Még július elején találkoztam az egyik ismerős kolléganőmmel, aki arról beszélt, mennyire nehéz az átállás az iskolai pörgésről a lelassult nyári létezésre. Tanárként állandóan benne vagyunk az adásban, több száz gyerekre és szülőre figyelünk folyamatosan, mellette saját családunkat is hordozzuk. És bizony el-elcsúszik bennünk a fontossági sorrend: a határidők szorításában, a csöngetéstől csöngetésig tartó időegységben észrevétlenül kerülünk a mókuskerékbe, s rutin szerint működünk, munkánkból elvész a személyes figyelem.

Fogyasztás és élvezet. Hogyan fejleszthetjük élvezetre való készségünket? Végezze el gyermekével közösen a következő élvezeti kísérletet. Vegyen elő egy kis szelet csokoládét. Szagolja meg alaposan, szemlélje meg a színét, a formáját, és határozza el, hogy ezt a darabka csokoládét különös élvezettel fogja megkóstolni. Mielőtt a szájába venné, egy kicsit érintse meg a nyelvével, érzékelje jellegzetes ízét. Ezután tegye a szájába, és engedje lassan szétolvadni. Figyelje meg, hogy szájának melyik részével érzi leginkább az ízt.

akkor nevelek csirkéket (kendermagos is lesz közöttük), és mindennap szedek nekik csormót meg lóherét, és mind-egyiknek nevet adok, és tojást ajándékozok a cigány gyerekeknek.

…akkor lesz egy padom, fából, a házam előtt, amire délutánonként kiülök a „lányokkal”, és megbeszéljük az élet ügyes-bajos dolgait.

A nagyszülők napja, Szent Anna és Joachim ünnepe közeledtével azért idézem meg nagymamánk emlékét, mert aligha van párja manapság a „nagymamaság” e típusának. Talán érdemes tudni, hogy egykor, valamikor réges-régen ilyen nagymamák is voltak.

Nagyszüleim közül egyedül őt ismerhettem, ő velünk is élt. Fiatalabb korában – mondták –, amikor a gyermekei már felcseperedtek, szeretett a barátnőivel kártyázni, megbeszélni a város híreit. Később is járatta a vidéki város hírlapját, hogy a halálozási rovatból mindig értesüljön az őt leginkább érdeklő hírekről.