Embertárs

Boldog Apor Vilmos püspök tiszteletére

Boldog Apor Vilmos püspök tiszteletére

Fotó: Ács Tamás

 

A szertartáson Bognár István püspöki irodaigazgató, a győri Nagyboldogasszony-székesegyház plébánosa, Magyaros László győr-belvárosi segédlelkész, valamint Sámbokréthy Péter, a Szombathelyi Egyházmegye nyugalmazott lelkipásztora konce­lebrált. A szentmise végén Brenner József és Sámbokréthy Péter gyémántmisés áldásban részesítették a jelenlévőket.
Brenner József szentbeszédében testvére, a fiatalon mártírhalált halt Brenner János életpéldája és Boldog Apor Vilmos győri püspök vértanúsága között vont párhuzamot. Felidézte a győri szemináriumban töltött éveket, amikor minden második évfolyamba járt egy Brenner testvér. Amikor József az első évfolyamot kezdte, János a harmadik, László pedig az ötödik évfolyamon tanult. Jánosnak ugyanaz lett a sorsa, mint a szent életű püspöknek: ő is mártírhalált halt a rábízottakat szolgálva. Rábakethelyen volt káplán, amikor 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjszaka elcsalták őt a plébániáról, azzal az ürüggyel, hogy beteghez hívják a szentségek kiszolgáltatására. Az állítólagos beteg háza közelében különös kegyetlenséggel, harminckét késszúrással megölték.
„A vértanúság is olyan hivatás, mint a papi hivatás – fogalmazott Brenner József. – Csak az lehet vértanú, akit Isten meghív erre: miként senki sem lehet pap az Úr meghívása nélkül. Apor Vilmos püspök és Brenner János igent mondtak az Úr hívására.” Felidézte: a front közeledtével a győri főpásztor befogadta a Püspökvárba azokat, akik menedéket kértek tőle. Az oroszok egyre gyakrabban látogatták a püspökvárat, Apor püspök pedig félelem nélkül, határozottan kiállt az orosz katonák elé, vállalva az áldozatot. Hozzá hasonlóan Brenner János is többször ír lelki naplójában az életáldozat vállalásáról: „Ha a Jóisten tőlünk áldozatot kíván, nagy áldozatot, életáldozatot, azt azért kívánja, mert nagy haszon van belőle.” Ez a nagy haszon az engesztelés. Jézus Krisztus azért jött erre a földre, hogy kiengesztelje a mennyei Atyát. Aki vértanúságot szenved, az Jézus Krisztushoz hasonló, és Istent engeszteli ki az embertársak bűneiért – mutatott rá Brenner József.
A kommunista hatalom nem tűrte el, hogy a fiatal lelkipásztort, Brenner Jánost szeretik a hívek: a fiatalok és az idősek egyaránt. Az állami egyházügyi megbízott a püspökhöz fordult, hogy helyezze máshová Brenner Jánost. A húszas évei közepén járó káplán azonban kitartott a közösség mellett, amely befogadta. Érezte, hogy még feladata van azon a helyen, és a püspök tiszteletben tartotta a döntését. Az egyházügyi megbízott így reagált erre a kitartásra: „Jó, akkor lássák a következményeit!” Egy őszi este, amikor Brenner János kismotorral hazafelé tartott Farkasfáról, a Rábakethelyhez tartozó filiáról, az erdőből ismeretlenek fahasábokat dobáltak elé, de kikerülte azokat, így megmenekült. Brenner Jánost éjszaka ölték meg, hogy senki se szerezzen tudomást az esetről. Abban az évben öt papot gyilkoltak meg az országban. Hosszú nyomozás és bírósági tárgyalás következett, a helyieket megfenyegették, hogy ne beszéljenek János atya fiatalokért végzett szolgálatáról, a róla készült képeket elkobozták. Még a győri szeminárium faláról is levetették az őt ábrázoló fényképet: így próbálták megakadályozni, hogy emlékét megőrizzék. Akárcsak Apor püspök halálát követően: a főpásztor testét hosszú ideig nem engedték elhelyezni a győri székesegyház szarkofágjában, attól tartva, hogy a hívek körében kialakul a tisztelete. Azok akadályozták meg ezt, akik többre becsülték a gyilkost, a részeg, ösztönét követő katonát, mint a vértanúságot is vállaló püspököt. Apor Vilmost titokban temették el a kár­me­lita templomban.
Szentbeszédében Brenner József elmondta: testvére meggyilkolását követően őt és bátyjukat is beidézték a rendőrségre. Nem tudták, hogy tanúként vagy vádlottként kell részt venniük a kihallgatásokon. Csak 1989-ben látogathattak el a gyilkosság helyszínére. A polgármestertől emlékkereszt felállítását kérték, ő azonban egy kápolna megépítésére tett javaslatot. 1992-ben állították fel az emlékkeresztet, 1996-ban pedig Konkoly István szombathelyi megyéspüspök felszentelte a Jó pásztor-kápolnát.
„Karácsony előtt halt meg a testvérem. Halála előtt egy karácsonyfát és egy levelet küldött a szüleinknek, amelyben azt írta, ha nem nyeri el a tetszésüket a fenyőfa, akkor küld helyette másikat. A karácsonyfa megérkezett, s egy-két nap múlva követte a hír, hogy János meghalt. Attól kezdve a szüleink soha nem állítottak karácsonyfát. Karácsonykor nálunk mindig csak egy betlehem volt.”
A mártírok vére az Egyház magvetése – így tartották évszázadokon át, s így van ez napjainkban is. Brenner József azt kérte a hívektől, hogy amikor Apor Vilmos püspök és Brenner János közbenjárását kérik, imádkozzanak a családokért, valamint a papi és szerzetesi hivatásokért is: „A szentek nincsenek távol tőlünk. A szentek itt vannak, a közelünkben vannak, mindig bizalommal fordulhatunk hozzájuk.”
A szertartás végén Bognár István plébános ismertette: a hívek imádságának köszönhetően, Apor Vilmos püspök és Brenner János közbenjárására kilenc fiatal kezdte meg tanulmányait a győri szemináriumban a 2017/2018-as tanévben – öten érkeztek a Szombathelyi Egyházmegyéből, négyen a Győri Egyházmegyéből. A szentmise az Apor Vilmos püspök sírjánál elmondott imádsággal zárult.

