Művelt pap, sokak lelkivezetője volt

Búcsú Tarjányi Zoltán professzortól

 

„Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe” – ezeket a szavakat olvassuk János apostol első levelében, a szentmise első olvasmányában január 5-én, azon a napon, melyen az ismert morálteológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzora, Tarjányi Zoltán a betegséggel való hosszú küzdelme után átlépett abba az országba, ahol Isten hajlékában örvendezhet az ő jelenlétének mindazokkal együtt, akiknek szeméről az Úr immár letöröl minden könnyet, mert ott nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, nem éheznek és nem szomjaznak többé, mert a Bárány legelteti és élő vizek forrásához tereli őket.

Ökumenikusan a katolicitásról

Budapesten tartotta tizennyolcadik akadémiai konzultációját a Societas Oecumenica, augusztus 21–26. között. Az 1978-ban alakult Európai Ökumenikus Társaság kétévente rendezi meg tudományos összejöveteleit, melyek a keresztény egység témakörével foglalkoznak. Az első konferencia 1980-ban a németországi Münsterben volt, idén pedig Budapest adott otthont a megbeszéléseknek, a társaság titkára, Szentpétery Péter evangélikus professzor és munkatársai szervezésében.

Szent hídépítők

XXIII. János és II. János Pál a keresztény egység és a vallásközi párbeszéd előmozdítói

 

A kétezer éves egyház Isten végső kinyilatkoztatását hordozza, mely minden ember számára az üdvösség ígéretét jelenti. Jézus tanításának gazdagsága és mélysége nem azonnal és nem egyszerre jut el mindenkihez, hanem gyakran nagyon hosszú idő kell az Isten és az ember kapcsolatával összefüggő szempontok megvilágítására. A tanítás fő képviselői az apostolok, majd az ő utódaik, a püspökök, de közülük is kiemelkedik Péter, és a megszakítatlan apostoli hagyomány következtében a mindenkori pápa. Róma püspöke a Szentlélek különleges segítségében részesül, amikor az egyház életét irányítja.

 

A kereszténység történetéből tudjuk, hogy az egyház és a világ kapcsolata mindig tartalmaz kihívásokat. Előfordult, hogy egyes döntések az emberi gyengeségből adódóan nem mindig vették figyelembe Krisztus akaratát, aki egyszerre szeretné az egyház és az emberiség egységét. Éppen ezen a két területen több évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az evangélium szelleme felülemelkedjen a sajátos történeti korokhoz kötődő érdekeken, és megvalósulhasson Istennek az emberrel kapcsolatos eredeti terve. Ehhez azonban változásra és megújulásra van szükség, de mindenekelőtt megtérésre, mert az az igazi megújulás, ha az a szívet és az értelmet is érinti. XXIII. János és II. János Pál pápa ezt értették meg, és lettek a nagy változást felmutató II. vatikáni zsinat (1962–1965) sikerének főszereplői. Az egyik azáltal, hogy meghirdette az egyháztörténelem 21. egyetemes zsinatát, a másik pedig azáltal, hogy átültette a gyakorlatba annak tanítását és szellemét. Az új szempontokat a „naprakészség”, az aggiornamento és a megvalósítás, a kivitelezés jelentette. A két szent életű pápa már a megválasztásával újdonságot jelentett az egyetemes egyháznak és a világnak is. Mindkettőjükről elmondhatjuk, hogy egész életük során szem előtt tartották és különösen fontosnak tekintették a nem katolikus keresztényekkel és a más vallások tagjaival folytatott párbeszédet. Ennek a nagy ügynek lettek sok szempontból az úttörői és hídépítői.

Szellemi nagyság és elkötelezett hit

Száz éve született Ervin Gábor

Élete harminckettedik évében, 1944 decemberében, édesanyjával és két bátyjával együtt Ervin Gábor esztergomi egyházmegyés pap és hittanár a nyilas terror áldozata lett. Ervin Pál ügyvéd negyvenéves, Ervin László szövőgyár-tulajdonos pedig harminckilenc esztendős volt, amikor a barbár korszak véget vetett életüknek.