Közelkép

Teremtésvédelem
A mai napig tartja magát az az általános vélekedés, hogy túl sokan vagyunk a Földön. A fenntartható fejlődéssel foglalkozó kutatók és nem kormányzati szervezetek, de sokan mások, például gazdasági gondokkal vagy társadalmi feszültségekkel foglalkozó szakértők és a mögöttük álló, különféle politikai ideológiákat képviselő csoportok egyaránt visszatérően hangoztatják, hogy ekkora embertömeget már nem bír el a Föld. Sorjáznak az előrejelzések, hogy mikor haladjuk majd meg a tízmilliárd főt, és hogy mekkora lesz ennek a tömegnek a nyomása a környezetre, a gazdaságra és mindennapi életünkre.

A hit útja

Minden tanúságtétel bámulatba ejtő, amely arról szól, hogyan jutott hitre valaki. Nem kevésbé izgalmas és kihívásokkal teli az az út, amelyet aztán hívőként járunk be. Az elkövetkező hetekben kissé átalakított rovatcímünk alatt ennek az útnak, érési folyamatnak a főbb állomásait járjuk majd végig, és azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, amelyek az egyes fázisokban különösen fontossá válnak a felnőtt megtérők számára. A hit útja rovat cikkeit jó szívvel ajánljuk azoknak is, akik segíteni kívánják újdonsült testvéreinket lelki fejlődésünkben.

Benczúr Gyula: Szent István felajánlja a koronát

A budapesti Szent István-bazilika kívülről is impozáns látványt nyújt, tornyaival magasan a város fölé emelkedik. Ybl Miklós nagyszerű formaérzékkel megalkotott, impozáns, kiegyensúlyozott arányokat mutató, neoreneszánsz stílusú épületet hozott létre. (A templom belsőépítészeti munkálatait Kauser József irányította.) Mostanában, a hosszú ideig tartó felújítás után látszik csak igazán a templom belső világa, különösen amikor teljes fényárban úszik. A XIX. század végén a korszak legjobb festői, szobrászai és iparművészei vettek részt díszítésében, oltárainak kiképzésében. Stróbl Alajostól kezdve, aki a főoltár Szent István-alakját mintázta meg, dolgozott ide Fadrusz János, Vastagh György, Feszty Árpád, később pedig Pátzay Pál és Ferenczy Béni is. A kupola hatalmas, kör alakú kompozícióját Lotz Károly tervezte.

A helyét kereső európai kereszténység és az evangelizáció

Korábban irodalmat tanított, és ez kihallható a szavaiból. Michael Paul Gallagher, a Rómában tanító ír jezsuita professzor időnként lírai fordulatokkal vegyíti a tudós elemzést, a kereszténység és a világ, a fiatalság és a hit kapcsolatáról szóló fejtegetéseit.

– A szekularizáció által meghatározott Európát az jellemzi, hogy egész nemzedékek nőttek-nőnek fel a kereszténység ismerete nélkül és keresztény közösségeken kívül. Ez óriási társadalmi átalakulással párhuzamosan, illetve részben abból következően történt, és alapjaiban változtatta meg a keresztények helyzetét. A keresztények kisebbségbe szorultak, jelentős részük pedig elvesztette önbizalmát, küldetéstudatát. Míg korábban megkérdőjelezhetetlenek voltak a társadalmak keresztény alapjai, addig ma sok még gyakorló hívő számára is zavarokat, azonosságválságot okoz a kisebbségi helyzet.

– Amikor a szekularizációról gondolkodunk, fontos tudatosítanunk, hogy szekularizált világról csak Nyugat-, Észak- és Közép-Kelet-Európa esetében beszélhetünk – a világ többi része erősen vallásos, így például Észak-Amerika is, ahol az emberek többsége templomba járó.

