A Vas megyében fekvő magyarszecsődi római katolikus templom a XIII. század első felében épült fel, „minden szentek” tiszteletére. A vizitációk, a szájhagyomány alapján az 1234-es évet jelölik a befejezés éveként.
Gyula atya – Kedves halottaim közül most Gyula atya emléke fontos. Évtizedekig szolgált plébánosként a Balaton déli partján, Zamárdiban, ahol mi büszke nyaralótulajdonosok voltunk.
Kicsi vagyok. Apuval és a nővéremmel minden vasárnap misére megyek. Fejemen valami furcsa kalap, rajtam az ünneplőruhám. Látom magam előtt a járdát. Körülöttem a házak nagyok.
A külső kép a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra… – fogalmaz Pilinszky János a Tél küszöbén című írásában.
Tizenöt éve szentelték fel a győri Apor Vilmos Iskolaközpontot – A pénzügyi világválság jellemző tünete annak a társadalmi szintű bizalmi válságnak, amely korunkban a teljes szabadelvűség nyomán bontakozik ki.
Őszi séta a Kerepesi temetőben – Porból vagyunk, és porrá leszünk – már egy ráérős, őszi séta a temetőben sokat segíthet, hogy kissé helyrebillenjen az ember gondolkodása. A fák közé kissé szűrve jutnak csak be „az élet” zajai, ebben a viszonylagos csendben, látva a sok sírt, a földi élet névre szóló, egyszemélyes kijáratait, rádöbbenhetünk arra, amiről gyakran megfeledkezünk, hogy ezeken a kijáratokon nem férnek át felhalmozott javaink, legfeljebb csak a magunkba gyűjtött értékek.
Elsőként a ferences misszió és a karitász segített – Kárpátalja a határon túli, magyarok lakta területek közül a legsúlyosabb történelmi és gazdasági örökséget hordozza. S mintha nem lenne elég mindez, tíz évvel ezelőtt 1998-ban, aztán 2001-ben ismét árvíz pusztította a vidéket.
Egyetemi nap és doktoravatás a Pázmányon „Nem elég az igazságot megismerni, ahhoz ragaszkodni is kell – ezeket a szavakat intézte többek között Nagy László dékán a Pázmány-
napon doktorrá avatandókhoz október 15-én.