Február 5-én, hétfőn 18 órakor Sankó Szabolcs dunaszerdahelyi segédlelkész szentmisét mutat be Boldog Apor Vilmos püspök tiszteletére a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Vacsorára hívják őket

Vacsorára hívják őket

Fotó: Lambert Attila

 

– Nagybátyám, Fábry Sándor szerint a stand up egyházi műfaj – mondja Fábry Kornél, az Alpha Alapítvány elnöke, és ezzel megerősíti egész napos benyomásomat: az Alpha képes a Dumaszínházat megszégyenítő humorral, felszabadultsággal képviselni a kereszténységet. És mégsem komolytalan.
Az óbudai piac irányából érkezünk, ahol szombat reggel lévén nagy a nyüzsgés. A Szent József-ház még csendes, bár ez a csend érezhetően várakozásteljes. A nagyterem negyedóra alatt megtelik, és a konyhában húsz perc után kialakul a nagyüzem: a kávégép előtt sor áll, a hangulat beszélgetős. Talán velem együtt sokan még csak most ébrednek fel igazán. A pogácsák és a sütik annyira frissek és finomak, hogy az csodaszámba megy. Feltűnő a családias hangulat is: a sok kedves tekintet és a gondoskodó kérdések, hogy kérek-e még valamit enni-inni.
A január 20-i program egy rövid, pantomimes filmmel indul: apró skatulyákból szabadulnak, szabadítják ki egymást emberek, a felirat pedig a végén az, hogy „Szabadíts ki egy nemzedéket!”. Erről rögtön eszembe jut a friss hír, mely szerint Nagy-Britanniában, tekintettel a nyolc-kilencmillió magányosra, tervbe vették egy magányügyi minisztérium felállítását.
Rátkay János igazgató üdvözli a megjelenteket az Alpha-bemutatónapon, és arról a bizonyos, kiszabadítandó nemzedékről, a fiatalokról kezd beszélni, akiket az elöregedő egyházak olyan nehezen tudnak elérni, megszólítani. „Lelkesek és izgatottak vagyunk, mert úgy tapasztaljuk, hogy az Alpha jó eszköz e téren, és örömmel adjuk át nektek, amit tudunk, hogy aztán együtt gondolkodhassunk az alphás evangelizáció lehetőségeiről” – mondja.
A bemutatkozó kérdések nyomán kiderül, még olyanok is akadnak a vendégek között, akik három órát utaztak, hogy most itt lehessenek, valamint hogy a többség katolikus, de református és pünkösdi résztvevők is vannak.
Rövid ima, majd egy hosszabb közös éneklés, dicsőítés után Füzes Ádám, a ház igazgatója mesél sokéves alphás tapasztalatairól, és az Alpha történetéről. Körülbelül negyven éve Angliában, London elöregedő belvárosában, anglikán környezetben kezdődött. Az volt a cél, hogy a kereszténységet újra a társadalmat alakító tényezővé tegyék; az elöregedett, sőt nemegyszer kihalóban levő gyülekezeteket életre keltsék. A kísérlet annyira sikeres volt, hogy azóta 169 országban terjedt el, és huszonkilencmillió résztvevőt invitált meg alkalmaira az Alpha, amely 1998 óta Magyarországon is jelen van.
Mi az Alpha? Interaktív programsorozat, amely nyolc-tizenkét héten át egy-egy közös étkezésből, előadásból és kiscsoportos beszélgetésből álló alkalmat, majd a hatodik találkozás után, a program közepe táján egy hétvégét (időhiány esetén egy napot) jelent. Az Alpha Alapítvány minden szükséges háttéranyaggal: könyvekkel, videókkal, videós előadásokkal ellátja a nagy feladatra vállalkozókat. Ha belevágsz az Alphába, egy olyan helyet hozol létre, ahol az emberek kapcsolatba kerülhetnek egymással és Istennel. Ez a hely nem mindig a plébánia. Közösségi házakban, valakinek az otthonában, egy kávézóban is össze lehet jönni, és börtönökben is tartanak Alphát világszerte.
A következő előadó Fábry Kornél, az alapítvány elnöke. Ő „a nyuszik evangelizációjának” nevezi az Alphát, és hangsúlyozza: sem nem egyház, sem nem mozgalom ez, csupán egy eszköz; annak a helynek és lehetőségnek a megteremtése, hogy a kereszténységről beszélgetni lehessen. Ereje a kapcsolatokban, a barátságokban van. Azoknak szól, akik nem járnak templomba, de érdeklődnek az élet nagy kérdései iránt. A cél a saját közösségek növekedése, hiszen korunk legnagyobb betegsége a magány.
Fábry atya ismerteti az Alpha-esték menetrendjét a hétkor kezdődő vacsorától a szigorúan csak harmincperces tanításon és a kiscsoportos beszélgetésen át a fél tízes befejezésig. Majd John Wilson misszionárius, az alapítvány igazgatóhelyettese beszél az Alpháról mint maratoni futásról, amely egy mély lelki folyamat elindítására törekszik, semmit sem akar elsietni vagy erőltetni, és az egész emberre irányuló, a szívet, az értelmet és a lelkiismeretet is megszólító evangelizációban hisz.
Feltűnő az előadók laza humora, amely szinte az anyanyelvüknek tűnik. Látszik, hogy alphás működésük során megtanulták a leckét: unalmasnak, rosszkedvűnek vagy kimértnek lenni ebben a műfajban egyaránt halálos vétek.

