Lelkiség

A verbita nővérek missziós lelkigyakorlata lányoknak – Hazánkban is megkezdte működését tavaly a Szentlélek Szolgálói Szerzetesközösség – habitusuk színe alapján – “kék missziós nővérek”.

Új közösség indult Székesfehérváron – A tavaszi Antiochia-hétvégék sorát idén Székesfehérvár nyitotta meg.

Első alkalommal rendeztek ministránstalálkozót március 14-én az esztergom-budapesti főegyházmegye ministránsai számára a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz plébánián.

Rendhagyó keresztútjárás a Havanna-lakótelepen – Még látszottak a lemenő nap fényei, amikor tábortűz gyúlt a Szent Lőrinc-telepi Nyúl – domb lábánál, ahol a Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM) dél-pesti csoportja szervezésében Ébresztő élesztő címmel ifjúsági találkozót tartottak hét közeli plébánia fiataljai számára március 12-én este.

Az utcai evangelizáció: Isten vágyakozása a lelkek felé – Mikor az apostoloknak megparancsolta a jeruzsálemi főtanács, hogy egyáltalán ne beszéljenek, ne tanítsanak Jézus nevében, nehogy a híre terjedjen a nép között, azok így válaszoltak: „Hiszen lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!” (ApCsel 4,20).

Amikor a mennyei Jeruzsálemről álmodó fiatal egyházi közösség elindult, hogy Urától kapott küldetését teljesítse, életének első évtizedeiben a közeli végidővárás izgalma jellemezte. Mivel mindenekelőtt a világ Istentől várható beteljesedése foglalkoztatta, tartózkodással tekintett annak jelen állapotára, mindarra, amit az őt körülvevő kultúrák teremtettek.

Nagyböjtben fokozottabban Krisztus keresztje felé fordul figyelmünk és áhítatunk, mert a keresztben az üdvösség, Jézus keresztje által váltott meg bennünket. Mivel engedelmes lett a kereszthalálig, az Atya felmagasztalta és Úrrá tette (lásd Filippi levél 2. fejezet).

„A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe.” Ezzel a mondattal kezdődik evangéliumi szakaszunk. Már az első szókapcsolat („a zsidók húsvétja”) érzékelteti: az evangélista távolságot tart a zsidóságtól és szertartásaitól.