eredményeztek.

 

 

Csupán három feltételt kötöttek ki:

 

1. A görög egyház rítusa teljes egészében sértetlen marad.
2. Püspökeiket a papok szinódusa választja, az Apostoli Szentszék pedig megerősíti.
3. A Rómával egyesült papok megkapják mindazon egyházi jogokat és kiváltságokat, melyek Magyarországon a római katolikus papokat megilletik.

 

Ennek fényében kiemelkedő jelentőségű a bevezetőben idézett 1646. április 24-i keresztény unió. XIV. Kelemen pápa 1771. szeptember 19-én állította fel a független Munkácsi egyházmegyét, a püspökség székhelye Ungvárra került.

 

1773-ban Bacsinszky Andrást választották munkácsi püspökké, Bécsben megtartott felszentelésén Mária Terézia vezetésével az uralkodó család is jelen volt. A királynő 1775-ben a püspökségnek ajándékozta az ungvári jezsuita kolostort, új püspöki palotát emeltetett, s helyreállíttatta a székesegyházat, melynek felszentelésére 1780. október 15-én, a császár- és királynő névnapján került sor.

 

Hosszú küzdelem eredményeképpen született meg hazánkban a Hajdúdorogi egyházmegye. I. Ferenc József apostoli magyar király főkegyúri jogát gyakorolva 1912. május 6-án alapította meg, Szent X. Piusz pápa (1903–1914) pedig 1912. június 8-án kiadott Christifideles graeci kezdetű bullájával kanonizálta a görögkatolikus egyházmegyét.