* * *

A szünetben Füzes Ádámmal beszélgetek. A „hagyományos” lelkipásztorkodás és az Alpha viszonyáról kérdezem. – Már II. János Pál pápa evangelizációs területnek nevezte Európát – válaszolja –, Ferenc pápa pedig „kilépő” egyházról beszél. Ne tegyünk úgy, mintha a népegyház még jól működne: ki kell lépnünk a templomból, hogy rátalálhassunk a kilencvenkilenc elcsatangolt bárányra, és éppen ennek eszköze az Alpha. Ami azzal is együtt jár, hogy nem lehetünk bizonyos szokásokat, gondolkodásmódot eleve megkövetelők. Ehelyett vonzó értékeket akarunk felmutatni, a döntést a megszólítottakra bízva. Mint Jézus tette.

* * *

A következő órában az egyes alkalmak felépítéséről: a vacsora előkészítéséről, a vendéglátás igényességéről, kedvességéről, az éneklésről, dicsőítésről (amely sok nem vallásos ember számára kezdetben nagyon szokatlan), az együtt zenélésről, a ritmushangszerek kiosztásáról, majd a kiscsoportokról tudunk meg újabb részleteket. A legfontosabb minden téren az – derül ki –, hogy semmi erőltetett, sulykolós, iskolás ne legyen az alkalomban. A jó hangulat, a szabad légkörű beszélgetés a cél. Bárki bármit kérdezhet. „Itt meghallgatnak, kíváncsiak a véleményemre, és nem ítélnek el érte” – általában ez az Alphán először részt vevők legörömtelibb felfedezése.
– Étvágyat kell csinálni a hithez, ennek eszköze az Alpha – mondja Fábry Kornél, amikor arról kérdezem, miben más az itteni szolgálata az átlagoshoz, a buzgó hívek körében végzetthez képest. – Régen csak egyfajta síléc volt, míg ma szinte ki sem ismerjük magunkat köztük, annyifélét használnak. Mégis mindegyikkel síelnek. Így van ez a lelkipásztori eszközökkel is. Magyarországon ma csak a katolikusok hét százaléka jár rendszeresen misére, közülük is sokan lehetnek az Alpha vendégei. Tanulnunk kell Jézus lelkületéből, aki úgy fogadta el Zakeust, ahogyan volt, és nem követelt tőle semmit. Hanem elment hozzá vacsorázni.

* * *

Rátkay János hosszú utat járt be az Alpha önkéntesként végzett igazgatói feladatáig. Ateista családból származik, gyermekét mégis meg akarta kereszteltetni. Mivel a katolikus plébánián ezt a szülők hittanra járásához és vallásgyakorlatához kötötték volna, átment a közeli református templomba. Ott aztán istentiszteletekre is eljárt a családjával, de a prédikációkból nem sokat értett. A lelkész ifjúsági vezetőképzőbe küldte. Mivel ott úgy érezte, az alapokkal sincs tisztában, utánanézett a neten, hogyan pótolhatná a hiányosságait. Így talált rá az Alphára, amelynek Szentlélek-hétvégéjén istenélménye volt. Megtérése indította arra, hogy másokat is Jézus közelébe vigyen.
Fábián Tünde irodavezető kiadványaik értékesítésével foglalkozik: arra törekednek, hogy az Alpha-kurzus indítására vállalkozókat minél szélesebb körűen támogassák háttéranyagokkal, és ezáltal zökkenőmentes kezdetekhez, az alkalmak gond nélküli lebonyolításához segítsék hozzá őket.
Tünde önkéntesként a gyülekezetében is alpházik, vagyis nemcsak a munkája, hanem szívügye is az evangelizáció. Szeret segítőként részt venni a vendéglátásban, „bábaként” állni azok mellett, akiknek megváltozik az életük, s részese lenni a nagy örömnek, amely az evangéliumokban az elveszett bárány vagy a tékozló fiú hazatalálását övezi.
Az anglikán John Wilson „fél­ka­to­likusnak” nevezi magát, és a helyi közösségek, gyülekezetek megerősítését tartja a legfontosabb feladatának, az ökumené, azaz a keresztény egységre törekvés szellemében. Kiemeli, hogy az Alphának házaspárok számára meghirdetett alváltozata is létezik, amelyet különösen támogat a Vatikán. Az Alpha legfőbb erényének a közvetlen légkört, a jó hangulatot, a sok nevetést tekinti. Iványi Judit és Ercsényi Lajos Zalaegerszegről érkezett, nagyon tetszik nekik a „preka­te­ku­me­ná­tus­ként” felfogott Alpha. Regionális Alpha-központ indítását tervezik az otthonukban, és arra készülnek, hogy a John által említett, házaspárokat megszólító, kapcsolaterősítő, Istent a kapcsolatba hívó vagy újra behívó Alpha zászlóvivői lesznek.