Szolgálat a Szent Korona mellett

Augusztus huszadikán fokozott figyelemmel tekintünk államalapító szent királyunkra, Szent Koronánkra és a koronázási jelvényekre. A korona, mely Szent István fejére került, most az Országházban fogadja a látogatókat. Mellette honvéd koronaőrök szolgálnak, akikről nem sokat tudunk. Kik ők? – teszem fel a kérdést Ádám Barnabás ezredesnek, a Honvéd Koronaőrség parancsnokának.

Azonosíthatók lennének a székesfehérvári nemzeti emlékhely csontmaradványai?

A magyar királyok jelentős részét – Szent Istvántól Szapolyai Jánosig – és számos családtagjukat a történelem viharaiban azóta elpusztult székesfehérvári Boldogasszony-bazilikában temették el, ahol valaha a Szent Koronát is őrizték. A törökök, de legkivált osztrák és német zsoldosok a századok során kifosztották, meggyalázták és tönkretették e sírokat. Az uralkodói maradványok végül menthetetlenül összekeveredtek. A XIX. és a XX. század során több feltárás is zajlott a területen, de nem jártak megnyugtató eredménnyel. Egyetlen királyi pár csontvázát találták meg épségben 1848-ban, ennek köszönhető, hogy ma is látható III. Béla és felesége, Châtillon Anna szarkofágja, melyet Budán, a Mátyás-templomban helyeztek el. A többi királyi maradvány – főurak, főpapok csontjaival együtt – a székesfehérvári nemzeti emlékhelyen található, közös sírban. Azonosításuk, szétválogatásuk s így jelentőségükhöz méltó elhelyezésük még néhány éve is gyakorlatilag lehetetlen vállalkozásnak látszott. Egészen mostanáig. A tudomány, közelebbről az örökléstan, illetve a genomika és a technika közös fejlődésének köszönhetően talán lehetőség nyílik rá, hogy eddig nem remélt részletességgel ismerjük meg történelmünk számos nagy alakját. A téma iránt elkötelezett Kásler Miklós professzorral, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójával beszélgettünk közös reményünkről.

Michael Jackson után Rio de Janeiro legmeredekebb nyomornegyedében

A Megváltó Krisztus szobra, a Cukorsüveg-hegy, a Copacabana, no meg a favela – jelentkezzen, akinek nem ezek jutnak elsőre eszébe, ha Rio de Janeiro látványosságairól kérdezik! Nincsenek ezzel másképp a cariocák sem (ahogy a rióiak magukat nevezik): a botafogói szuveníresnél krisztusos fülbevalót vettem, a copacabanai árusnál meg favelás kendőt láttam. És igen, a nyomornegyed is tényleg a nevezetességek közé tartozik, Michael Jackson óta pláne. Csak úgy mennek a turisták a Santa Marta favelába, ahol a popkirály a They don’t really care about us – Nem igazán törődnek velünk című számának klipjét forgatta. Úgy tűnik hát, van, aki törődik az ott élőkkel, de vajon úgy-e, ahogy a legtöbbjük akarja? Ifjúsági világtalálkozó, focivébé, olimpia, közben meg tüntetések sora, hogy miért nem megy a pénz inkább a nyomorgókra?

Találkozás M. Nagy József szobrászművésszel

Minden valódi művészet szakrális – jut eszembe, amikor végignézem M. Nagy József alkotásait a veszprémi érseki palota termeiben. A közelmúltban hetvenéves szobrászművész gyűjteményes kiállítása szeptember végéig látható. S már érkezik M. Nagy József; világos, széles karimájú kalapját meglengeti a forróságban, alóla a közvetlen, művészérzékenységű, megnyerő ember tekint rám. S már indul is a palota lépcsőházába, szobrai közé. Az emeletre tartva az első fordulóban – mintegy köszöntésként – ott áll Sarold alakja, gyökeres cédrusba álmodva. Vagy éppen a fából kel életre. Eszembe jut Michelangelo megfogalmazása: megláttam az angyalt a márványtömbben, s addig faragtam, amíg ki nem szabadítottam.