A Te kezedbe ajánlom lelkemet

Ha bemegyünk a bazilikába, a főbejárattól jobbra az egyik legnagyobb oltárkép Benczúr Gyula Szent István a Magyarok Nagyasszonyának, Szűz Máriának oltalmába ajánlja az országot című műve. A historizmus korának legnagyobb mestere szokásához híven magas színvonalon, merész perspektíva alkalmazásával oldotta meg a feladatot. A képet egyszerűen áttekinthető háromszögbe komponálta. Alsó részére helyezte a koronázási ékszereket, a koronát, a jogart, az országalmát és a kardot. Nemcsak Szent István bal karjának rövidülését oldotta meg festőileg bravúrosan, hanem a kitárulkozó mozdulattal a történet lényegét érzékeltette: hogy a király szinte mindenét elvesztette, egy szem fiát, Imrét is, akiben művének folytatását láthatta volna. S mintegy végső kiúttalanságában, amikor már nem tudott kihez fordulni segítségért itt a földön, a magyarok nagyasszonyához, Máriához fohászkodott, és az országot az ő oltalmába ajánlotta. István erős, méltóságteljes ember benyomását kelti még térdeplő helyzetében is. Nemes arcéle, dús fekete szakálla van, fejét pedig fényesen, mégis diszkréten világító dicsfény veszi körül. Egy államalapító királyt nehéz alacsonynak, jelentéktelen külsejűnek elképzelni, aki még a lovára is csak segítséggel tud felülni. Nem véletlen, hogy a Halászbástyánál lévő Stróbl Alajos Szent István-lovasszobra is erőtől sugárzik.


Szűz Mária és a gyermek Jézus alakja a háromszög- kompozíció bal oldalán foglal helyet. A trónusról bájos, kedves arcok néznek le Istvánra. A háttérben diszkréten félrevonulva egy angyal áll, hosszú, kiterjesztett szárnya a király fölé nyúlik, mintha óvni akarná. A háttérben jobboldalt a szabad ég alatt zászlók lengenek, talán fegyveresek gyülekeznek.

Benczúr Gyula tervei alapján készült el a főszentély boltozatán a szentmise allegóriájának négy mozaikképe is, amely a miseáldozat kérő, dicsérő, engesztelő és hálaadó jellegét jeleníti meg. A középső mezőn az ötödik, az eucharisztia magasztalása látható.

Fotó: Kissimon István