Az élet ajándéka

Az élet ajándéka

Egy fiatal édesanya, B. A. a magyar ferences vértanúk közbenjárását kérte szíve alatt hordott gyermeke és a saját életéért. A kisfiú, Ádám a várandósság huszonnyolcadik hetében jött világra. Hamarosan egy­éves lesz, és egészséges, ahogyan az édesanyja is, akivel történetükről beszélgettünk.

Ádám ma egészséges, de hosszú utat kellett bejárniuk, amíg eljutottak idáig.

– A történetünk azzal kezdődött, hogy 2016. július 3-án, Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva elzarándokoltunk Mátraverebély-Szentkútra, ahol az áldást adó pap megkérdezte, milyen áldószöveget mondjon. Mi azt válaszoltuk, legyen, amit gondol, erre ő gyermekáldásért könyörgött.
Hamarosan kiderült, hogy kisbabát várok, ami már önmagában is hatalmas csoda, mert autoimmun betegségem miatt erre alig volt esély.
Telt az idő, a várandósság tizenegyedik hetében jártam, amikor erős vérzés jelentkezett nálam. Mire a kórházba értünk, már a ruhám és az autó is vérben úszott. A baba még élt, viszont a méhlepény felső része levált, és egy nagyméretű vérömlenyt is találtak a baba mellett. A magzatburok megrepedt, a magzatvíz folyni kezdett. Felajánlották, hogy az életem védelme érdekében szakítsuk meg a terhességet, és a későbbi bonyodalmak idején ezt tanácsolták a családtagjaink is. Ők a másik gyermekem érdekére hivatkoztak, arra, hogy neki édesanyára van szüksége, és az én életem a legfontosabb, gyerekem még lehet másik. A férjem és én azonban elutasítottuk az abortuszt.

Hogyan került a képbe a ferences vértanúk csoportja?

– A kórházi tartózkodásom idején az orvosok azt várták, melyik nap kell majd betolniuk a műtőbe, hogy megszakítsák a terhességet. Ezekben a napokban az egyik ferences atyától megkaptam a magyar ferences vértanúk ima­ki­len­ce­dét. Ennek hatására az ő közbenjárásukat kérve kezdtünk imádkozni a kisbabáért, hogy velünk maradhasson, és ismerőseinket is arra kértük, hogy imádkozzanak értünk.
A vizsgálatok megállapították, hogy a méhlepényen egy huszonnégyszer hatvanöt milliméter nagyságú leválás látható, a méhben pedig egy jelentős méretű vérömleny alakult ki. Csodálatos módon a kisbaba ennek ellenére tökéletesen jól volt, és szépen fejlődött. A vérömleny a későbbiekben sem szívódott fel, sőt tovább nőtt, a huszadik héten még mindig nagyobb volt, mint a kisfiunk. Az orvosok nem tudták, mi okozza ezt az állapotot, az egyetlen biztos információnk az volt, hogy csodával határos módon a magzat megfelelően fejlődik.
Nagy szakmai vitát követően a kórházban leállították a számomra létfontosságú véralvadásgátló injekciót, így ötven százalék körülire nőtt az esélye annak, hogy tüdőembóliát, stroke-ot vagy trombózist kapok, ráadásul csupán tizennégy százaléknyi esély maradt a magzat sikeres kihordására. A környezetünkben ekkor már minden rokonunk, barátunk és munkatársunk imádkozott a babáért és értem.
A terhesség huszonharmadik hetében tovább súlyosbodott az állapotom, volt olyan éjszaka, amikor azért fohászkodtam, hogy mindketten éljük túl azt a néhány órát. Mivel foggal-körömmel ragaszkodtunk a kisbabánkhoz, kaptunk egy kis időt, hátha le tudják állítani a fájásokat és a vérzést. Az imáink meghallgatásra találtak, de idegőrlő hetek következtek. Aggódtam a babáért, az otthon lévő kétéves kislányomért, és féltem attól, hogy meghalok.
A szomszéd szobában feküdt egy lány, a várandóssága huszonnyolcadik hetében járt, és ugyanolyan problémával küzdött, mint én. Az egyik este hirtelen vérezni kezdett, és mire berohantak vele a műtőbe, a kisbabája meghalt. Az egyik szobatársunknak a huszonötödik héten kellett megszülnie a halott babáját, mi-
után az egyik délelőtti CTG-vizsgálat során kiderült, hogy már nincs szívhang. Rettegtem, hogy ez velünk is megtörténhet.

