Egyházunk

Katolikus Társadalmi Napok Miskolcon

E hét péntekén kezdődött el a tavaly komoly tömegeket megszólító és megmozgató Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs), ezúttal Miskolcon.

Boldog Kalkuttai Teréz anya tizenhét éve, szeptember 5-én hunyt el. Idén, ezen a napon, amely a jótékonyság nemzetközi napja is, szobrot állítottak Budapesten a szegényeket felkaroló szerzetesnő tiszteletére.

Budapesten tartotta tizennyolcadik akadémiai konzultációját a Societas Oecumenica, augusztus 21–26. között. Az 1978-ban alakult Európai Ökumenikus Társaság kétévente rendezi meg tudományos összejöveteleit, melyek a keresztény egység témakörével foglalkoznak. Az első konferencia 1980-ban a németországi Münsterben volt, idén pedig Budapest adott otthont a megbeszéléseknek, a társaság titkára, Szentpétery Péter evangélikus professzor és munkatársai szervezésében.

In memoriam Mojzer Miklós

Ahogy az lenni szokott, aki életében alig hallott róla, halálakor az írott és elektronikus sajtó hasábjairól megtudhatta, hogy élt és alkotott közöttünk egy, a művészet iránt elkötelezett tudós, Mojzer Miklós. Akik érdeklődnek a művészettörténet iránt, azok persze többet is tudtak életművéről, mint amennyit a halálhír vételekor (augusztus 24-én) a sajtó hevenyészve megemlített: 1989-től 2004-ig a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a középkori magyarországi művészet – elsősorban M. S. mester – nemzetközileg elismert kutatója, a barokk építészettörténet tekintélyes szakértője volt.

Az Új Ember augusztus 31-i számában megjelent Rácbúcsú Ercsiben című írásomban részletesen szóltam az ercsi illír-rác Madonna-kegyképről. A képről Szilárdfy Zoltán címzetes esperes, nyugalmazott plébános, a keresztény ikonográfia és kultusztörténet, különösen a keresztény ókor és a barokk kor kiváló hazai szakértője számos tanulmányt írt.

Gamás – egy kis falu nagy ünnepe

„Másutt pedig van egy falu, amelyet Gamásnak hívnak” – olvasható az 1055-ben írt Tihanyi alapítólevélben, melyben a település az I. András által a tihanyi bencéseknek adományozott birtok egyik határaként szerepel. De hol is van az a „másutt”? Balatonlelle és Kaposvár között autózva sokan elhaladnak a falu mellett, mégsem látják. Gamás ugyanis zsákfalu, ahová dombok között kanyargó bekötőút vezet. Ahogy a község honlapján olvasható: „Az út ide bejön, de itt véget is ér.” Az idézetnek azonban folytatása is van: „Jelenleg azon vagyunk, itt élő gamásiak, hogy az élet ne érjen véget.”

In memoriam Hollai Antal

„Milyen ember a Hollai Antal?” – tettem fel a kérdést a kilencvenes évek közepén kispap barátomnak, akit a szemináriumról kérdezgettem. „Olyan, hogy rád néz, és sokkal jobban tudja, hogy mi van veled, mint te” – felelte. Később, megismerve őt, megtapasztalhattam, hogy ez a meglepő jellemzés nem túlzás. Hollai Antalnak valóban kivételes érzéke volt az emberekhez. Pontosan észlelte mások rezdüléseit, sokszor fél- vagy ki sem mondott szavakból, gesztusokból is értett. Nagy ajándék volt reális, végtelenül józan gondolkodása, derűs, kiegyensúlyozott egyénisége, nehéz helyzeteket is oldani képes humora. A plébániákon, ahol szolgált, rajongtak érte a gyerekek és a fiatalok, nagyra értékelték az aktív- és időskorúak. Miséire megteltek a templomok, gyóntatószéke előtt mindig sokan várakoztak, lelkivezetőként is keresett volt. Kimagasló diszkréció és tapintat jellemezte. Az emberekhez és a dolgokhoz való viszonyulását pedig a szó legnemesebb értelmében vett elegancia, nagyvonalúság és igényesség. Amikor a nunciatúrán is dolgozott, a nuncius kérte, hogy maradjon ott főállásban. Ő azonban nem akarta otthagyni a plébániát, a hittanosait, ezért nemet mondott. Pedig tudta, ha igennel válaszol, olyan úton indul el, melynek végén nagy valószínűséggel püspök lett volna belőle.

Ipolybalog tíz éve ünnepli a Szent Koronát

Fehér lovak húzta hintó közeledik a főtérre. A sokaság középütt széles utat hagy, jobbról az alkalmi pódium, mellette a Szent Korona énekkar, palóc népviseletben. A hintó megáll, György Ferenc plébános fehér kesztyűben átveszi a Szent Koronát, majd a középütt fölállított, bársonyborítású koronatartóhoz viszi. Közben fölhangzik a hátteret adó épület Hostinec Ria fölirata alatt: „Óh, Szent István, kérünk mint apostolunkat és első királyunkat, az égből nézz le magyar népedre.” Ipolybalog községben járunk, a politikai földrajz meghatározása szerint szlovákiai településen. Gyönyörű hangú kislány, Bodzsár Marika köszönti énekbe hajló szép szóval a koronát, aztán Lőrincz Sarolta Aranka, a kórus tagja következik. Majd néhány szó Ipolybalog polgármestere, Cseri Lajos és a felvidéki községgel „összenőtt” Veresegyház polgármestere, Pásztor Béla részéről. S a gyaloghordó koronatartó mögött elindul a menet a Kápolna-dombra, magyar történelmi zászlókkal, de köztük föltűnik a szlovák nemzeti lobogó is. Augusztus 3-át írunk. Tudatosan választották a korábbi vasárnapot a nemzeti ünnep megtartására, hogy a figyelmet ne terelje el a huszadikai Kárpát-medencei emlékezés-hullám.