Szerhasználat és spiritualitás I.

A könyv azóta több kiadást is megért. Ebből idézünk egy versrészletet Kalap cím nélküli verséből.

Kalap a kábítószeresek „nagy generációjához” tartozott, korai haláláig. Földig érő, legendás kabátja, fekete kalapja, előregörnyedő alakja hozzátartozott Budapest utcáinak látképéhez.

„Amit nem próbáltam még,
Az a Beteljesülés…
Pedig hajtom, hajszolom,
Penge-élességig fokozom
Minden cselekedetemet.
Belefulladok már az élményekbe,
Az élvezetekbe.
A Semmit Gyönyörré,
A Gyönyört Fájdalomra,
A Fájdalmat Kínra váltom.”

Kalap, az egyik „utolsó magyar hippi” (akkoriban sokan definiálták így magukat) az idézett versrészletben intenzív élménykeresőként írja le magát.


A XX. század utolsó harmadának egyik jellegzetessége volt többek között a tudományból, a tételes vallásokból, az egyházi struktúrákból kiábrándult emberek spirituális útkeresése. Bede Griffits bencés szerzetes szerint az emberek vágyakoznak a szentség után, egy olyan mítosz után, „ami értelmet ad életünknek, most, hogy a nyugati tudomány mítosza cserbenhagyott bennünket”. Gombamód szaporodnak az új, bejegyzett egyházak, szekták, ma már New Age mozgalomként emlegetjük ezt az időszakot. A koreai, vietnami háború, a közel-keleti válság és a hidegháború egymást átfedő időszakában vagyunk. Erősödik a fundamentalizmus is, amely a duális gondolkodásmódot erősíti, a világ jóra és rosszra, követendőre és elutasítandóra való felosztását helyezi a középpontba.

Sokak által hangoztatott gondolat, hogy ez az összetett társadalmi jelenség az úgynevezett modern élet középpontjában álló spirituális vákuumra adott válasz, kiéhezettség arra, hogy értelemmel ruházzuk fel az életünket, vágyódás a misztérium és a transzcendencia után.

Ugyanebben az időszakban a világ szinte minden részén egyre erősödik a kábítószerek visszaélésszerű használata. A több ezer éve használt természetes anyagokon kívül (mák, indiai kender és származékai, kokacserje, kaktuszok és más hatóanyagot tartalmazó növények) megjelennek, és egyre inkább terjednek a szintetikus anyagok (az amfetaminok gazdag családja és egyebek). Majd az „addikciók széles spektruma” kitárul, azaz a szerfüggőségek (többek között a jó öreg alkohol – megint és újra –) mellett egyre jobban terjednek a viselkedéses és egyéb addikciók, függőségek, kényszeres magatartások is. Vajon mindez a véletlen műve?

Vajon mi a domináns? Az élménynélküliség vagy az élmény utáni vágy?