Mi erősítette ebben az állapotában?

– A ferences atyák többször meglátogattak, ekkor mindig gyóntam és áldoztam is. Ezek az alkalmak és az atyákból áradó erős hit tartották bennem a reményt, hogy Isten ebben a nehéz helyzetben is mellettünk van, és megsegít bennünket. Az egyik ferences atya egy alkalommal X. Piusz pápáról beszélt, akinek az édesanyja elveszítette a gyermekét, majd elzarándokolt egy kápolnába, és azt mondta a Szűzanyának: ha gyermeke születhet, akkor Istennek ajánlja őt a papi szolgálatra. Nem sokkal ezután megszületett a fia, akiből végül pápa lett. Nagyon megérintett ez a gondolat, és úgy döntöttem, hogy csendes imádságban kérem Istent, mentse meg a fiunkat, adjon nekem lehetőséget arra, hogy megláthassam őt, és ha lehet, akkor legalább addig vele maradhassak, amíg megtanítom imádkozni. Majd felajánlottam Istennek, ha a gyermekem életben marad, és hívást érez a papi szolgálatra, mindenben támogatni fogom. De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem ahogyan ő, mert ő tudja, hogy mi a terve velünk.

Eközben a legfőbb cél a huszonnyolcadik hét elérése volt.

– Igen, ekkor már mindenki ezért imádkozott, mert a huszonnyolcadik héttől a gyermeknek jó esélye van az életben maradásra. Igaz, valószínűleg maradandó agyi vagy érzékszervi károsodással fog élni.
A huszonhetedik hét utolsó napjaiban már többször nem voltam magamnál a fáradtságtól és a fájdalomtól. Többször elájultam, és a baba szívhangja sem volt már tökéletes. Végül megszületett a gyermekünk, a terhesség huszon- nyolcadik hetében. Harminckilenc centiméter és 1480 gramm volt, a születése után rögtön felsírt. A neonatológus a csodájára járt, hogy a korához képest milyen fejlett, és milyen nagy a súlya. A szülés megindítása előtt is a vértanúkhoz könyörögtünk.
A születés után az első negyvennyolc óra kritikus. Ha a baba életben marad, akkor a következő két hét sorsfordító, mondta a neonatológus. Az intenzív osztályon minden látogatást kihasználtunk, ott álltunk az inkubátor mellett, és imádkoztunk, hogy túlélje ezt az időszakot, és hogy egészséges legyen. Annak is utánajártunk, hogy vész esetén miként keresztelhetjük meg. Hála ­Is­ten­nek, a kisfiunk jól vette az akadályokat, nem volt agyvérzése, az igen gyakori tüdőbetegség sem jelentkezett nála, és elkerülte minden kórházi fertőzés. A kezdeti súlyvesztés után szépen gyarapodni kezdett. 2017. február 15-én hozhattuk őt haza, ekkor 2060 gramm és 42 centiméter volt.
Amikor hazaengedték, szemészeti kontrollt írtak elő, mivel a jobb szemén, az ideghártyán kóros ereződést tapasztaltak, ami a doktornő szerint látásromlást, legrosszabb esetben vakságot okozhat. Ekkor azért kértük a ferences vértanúk közbenjárását, hogy visszaforduljon a betegség, és ne károsodjon a szeme. A következő kontrollon a doktornő megállapította, hogy az ereződési zavar már nem áll fenn, a baba látása tökéletes, és csak egyéves korában lesz szükség újabb vizsgálatra.

Hogyan alakult azóta a gyermekük fejlődése?

– A fiunk lassan egyéves lesz, barátságos, nyitott személyiségű, érdeklő kisgyermek. A szakemberek szerint teljesen egészséges. Értelmi és mozgásfejlődése az időre született társainak megfelelő ütemben zajlik. Öt hónapos korában mindkét irányba forgott, nyolc hónaposan kezdett kúszni, kilenc hónaposan mászni és felállni. Jelenleg bútorok mellett oldalazva lépeget, és próbál néhány lépést önállóan is megtenni.

Miért éppen a ferences vértanúk közbenjárását kérték a nehéz helyzetben?

– Amikor a házasságunk mélypontra jutott, a ferences atyák azt ajánlották, hogy imádkozzam a kilencedet a ferences vértanúk boldoggá avatásáért, és kérjem a közbenjárásukat, hogy a kapcsolatunk újra kiegyensúlyozottá váljon. Nem sokkal ezután a férjemmel kezdtünk kilábalni a válságunkból. Ezért gondoltam, hogy a várandósság ideje alatt is őket hívom segítségül, amit megerősített, hogy újból megkaptam az imafüzetet.
A kórházból való hazatérésünk után is fohászkodtam hozzájuk, mert egy alkalommal a légzésfigyelő sípolni kezdett, és amikor beszaladtam Ádámhoz, nem vett levegőt. Kivettem az ágyából, csipkedtem, masszírozgattam, de csak szürkült, és mereven feszítette magát a kezemben, kidülledő szemekkel. Nagyjából egy-két percig nem vett levegőt. Végső kétségbeesésemben és tehetetlenségemben ekkor ismét a vértanúk közbenjárását kértem, hozzájuk fohászkodtam, hogy mentsék meg őt. Mire a kora­szü­lött­mentő kiérkezett, Ádám már szabályosan lélegzett.

