Figyeld meg, milyen abszurd, hogy egyrészt vannak elhagyott, sehová nem tartozó, örökké biztonságot kereső emberek, akiket az élet elkerülhetetlen próbatételeiben a létbizonytalanság, a magány és az árvaság érzése gyötör, másrészt pedig ott van Isten, mindannyiunk Atyja, aki semmit sem óhajt annyira, mint hogy mindenhatóságát gyermekei kívánságainak és szükségleteinek kielégítésére használhassa.

A hamvazás szertartása – A nagyböjt elejének megindító szertartása a hamvazás: „Emlékezz, ember, hogy por vagy és porrá leszel.” Tizenhat éves forma lehettem, amikor először mellbe vágott e mondat: a bontakozó, magára találó fiatalság szembesült a mulandóság gondolatával.

A szentmise evangéliuma Jézus böjtjéről, megkísértetéséről és a sátánon aratott győzelméről szól. Máté és Lukács nagyjából egybehangzó módon idézi fel ezt a témát, valószínűleg közös forrásból való a beszámolójuk. Mi most Márk mondatait olvassuk, s mivel Máté és Lukács részletesebb elbeszélése mélyen belevésődött az emlékezetünkben, ezt a rövid szöveget könnyen elhárítjuk magunktól. Pedig érdemes komolyan szemügyre vennünk.

„Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” – hangzik a Mester felszólítása. Radikális felhívás ez: új szakasz kezdődik az egyházi évben, melyet megújult szívvel kell megélnünk. Maga Isten készít valami újat számunkra, s mi nem állhatunk ellen az ő akaratának. Szent Márk evangélista igen szűkszavúnak bizonyul.