Egy küzdelmes élet a vásznon
Jól emlékszem, amikor először hallottam, amint Hugh Masekela így énekelt: „Bring back Nelson Mandela, bring him back home to Soweto!” Nem véletlen, hogy ezzel a Nelson Mandela visszatérését követelő számmal kezdődött a dél-afrikai jazz-zenész Tomorrow című lemeze, mely 1987-ben jelent meg. Ekkor Mandela már huszonhárom éve volt börtönben. A nyolcvanas évekre Mandela sorsa nem csak egy afrikai ország belügye volt. Személye jelképpé vált: ő volt a faji megkülönböztetés minden formája elleni tiltakozás megtestesítője. Elengedését ekkor már a keleti és a nyugati blokk is szorgalmazta – talán ez volt az egyik téma a kevés közül, amelyben egyetértettek –, ám a fehérek kormánya csak akkor kezdett tárgyalni vele, amikor már képtelenek voltak fenntartani a rendet a forrongó utcákon. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) legismertebb vezetőjének szabadon bocsátására azonban 1991-ig várni kellett. Ekkor Mandela hetvenhárom éves volt. Az egész életét meghatározó apartheidellenes küzdelem, a hosszú raboskodás végül nem volt hiábavaló: 1994-ben Dél-Afrika elnökévé választották.