Kapitális tévedés csúszott legutóbbi szemlémbe. Az idei szegedi Háryról írtamban a beszámolóba ékeltem egy közbevetett mellékmondatot, imígyen: „a művet – amelyet a száz éve született Fricsay Ferenc mutatott be a Dóm téren, megalapozva a Játékok egyik legjelentősebb sikerszériáját – operaként hirdették meg, e Háryhoz méltó nagyotmondással elcsitítva mindazokat, akik hiányolják a zenedrámát az egykor Európa legnevesebbjei közé számított szabadtéri operaaréna programjáról.”

Fricsayhoz méltatlan tévedés. Kivált születésének centenáriumán. Míg kiköszörülöm a csorbát, közreadok azonban pár értesülést, amelyek részben megmagyarázzák pontatlanságomat, részben pedig új adalékokkal gazdagíthatják az ünnepi visszaemlékezéseket.

Előfordul, hogy egy film kriminek (vagy thrillernek) indul, de aztán egyszer csak társadalmi drámává alakul, és mi azon kapjuk magunkat, hogy a világ egy részéről és az ott élő emberekről tudtunk meg valami fontosat; amire sokáig emlékezni fogunk…

Cary Fukunaga 2009-es Sin Nombre című, számtalan díjjal kitüntetett filmje első látásra egy mexikói bűnbanda viselt dolgairól szól. A csoport annak a Mara Salvatruchának, rövidített nevén MS-13-nak a tagja, melyet salvadori bevándorlók még a nyolcvanas években alakítottak Los Angelesben, eredetileg azért, hogy honfitársaikat megvédjék a többi bandától. Ez a nemzetközi bűnszervezet manapság harmincezer tagot számlál, és jelen van egész Közép-Amerikában, az Egyesült Államokban és Kanadában, valamint Spanyolországban. E szervezetnek a tagja a tizenéves Will, bandabeli nevén El Casper (Edgar Flores).

Fedeles Tamás történész, teológus Pécs évszázadairól

Sopianae: a Római Birodalom Pannónia provinciájának fontos városa – ókeresztény sírkamrákkal. Pécs: középkori eredetű templomokkal, egyetemmel és oszmán emlékekkel. Angster orgonagyár, Zsolnay Vilmos és az érett szecesszió; messzire tekintő, haladó „kulturális főváros”… Fogalmak, tények, izgalmas valóságok. A más magyar településhez nem hasonló (és nem hasonlítható) „mediterrán” Pécs kimeríthetetlen. Majd kétezer esztendős múltjával csupa ígéret és lehetőség. Fedeles Tamással, a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézetének tanárával hivatása tükrében beszélgettünk szűkebb pátriájáról.

– Amikor egy település sajátosságairól esik szó, érdemes más városokkal összevetve a hasonlóságokat és a különbözőségeket is megnézni. Itt különösen a római előzményekre utalnék, amelyek nyilvánvalóan determinálták Pécs középkori kialakulását. De e vonatkozásban is egyedi, hiszen a római, illetve a középkori város területe nem (vagy alig) fedi egymást. A ma már a világörökség részét képező ókeresztény temetőegyüttes a római halottkultusznak megfelelően a lakott rész peremén, az egykori Sopianae külterületén helyezkedett el. A katolikus egyház megjelenésével Pécs első középkori városmagja viszont – a mai püspökvárral és a dómmal – éppen itt, a római kori temető helyén alakult ki. A kutatásokban számos nehézséget is okoz e „kettős központ”. A római polgári település a középkori belvároson kívül, a mai Rákóczi úttól délre eső részen volt. Tóth Zsolt régészkollégám néhány éve itt tárta fel Sopianae bazilikáját, az ókori település világi közigazgatási központját. A római fürdő (a mai Kereskedők Háza helyén) a déli városfaltól még lejjebb állt. A római és középkori város területe valahol a Citrom és a Jókai utca vonalán, a Postapalota tájékán érintkezett egymással.

Makovecz Imre kiállítása a Vigadó Galériában

„Makovecz szerint az épületnek lelke van” – kiáltott fel anno a Ludas Matyi szerkesztőségében Radványi Barna, a lap egyik szerkesztője egy beszélgetés alkalmával, valamikor az 1970-es években. Igaza volt, ha Makovecz Imre épületeit nézzük, bizonyosak lehetünk benne. Azonban ez a felfogás nem volt mindig általános. Manapság már többet hallani az úgynevezett organikus (szerves) építészetről, de néhány évtizeddel ezelőtt „a természettel való együttműködésről” nem esett szó, sokkal inkább a természet kiaknázásáról beszéltek.

A Pesti Vigadó kiállításán a magyar építészet újkori történetében egyedülálló maketteket, tervrajzokat és fényképeket nézhetünk meg. Valaminek a kicsinyített mása mindig szívdobogtató látvány, mintha játék lenne, mely gyerekkorunkra emlékeztet.

