A Kis Színjátszó

A forró égöv alatt tenyésző Színjátszóformák (Apaturinae) lepkealcsaládot Európában csupán három faj képviseli. Ezek közül hazánkban mindegyik előfordul. Nevüket onnan kapták, hogy pikkelyeikben olyan szerkezetek vannak, amelyek a fény különböző fotonjait a beesési és az észlelési szögtől függő módon szórják vissza.

A Magyar Boglárka

Ezt a csinos kis lepkét nálunk fedezték fel a budai Farkas-völgy lejtőjén. Ezért „magyar” ez az egyébként meglehetősen széles elterjedést mutató boglárka, amelynek tudományos neve: Jolana iolas. Abban is különleges még, hogy családjában meglehetősen nagy fajnak számít, szárnyainak közel négy centiméteres fesztávolságával.

A Böngör

Negyven éve Budapesten, az akkor még patakocskát rejtő sasadi Beregszászi úton találkoztam vele először. Az a nap már csodálatosan kezdődött, mert a villamosról leszállva egy Fecskefarkú Pillangó ült elém. Pár pillanatra földbe gyökerezett a lábam.

A Virma

Nemcsak a tavaszi erdők, hanem a tavaszi kertek és nagyobb városi parkok kikeletjelző lepkéje a Hajnalpír Virma, vagy közönséges nevén: hajnalpír- vagy auróralepke (Anthocharis cardamines). Jellemzőjük, hogy a hím elülső szárnyainak csúcsterében piros vagy lila színű folt látható.

Az Ezüst Szemőc

A déli féltekén, az Andok magashegyi lejtőin, Argentína, Bolívia és Chile határán él az Ezüst Szemőc (Argyrophorus argenteus). Egészen különleges lepke. Amikor szorosan összecsukott szárnnyal a földön üldögél, esetleg kicsorgó fanedveket vagy virágok nektárját szívogatja, nem tűnik nagyon szokatlannak. Fonákjának rajzolata hasonló világszerte elterjedt rokonságáéhoz: a szárcsúcsban díszlő nagy szemfolt, zegzugos vonalkák, foltocskák sora. Ilyen faj nálunk is bőven akad, de a sárgás-barnás alapszín helyett itt-ott felcsillanó ezüstös foltok már sejtetnek valamit. Mert ha szárnyra kel, akkor szinte eláll a lélegzetünk.

A Csipkés Boglárka

Erről a lepkéről azért írok, mert nemrégiben a gender-kérdésről olvastam, és ezzel a kis lepkefajjal szeretnék példálózni. Mert bizony ez a kérdés az emberi hanyagság kapcsán „lepkeügyileg” is előtérbe került. Nálunk a Csipkés Boglárka (Meleageria daphnis) hímje is és a nősténye is kék, de más színűek, és nagyon különbözőek.

A báb

A teljes átalakulással fejlődő lepke életének fontos állomása a bábállapot. A falánk hernyó többszöri vedlés után egyszer csak eljut abba az állapotba, hogy már nem képes többet enni. Nyugtalanul keresgélni kezd. Ide-oda szaladgál, elmászik tápnövényéről, föladja jól működő álcázó stratégiáit.

Díszes Tarkály

Munkahelyemen, a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében először tizennégy éves koromban jártam. Az akkori muzeológusok – Gozmány László és Vojnits András – kedvesen fogadtak, és már a harmadik látogatás után annyira megbíztak bennem, hogy odaadták a kulcsokat, és egyedül hagytak a szekrényekkel telezsúfolt nagy termekben. A szekrények üvegfedelű fiókjaiban őrzik a lepkéket. A legrégebben gyűjtött példányok a XVIII. század végéről származnak.