Mi az, amit hite, istenkapcsolata szempontjából fontosnak tart elmondani erről az időszakról?

– Hisszük, hogy mindketten azért lehetünk most egész­ségesek, mert a ferences vértanúk közbenjárására a Jóisten meghallgatta azt a sok-sok imádságot, amit hozzá intéztünk. Gyermekünket hálából az egyik vértanúról neveztük el (Károlyi Bernát Krausz Ádám néven született a Békés megyei Almáskamaráson 1892. június 19-én – a szerk.), hogy neve emlékeztessen minket erre a számunkra, de talán orvosi és teológiai szempontból is csodának mondható, felbecsülhetetlen isteni ajándékra, amit az ő élete jelent számunkra.

Forrás és fotó: Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány

A háború gyümölcse

A háború gyümölcse

Január 15-én reggel 8.55-kor szállt fel Ferenc pápa gépe, amely Chilébe vitte az egyházfőt. A repülőgépen vele utazó újságírók kérdései közül az egyik arra vonatkozott, mekkora veszélynek látja a nukleáris háború lehetőségét. „Félek tőle. Elértük a határt, elég egy rossz mozdulat” – válaszolta, és hangsúlyozta, hogy teljes leszerelésre van szükség.
A Szentatya a sajtó képviselőinek egy fényképet ajándékozott, amelyet 1945-ben készített Joseph Roger O’Donnell amerikai fotográfus, miután az Amerikai Egyesült Államok ledobta az atombombát Nagaszakira. „A háború gyümölcse” – ezt íratta rá. Korábban elmondta, hogy a fényképet véletlenül találta, és nagyon megrendítette, úgy érezte, minden szónál többet mond a háború szörnyűségéről. Egy kisfiú a hátán viszi halott öccsét, nagaszaki krematórium előtt várakozik, hogy átadja a holttestet.
A fotót Ferenc pápa december végén, a béke világnapja előtt kezdte el osztogatni, akkor a következő kísérőszöveg állt rajta: „A tömegpusztító fegyverekből, különösen az atomfegyverekből nem fakad más, mint egyfajta hamis biztonságérzet. Nem jelenthetik az alapját az emberi család tagjai közötti békés együttélésnek, amelynek ehelyett a szolidaritás etikájából kell fakadnia.”

Forrás és fotó: Avvenire.it
Fordította: Thullner Zsuzsa

A házasságok az égben köttetnek

A házasságok az égben köttetnek

A Santiago de Chiléből Iquiquébe tartó repülőgépen Ferenc pápa január 18-án összeadta a személyzet két tagját. A negyvenegy éves Carlos Ciuffardi stewardként, a harminckilenc éves Paula Podest Ruiz hostessként dolgozik a Latam légitársaságnál.
Carlos és Paula 2010-ben készültek egyházi házasságkötésre, a földrengés azonban lerombolta plébániájukat Santiago de Chilében, így akkor csak polgári házasságot kötöttek. Most szentségi házasságra léptek, hála Ferenc pápának.
Most először történt meg, hogy egy pápa repülés közben adott össze egy párt. A házaspár szendvicseket és italokat szolgált fel az utasoknak a repülőn, majd amikor szokás szerint fotót akartak készíteni a pápával, az áldását kérték. A Szentatya megkérdezte tőlük, házasok-e, mire elmondták, hogy igen, de még csak polgárilag házasodtak össze a földrengés miatt, de szeretnének majd szentségi házasságot is kötni.
„Össze akartok házasodni?” – kérdezte tőlük Ferenc pápa, majd váratlanul azt javasolta, ott helyben összeadja őket. A légitársaság jelen lévő igazgatója, Ignacio Cueto volt a tanú, rögtön ki is állították a légitársaság papírján az igazolást a házasságkötésről.
Carlosnak és Paulának két lánya van, Rafaella hat-, Isabella négyéves. A szertartás végén a házaspár könnyek között mondta: „Ennek a szentségnek nagy értéke van.”
Carlos megosztotta a sajtó képviselőivel, mit mondott még a Szentatya, miért is fontos ez a házasságkötés: „Ez az a szentség, amely annyira hiányzik a világból. A házasság szentsége. Remélem, hogy ez arra ösztönzi az egész világon a párokat, hogy szentségi házasságot kössenek.”

