Útjelző a mosoly

Borsos János József pálos szerzetes – A Tisza közeli Polgáron láttam meg a napvilágot 1937-ben, béres-napszámos szüleim második gyermekeként – kezdi élettörténetét Borsos János József atya. – Az esztergomi ferences gimnáziumban az „elkallódott” felvételi kérvényem ellenére sikerült elkezdenem tanulmányaimat.

Mindenki csak egyet vitt…

Találkozás Szalai János atyával – A környezetemben jelen lévő Mária-tisztelet már nagyon korán hatott rám: a pécsi ciszterci gimnáziumi tanulmányaim elején tagja lettem a Mária Kongregációnak. Vezetőképzőkön egyre jobban megértettem a kongregáció célkitűzéseit, és magam is igyekeztem részt venni a megvalósítás érdekében. Szociális-karitatív, hitvédelmi, misszió és sajtó szakosztályt alakítottunk – ez utóbbi a katolikus lapok terjesztését segítette, amire ma is nagy szükség volna.

Az elevenítő Lélekkel…

Pünkösdi fogadalmak a szociális testvéreknél – Bizonyára még boldogabb lett Boldog Salkaházi Sára az idei pünkösdkor, látva közösségének, a Szociális Testvérek Társaságának újabb magyar tagokkal való gyarapodását. Életáldozata – melyet hatvanhat évvel ezelőtt, a II. világháború vészterhes időszakában a társaság megmaradásáért ajánlott fel – bőséges termést hozott.

Visszajöttem…

Kelényi Tibor jezsuita szerzetes – „Mélyen vallásos családba születtem Budapesten, 1937. március 6-án. A Németvölgyi úti iskolában, a háború alatt kezdtem az elemit, de a nyári vakációnk hosszúra nyúlt az érdligeti nyaralónkban, ugyanis sűrűsödtek a légiriadók, és vártuk Ferenc testvérem születését.

A szentek nyomában

Találkozás Hankovszky Miklós atyával – Az ostrom idején Zalában voltunk a nagybátyámnál, malmában hordtam kisgyerekként is a nagy zsákokat: azt gondoltam, molnár leszek. Édesanyám nem vitatkozott velem, csak hozzáfűzte: előbb le kell érettségiznem a budapesti bencés gimnáziumban.