Metszetek
Március 5. Visszaemlékezem az év kezdetére. Ébredés a hegyen. A legközelebbi templom két kilométer az erdőn át. Reggel fél kilenc. Süt a nap, ezüstseprűk a fák. Elindulok a kilencórai szentmisére. Nem fázom, közérzetem jó. Egyedül vagyok az úton, senkivel nem találkozom. A közeli panziókban és magánszállásokon még bizonyára mindenki alszik – viselik az éjszaka fáradalmait.