Forrás és fotó: Avvenire
Fordította: Thullner Zsuzsa

A pápa megállította Chilében az ünnepi menetet egy megsérült csendőrnő miatt

A pápa megállította Chilében az ünnepi menetet egy megsérült csendőrnő miatt

A felhőkarcolók és az óceán között hosszú autósor kígyózik, az út két oldalán kiabálnak az emberek, hogy felhívják magukra a figyelmet: mindjárt itt a pápa, akit szeretnének egy pillanatra elrabolni, hogy aztán őrizhessenek egy köszöntést, egy tekintetet, egy fotót róla. A motorbiciklik egyre nagyobb gázt adnak, a helikopter berreg a levegőben, a ricsaj megszázszorozódik. Mindez elég, hogy megvaduljon egy ló, ami közismerten ideges állat.
Minden pár pillanat alatt történt. A pá­pa­mobil elhaladásakor az állat, amelyet két csendőr tartott a kantárral, felemelkedett, hogy kiszabaduljon, és a fiatal csendőrnő, aki a nyeregben ült, olyan szerencsétlenül zuhant, hogy a pápamobilra is ráesett. Ferenc pápa rögtön reagált, megkérte a sofőrt, hogy álljon meg, és visszasietett gyalog, hogy az aszfalton fekvő nő mellett legyen, miközben megkezdték az ellátását.
Az elsők között ott voltak a sérült mellett a pápai kíséret orvosai is, és közreműködtek abban, hogy megállapítsák, az életfunkciók rendben vannak-e. A csendőrnő biztatóan reagált, szerencsére belsőleg nem sérült meg az esés során. A chilei orvosok is gyorsak voltak, és miután stabilizálták az állapotát, azonnal kórházba szállították a csendőrnőt.
A baleset szép tanúság a Szentatyának az emberekhez való odafordulásáról: diszkréten és figyelmesen odament, ahol a baj történt, hogy erőt adjon a sérültnek, és mellette maradt végig az elsősegélynyújtás idején.

Forrás és fotó: Vatican News
Fordította: Agonás Szonja

A világnak harcosokra van szüksége

A világnak harcosokra van szüksége

Előadása kezdetén Caviezel a nevek jelentéséről beszélt: Saulus azt jelenti, nagy, Pál pedig azt, hogy kicsi – a színész ezzel hangsúlyozta, mennyire fontos kicsinynek lenni ahhoz, hogy nagyok lehessünk. „Ez a szentek útja, és így lett Saulból is Szent Pál” – tette hozzá.
Életútjáról, színészi pályája kezdetéről szólva elmondta, hogy az Úrtól kapott meghívást. Ezzel együtt nem volt könnyű helyzetben, amikor hollywoodi karrierje a Monte Cristo grófjában játszott Edmond szerepével elindult. Amikor Edmondot igazságtalanul bebörtönözték, ezt írta a falra: „Isten igazságot szolgáltat nekem.” Ez a szerep megtanította Cavie­zelt arra, hogy Isten mind­annyi­unkat személyesen szeret, ott van számunkra az elkeseredés legsötétebb pillanataiban is.
A Monte Cristo grófja után Mel Gibson arra kérte a színészt, játssza el Jézus szerepét A passióban. „Azt akarta, hogy olyan férfi alakítsa Jézust, akinek neve J és C betűvel kezdődik (mint Jesus Christ), és micsoda véletlen, éppen harminchárom éves. Véletlen egybeesés volna ez? Nem hiszem. Az életetek véletlen, vagy inkább lehetőség?” – kérdezte a fiataloktól.
„Amikor ott voltam a kereszten, rájöttem, hogy megváltásunk a szenvedésben van (…), és mindenkinek fel kell vennie a keresztjét. A hitünknek, a szabadságunknak ára van – figyelmeztetett Caviezel. – A feltámadást sok szenvedés, sok fájdalom előzte meg, és a ti utatok sem lesz más, öleljétek hát magatokhoz a kereszteteket, és fussatok a cél felé!”
A színész bátorságra buzdította a fiatalokat: „Szeretném, hogy legyen bennetek bátorság belépni ebbe a pogány világba, hogy félelem nélkül meg tudjátok vallani hiteteket a nyilvánosság előtt. A világnak szüksége van olyan harcosokra, mint Szent Pál és Szent Lukács, akik a nevüket, a jó hírüket tették kockára, hogy átadják a világnak a hitet, a Jézus iránti szeretetüket.”
„Isten mindannyiunkat arra hív, hogy nagy dolgokat tegyünk. De hányszor nem válaszolunk a hívására? – folytatta. – Ideje, hogy nemzedékünk elfogadja ezt a meghívást, Isten hívását, aki mindannyiunkat arra buzdít, hogy teljesen adjuk át magunkat neki, lássuk meg azt a szerető kezet, amely az utunkon vezet, és kezdjük elölről, böjtöljünk, elmélkedjünk a Szentíráson, és vegyük komolyan a szentségeket.”
„A hanyatlás kultúrájában élünk” – figyelmeztetett Caviezel, felidézve Szent Maximilian Kolbe szavait, aki szerint a XX. század legnagyobb bűne a közöny volt. A színész rámutatott arra, hogy igaz ez a XXI. századra is: „Le kell vetkőznünk magunkról ezt a közönyt, nem szabad tolerálnunk a gonosz pusztítását. Csak a Krisztus bölcsességében való hit tud megmenteni minket, de ehhez az kell, hogy legyenek tettre kész harcosok, akik nem félnek kockára tenni az igazságért a jó hírüket, a nevüket és egész életüket is.”
Végül így buzdította a fiatalokat: „Ne legyetek olyanok, mint ez a romlott nemzedék! Legyetek szentek! Nem azért teremtett benneteket Isten, hogy másokhoz idomuljatok. Arra születtetek, hogy mások legyetek és kiemelkedjetek a sokaságból.”

