(Biblia és liturgia 4.) – A feledékeny ember emlékezik, emlékezteti magát és társait. Sose feledjétek, mi mindent tett az Úr értünk! Sose feledjétek, hogy egy olyan népnek lehetünk gyermekei, amely évszázadok óta Isten csodáinak áldását élvezi. Isten igéjét olvassuk a liturgiában, felidézve az elmúlt idők isteni cselekvéseit, és ez táplálék, a lelki növekedés forrása számunkra.
Már a 8-10 éves kis elsőáldozó-jelöltek is tudják a helyes választ a kérdésekre, hogy vajon látták-e az apostolok, hogy a kenyér Jézus testévé, a bor az ő vérévé változott az utolsó vacsorán. Nem látták – hangzik a válasz. Nem látták, hanem hitték.
Az egyház minden szentmisében az utolsó vacsora asztalához invitál minket Jézus meghagyása szerint: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Régi igénye azonban, hogy ennek az asztalnak ajándékát külön ünnepen köszönje meg Istennek. Történeti szempontból a nagycsütörtök volna erre a legalkalmasabb, de arra a nagypéntek árnyéka vetődik.
Spányi Antal székesfehérvári püspök a pasztoráció fő irányairól.
„A Biblia a világ legvitatottabb könyve. Számtalan jó fakad belőle. De valószínűleg több kárt okozott, mint bármely más könyv az emberiség történetében. Ez a kijelentés talán meghökkentő, különösen, ha egy ferences szerzetes és katolikus pap mondja – írja Az élet teljessége című, most megjelent kötet egyik fejezetében Richard Rohr amerikai lelkipásztor.
Magallanes Szent Kristóf áldozópap és társai vértanúk (Május 21.) – Mexikóban született 1869-ben. A súlyos keresztényüldözés idejében huszonnégy kereszténnyel együtt halt vértanúhalált. Közöttük papok és világi hívek voltak, akik megvallották Krisztus királyt. 1927-ben haltak meg hitük megvallásáért.
1964. május 23-án részesültem a papság szentségében, és később Apor Vilmos püspök boldoggá avatásakor az ő emléknapját május 23-ára tették.
(Biblia és liturgia 3.) – Jelen írásunkban Isten igéjének szerepét leszűkítjük a liturgia keretére. Azonban a liturgiában sem egyformán van jelen, mert a hallgatóságot máshogy és más formában érinti meg.
