Oltalomkápolna
Litér, a Balaton-part innen néhány kilométer, a másik irányban Veszprém ugyanannyi. Ezt a távolságot mérem, ezt forgatom a fejemben: a mentőautó tíz percen belül kiér, mostoha időjárási viszonyok mellett is tizenöt perc alatt. Addig nem fagy meg, nem szárad ki, hiszen ott a két takaró, az egyik ráadásul jó meleg polárpléd, s a kettős ajtó is véd. Maga a pirinyó kápolna hőszigetelt – pirinyó kápolna, pirinyó élet befogadására. Bárcsak sose nyílna ki az ajtaja! Bárcsak kinyílna, hogy megmentsen egy életet!
Ezt nem lehet hideg tárgyilagossággal megírni. A római katolikus templom bejáratánál kicsiny faépítmény. Mint a domboldalra – Golgotára – fölfutó stációk a Krisztus-sors lépcsőjével, az ember-sors szembesülésével. Igen, stáció ez itt, de vajon melyik? A véresre mart vállról gerenda-keresztet átvevő Józsefé? Vagy a test stressz-izzadságát letörlő Veronikáé? De hiszen nem mindegy? Ez is, az is – valamennyi – az élet megmentéséért kiált.