Az improvizáció mestere volt

Száz éve született Gergely Ferenc

Több mint másfél évtizede nincs már közöttünk a kivételes adottságú művész, mégis gyakran emlegetik, ha az orgonajáték kerül szóba a zenekedvelők körében. Gergely Ferenc Kossuth- és Lisztdíjas érdemes művész, a pesti ferences templom virtuóza 1914. szeptember 10-én született Budapesten.

Tanulmányi évei során egyrészt a Zeneművészeti Főiskolán, ahol az orgona főszakon Zalánfy Aladár, az egyházi zene terén pedig Harmat Artúr és Bárdos Lajos voltak a tanárai, másrészt két külföldi híresség, Günther Ramin és Olivier Messiaen mesterkurzusán a legkiválóbb szakmai képzésben részesült.

Bejárat az Angyal utca felől

Hivatalosan ugyan Tűzoltó utcai vagy II. számú Gyermekklinikának hívják ezt a minden szögletében gyógyító házat, de a bejárat – nomen est omen – az Angyal utcára nyílik. Jómagam elsősorban unokakísérőként, olykor pedig egy-egy gégészeti gonddal küzdő tanítványommal jártam és járok ebben a házban, amelyet – egyik fő profilját, a daganatos és leukémiás gyermekek gyógyítását tekintve – akár riasztónak is érezhetnénk. Mégsem igazán az, akkor sem, ha egy-egy – a kemoterápiától már meggyötört arcú – kis beteg látványától összeszorul a szívünk. De Isten gyógyító kegyelme és a gyermekekért dolgozók szeretete enyhíti ezt a riadalmat. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy az itt kezelt leukémiás betegek gyógyulási aránya mindössze két százalékkal (!) marad el az amerikai statisztikák számadataitól.

Izland – izzó napok ellen

Harmincöt fokos hőségben érkezett meg hozzám Lipovszky György orvos-természetfotós páratlan szépségű és minden „légkondinál” hatékonyabb izlandi felvétele. A képen egy tavacska látható, jókora jégdarabokkal megkoronázva. Ezekről az óriási, gyakran fűrészfogas jégszeletekről távoli gyerekkorom szabályos jégtömbjei jutnak eszembe, amelyekből egyik pécsi „Ómim”, azaz nagyanyám bádoggal bélelt, régimódi jégszekrénye is sok-sok adagot elnyelt.

A semmi ágán

Mivel sokat járok a fővárosi Dohány utca és az Erzsébet körút táján, szinte mindennap látom az egyik közlekedési tábla hátára felírt kérdést: A minden semmi, vagy a semmi minden? Lehet, hogy a szöveg írója Jean-Paul Sartre klasszikusát, A lét és a semmi című művet olvasta éppen, vagy esetleg Martin Heidegger szavai jutottak eszébe: „Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?” De az is lehet, hogy csak megnézte Terry Gilliam legújabb, Zéró teoréma című filmjét, melyben a főhősnek az a feladata, hogy egy szuperszámítógépen addig próbálkozzon matematikai egyenletek tömeges összefűzésével, míg az eredmény nulla nem lesz. Így bebizonyosodna, hogy a minden semmi és a semmi minden, azaz a lét értelmére irányuló kérdés értelmetlen.

Átlátszó

A belgiumi Hasselt városában lévő Z33 Kortárs Művészeti Központ tulajdonosai néhány évvel ezelőtt nagyszabású projektsorozatot indítottak. Céljuk az volt, hogy a művészet és az adott környezet között párbeszéd alakulhasson ki. Az ekkor elkészült alkotások közül a leginkább elgondolkodtató egy templom lett. Egy olyan templom, amely nem felszentelt épület, nem tartozik hozzá plébánia, sem plébános, sem hívő közösség. Magányosan áll a flamand tájban. S hogy mégis mitől különleges? Attól, hogy bizonyos szemszögből nézve átlátszó, feloldódik a környezetében.

2014/3. Szenvedély – betegség – kiutak 1.

Tartalom   Halmi Krisztina SJC Felépülés a függőségből és spiritualitás   Gremsperger László Az önreflexió a józanodásban Egy felépülő alkoholista naplójának elemzése   Soltész Judit Élettörténet, felépülés, spiritualitás Egy kényszeres szerencsejátékos útja egy 12 lépéses önsegítő közösségben   Marton Krisztina A felépülést keresve… Pszichoaktív szerhasználók, illetve függők életútjának elemzése   Nagyné Molnár Ildikó Drog és … Olvass tovább

Esztergom omló ormán…

Major Balázs a Szent Vid-kápolnáról

Péntek reggel Esztergomban. Az ősi Macskaút lépcsőin haladva azonnal feltűnnek a fiatal régészcsoport tagjai; néhányan a várhegy lábánál, mások fent, a falak tövében dolgoznak. A barbakán alatt kivillan a nejlonnal fedett ideiglenes tető, amely Szent Vid kápolnájának feltárt romjait védi. A várba vezető emelkedő korlátja alatt átbújva, teli műanyag zsákokkal szegélyezett kopár, poros ösvényen már csak néhány lépés a „tetthely”. Major Balázs a dokumentálást félbehagyva, nyakában fényképezőgéppel kapaszkodik fel a meghasadt templomocska deszkákkal kerített verméből. Most viszonylag nyugalom van, mondja, egy héttel korábban, július végén még hatvanfős nemzetközi csoportot gardírozott itt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem általa vezetett Régészeti Tanszéke ugyanis a hazai hallgatókon és önkénteseken túl immár külföldi diákokat is fogad; idén nyáron brit, jordániai, libanoni, bolgár, lengyel egyetemekről-partnerintézményekből érkeztek fiatalok – de akad egy állandó munkatársnak számító szír „kolléga” is, akivel – a polgárháború kitörése előtt – éveken át együtt dolgoztak a margati keresztes lovagvár feltárásán… Piliscsaba az elméleti oktatás bázisa marad, Esztergom a gyakorlatié lett. Főhadiszállásnak a Vitéz János Tanítóképző közeli épületegyüttesében kaptak önálló épületeket és termeket, így szinte korlátlan hely áll a tanszék rendelkezésére. A nagy és világos egykori ebédlőt restaurátor- műhellyé alakították; jelenleg a térinformatikai labor fejlesztése zajlik…