Forrás és fotó: Aleteia
Fordította: Thullner Zsuzsa

Magyar közösségben a zarándokvonatokon

Magyar közösségben a zarándokvonatokon

Fotó: Lambert Attila

 

Idén már hetedik alkalommal zarándokolhatnak az érdeklődők a jól ismert Boldogasszony-zarándokvonattal Csíksomlyóra és a Fekete Madonnával a lengyelországi Częstochowába. Egy új járat is indul, amelynek úti célja a bosznia-hercegovinai Među­gorje.
A vonatos zarándokutak részleteiről tartott sajtótájékoztatót Veres András, a Győri Egyházmegye püspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Csépke András, a MÁV-START Zrt. vezérigazgatója; Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára és Budai László, a Misszió Tours Utazási Iroda ügyvezető igazgatója.
A zarándoklatok fővédnöke Veres András püspök, az MKPK elnöke és Kövér László, az Országgyűlés elnöke, akinek köszöntőjét felolvasták a sajtótájékoztatón.
Veres András püspök a vonatos zarándokutakról szólva elmondta: korunk keresztényeinek „lelkiségi mozgalma” sokakat vonz; ennek az a titka, hogy a mai ember sem tud Isten és barátok nélkül élni. Családtagok, ismerősök, baráti társaságok szánják az idejüket egymásra ezeken az utakon, amelyek során elmélyülhet Istennel való kapcsolatuk is, és ez gyümölcsözővé válhat emberi kapcsolataikban – hangsúlyozta a püspök.
Veres András, az előző csíksomlyói búcsú szónoka személyes élményeit is felidézte a tavalyi erdélyi útról. – Felemelő volt látni a mintegy félmillió magyart a somlyói nyeregben. A szentmise kezdetén a romániai apostoli nuncius csodálkozva meg is kérdezte tőlem: „Ők mind magyarok?” „Igen – válaszoltam –, és ez a búcsú óriási erőt jelent a magyarság számára.”
A csíksomlyói búcsú fontos alkalom, hogy megerősödjünk hitünkben, családi kapcsolatainkban, magyarságunkban – tette hozzá Veres András. Az MKPK elnöke arról is beszélt, hogy politikától független az az ősi baráti kapcsolat, amely összeköti a lengyel és a magyar népet, és a częstochowai vonatos zarándokutak által ez tovább erősödhet, fejlődhet.
Az idei csíksomlyói búcsú szónoka Marian Waligóra OFSPPE, a często­cho­wai pálos kolostor házfőnöke lesz.
Csépke András, a MÁV-START Zrt. vezérigazgatója méltatta a MÁV-csoport és a Misszió Tours 2011 óta tartó együttműködését. A tavalyi évben rekordszámú – kétezer-ötszáz – zarándokot juttattak el a különféle célpontokba. Alapfeladatuk a szerelvények biztosítása, az útvonal kialakítása és a jó minőségű szolgáltatás. A tervek szerint a me­đu­­­gorjei zarándokvonat már új, magyar fejlesztésű kocsikkal indul útnak.
Fülöp Attila, az Emmi helyettes államtitkára hangsúlyozta: Ezeken a zarándoklatokon az eddigi tapasztalatok szerint a társadalom valamennyi rétege képviselteti magát. Fontos üzenetet hordoz az is, hogy a református Kövér László házelnök vállalta a fővédnökséget. A kormány elsősorban közösségteremtő jellegük miatt támogatja a vonatos zarándokutakat, amelyekre „idén is eljuthatnak a gyermekvédelemben élő gyerekek, és a kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és felvidéki zarándokok is”.
A pünkösdi csíksomlyói és a lengyel–magyar barátságot is elmélyítő lengyelországi vonatos zarándoklatokon idén is több ezer érdeklődőre számítanak.
Budai László, a Misszió Tours igazgatója kiemelte, hogy a csíksomlyói Boldogasszony-zarándokvonatra nemcsak Budapesten, hanem a Miskolc – Nyíregyháza–Deb­recen útvonalon is felszállhatnak a résztvevők. A lengyelországi zarándoklaton pedig idén Częstochowa és Krakkó mellett felkeresik Bem tábornok szülővárosát, Tarnówot is, ahol Bem apó sírja is található.
Idén először indul zarándokvonat Među­gor­jéba. A zarándokok Bosz­nia-Hercegovinában átutaznak Szarajevón is, majd a Neretva völgyén keresztül érkeznek meg a ma már évente sok százezer hívőt fogadó Među­gorjéba. Ellátogatnak Mosztárba is. A zarándokút lelkivezető papjai Kemenes Gábor, Michels Antal és Fuchs Tibor, valamint Burbela Gergely verbita tartományfőnök lesznek.
Budai László azt is elmondta, hogy a Misszió Tours kezdeményezi egy modern Bom­bardier Traxx mozdony felmat­ricázását a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére. A mozdony a következő évtől állhat a zarándoklatok élére.
A 2018-as missziós programok a vonatutakon túl az egynapos zarándoklatoktól a szentföldi, a fatimai és a baltikumi nagy zarándokutakig számos választási lehetőséget kínálnak. Erről bővebb tájékoztatást a www.misszio­tours. hu honlapon találnak az érdeklődők.