A Háry János a Szegedi Szabadtéri Játékokon A szezon közepére színpadra került végre a szegedi Játékok idei egyetlen saját, új produkciója, Kodály Zoltán Háryja.A nyarat a művészeti igazgató, Harangozó Gyula két évvel ezelőtt bemutatott, győri Zorbász, a görögje indította csekély – Dóm téri léptékkel mérve jelentéktelen – szélesvásznúsítással, majd az Operettszínház lakta be a teret két újrajátszással (Csárdáskirálynő, Elfújta a szél). A teret – írjuk, dómszínpad helyett. A nyolc évtizede szegedikumként hangzó szókapcsolatot ezúttal mellőznünk kell a Fogadalmi templom átépítése miatt. Ha az ígéretek és a kényszerhelyzetet a lehető legjobb fénybe állító marketingszólamok közül az előbbieknek hihetünk, csupán átmenetileg.

A Pest megyei Kemence község melletti erdő nemrég romantikus lánykérésnek volt tanúja. Egy odvas fa belsejében találta meg az ifjú hölgy a jegygyűrűt, s a fiú ott, az árnyas fák pajkos suttogása, cinkos kacsintásai közepette kérte meg szíve választottjának kezét. Idén nyáron az esküvőt és a lakodalmat is a Börzsöny titokzatos rengetegének ölelésében, a játékosan csobogó patakocska közelében tartották… A násznép hajnalig mulatott, az éles szeműek fél négy tájt még egy kíváncsi rókafit is megfigyelhettek, amint a szemeteszsákok körül szaglászik. A frissebbek másnap túrázhattak, kirándulhattak a környéken, s mondhatom, igencsak megérte.

Nyári találkozás Zsuráfszky Zoltánnal

Nincs a táncházmozgalomban olyan, aki ne tudná, ki is az a Zsura, de a Fölszállott a páva című televíziós vetélkedőnek köszönhetően ma már az egész ország ismeri. A Honvéd Együttes és tánckara, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetőjével, a Kossuth-díjas koreográfussal, érdemes és kiváló művésszel, Zsuráfszky Zoltánnal azelőtt beszélgettünk, hogy régi-új darabja, a Székely Dózsa György című tánckrónika országos nyári turnéra indult.

– Szikszón születtem, és bár szerettem azt a közeget, mégis szégyelltem kicsit, amikor tizennégy évesen Budapestre kerültem. Ma már büszkén vallom, hogy ebből a nyolcszázötven éves abaúji kis mezővárosból származom. Édesanyám tanító, édesapám üzemvezető volt ott. A magyar tánchagyományról nem sokat tudtunk. A fordulat akkor jött, amikor felső tagozatosként a szüleim beírattak társastánctanfolyamra. Öltönyben és zsabós ingben jártuk az angol valcert, a foxot, a csacsacsát, és kiderült, hogy mindegyik nagyon könnyen megy nekem. Bűn rosszul énekeltem, az osztálytársaim megszakadtak a nevetéstől, ha a tanár felszólított, de annak már korábban is voltak jelei, hogy jó ritmusérzékem van. Igaz, erre senki sem figyelt fel különösebben. Emlékszem, hogy óvodásként elsírtam magam, amikor közönség előtt kellett volna szavalnom. De amikor a tánciskolában kellett megmozdulnom a színpadon, az teljesen természetesen jött: kiderült, hogy nemcsak a ritmust érzem, de kiváló mozgásmemóriával is rendelkezem. Ezért meghívtak a helyi néptánccsoportba is, ahol bármit megtanultam, és óriási sikerélményeim voltak.

Valahol fent és bent kezdődik, az égből hull alá, a lehetetlenen át is utat talál magának, és mire a hegyekből leér, sodrása van. Partjára letelepednek az emberek, csobogásában élnek, dolgoznak, és belőle merítenek saját, új útjaikhoz. Van egy hely a világunkban, ahol a patak völgye a művészetek völgyével azonos.

Varázslatos helynek tartják, pedig tényleg a mi világunk része, vagyis nemcsak választott értékeink tartományában létezik, hanem gyökereinket fogja össze, nélkülünk, valódi arcunk nélkül pedig nem lenne az, ami. Ez a Művészetek Völgye, amelynek csaknem egy emberöltő óta ad otthont a festői Balaton-felvidék néhány ősi települése. A Séd-patak völgyének vonzáskörzetében minden év július végén, augusztus elején megrendezett összművészeti fesztivál nemcsak a pihenni, de a feltöltődni is vágyó látogatók kedvenc zarándokhelye. A varázslatkeltő impulzusokkal utcaszínház, improvizatív komoly-, nép- és világzenei koncertek, szobor- és versfaragóműhelyek, kiállítások és kézművesmesterek portékái kecsegtetnek.