A remény földrésze

Mert a fekete kontinensen a kereszténység él és virul. A hajdani fehér misszionáriusokat felváltották a helybeliek. A folyamatosan bővülő egyházmegyei struktúrák élére a pápa bennszülött főpásztorokat nevez ki, a szemináriumok szinte befogadni sem képesek a papságra vagy szerzetesi életre jelentkezőket, a megújulási közösségek hatása pedig futótűzként terjed az afrikai lélekben. Az oktatás, az egészségügy és a szociális gondoskodás megannyi területén nélkülözhetetlen munkát fejt ki a helyi katolikus egyház. Persze mindig vannak fanyalgó lelkek, akik szerint a hivatások nagy számát a gazdasági nehézségektől való menekülés és a társadalmi ranglétrán való felemelkedés lehetősége motiválja. Mondván, a papi, szerzetesi élet anyagi biztonságot és társadalmi elismertséget jelent. Mindez félreismerése az afrikai léleknek, amely alapvetően vallásos, vértanúk ezreit adta az egyháznak, és amely az embereket elsősorban még ma sem az anyagiak szerint, hanem a belső, lelki értékek alapján minősíti.

Kamerun szeretné méltóképpen fogadni a pápát és kíséretét, az afrikai kontinens ötvenkét püspöki konferenciájának képviselőit, a több mint százhúsz bíborost és püspököt, valamint az ország huszonöt egyházmegyéjének nyolcszáz hivatalos küldöttjét. A ministránsok hónapok óta gyakorolják a pápai szertartások mozdulatait. Az egyházmegyei szabók is serényen dolgoznak, hogy a több mint ezer liturgikus öltözetet kellő időre elkészítsék. Országszerte konferenciákat, találkozókat, rádió- és televízióközvetítéseket szerveznek, hogy Kamerun lakosságát felkészítsék a Szentatya szavainak befogadására.

XVI. Benedek pápa maga is nagy várakozással tekint közelgő kameruni és angolai látogatására. Idén január elején, a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testületek képviselőinek mondott beszédében kifejezte örömét, hogy hamarosan találkozik az afrikai keresztényekkel. Arra kérte a fekete kontinens katolikusait, hogy „fogadják nyitott szívvel az evangéliumot, és életüket ahhoz igazítva építsék a békét, miközben küzdenek az erkölcsi és az anyagi szegénység ellen". A sajnálatosan meglévő törzsi háborúk, a növekvő korrupció, az írástudatlanság még nehezebb helyzetbe hozzák a fejlett világtól amúgy is folyamatosan eltávolodó Afrikát. „A Szentszék különös figyelemmel kíséri a szomáliai, a darfuri és a kongói menekült gyermekek helyzetét” – fogalmazott január elején a pápa.

Mostani, tizenegyedik Olaszországon kívüli apostoli útja lesz az első alkalom, hogy Péter utódaként XVI. Benedek pápa a fekete kontinensre lép. Március 17-én érkezik Kamerunba, és 23-án Angolából utazik vissza Rómába.

Idestova fél év választ el bennünket a Vatikánban októberre tervezett afrikai püspöki szinódustól, melynek témája „Afrika egyháza a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke szolgálatában”. A pápa 2007. június 28-án, amikor meghirdette a most ősszel esedékes afrikai szinódust, a hegyi beszéd jézusi tanítását idézte: „Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága.” E szavak jól kifejezik, miként lehet a katolikus egyház a nélkülözéstől, a kizsákmányolástól, a testvérháborúktól és járványoktól sokat szenvedett Afrikában a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke szolgálója.

Emlékezetes, hogy tizenöt évvel ezelőtt, 1994 áprilisában tartották a Vatikánban az első afrikai szinódust. Témája így szólt: „Tanúim lesztek! Az egyház evangelizációs küldetése Afrikában a kétezredik év közeledtével.” E szinódus munkájából született az Ecclesia in Africa kezdetű apostoli buzdítás, melyet II. János Pál pápa 1995. szeptember 14-én a kameruni Yaoundéban hirdetett ki. A fekete kontinens felé megnyilvánuló lelkipásztori gondoskodás újabb mérföldköve, hogy XVI. Benedek pápa, az afrikai püspöki konferenciák képviselőinek fogja átadni az októberi szinódus munkadokumentumát. Az októberi szinódus feladata lesz majd, hogy kidolgozza, miként tudja az evangélium a társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi életet úgy átjárni, hogy a megkereszteltek még hatékonyabban küzdjenek az itt élők békéjéért és felemelkedéséért.

Nem véletlen tehát, hogy a német pápa első afrikai útjának első állomása éppen Kamerun. Évszázadokkal ezelőtt, az evangélium német misszionáriusok közvetítésével jutott el ebbe a nyugat-közép-afrikai országba. Kamerun az afrikai kontinens kicsinyített mása, miniatúrája, mely a kultúrák, vallások, és természeti tájegységek változatosságát tükrözi. Az utóbbi időkben a kereszténység még mélyebben átjárta Afrika népeit, és a pápa nagy reménységet táplál a kontinens irányában. A mostani lelkipásztori látogatás és a közelgő szinódus várhatóan új lendületet ad az evangelizációnak, és tovább erősíti az egyházat.

Kamerunból Angolába utazik majd a pápa, ahol idén ünneplik az evangelizáció ötszázadik évfordulóját. Portugál telepesek már 1482-ben lehorgonyoztak a Zaire folyó deltájában. Nem sokkal ezt követően a katolikus misszionáriusok is megérkeztek a délnyugat-afrikai országba. A partvidéket a XVI. század második felében, az ország belső régióit csak a XIX. század végén hódították meg. Az emberkereskedők sok rabszolgát hurcoltak Angolából Latin-Amerikába. Az ország a XX. század második felében vívta ki függetlenségét.

1570-től Angola missziójában nagy szerepet játszottak a jezsuiták, a ferencesek és a domonkos szerzetesek. Munkájuk nyomán százötven éven át virágzott a misszió, de a portugál hatóságok először a jezsuitákat, majd az összes szerzetest elűzték. Az egyházi szervezet újjáélesztését a XIX. század másik felében a francia Szentlélek-atyák kezdték meg, majd őket követték a múlt század harmincas éveiben a bencések.

Afrikának ebben a régiójában a legnagyobb a katolikusok aránya.  Miközben Európát a reménység hiánya, a fogyasztás, az élvezetek hajszolása és a relativizmus sújtja, a járványoktól egyébként sokat szenvedett Afrikát úgy tűnik, ezek a járványok elkerülik.