Díszes Tarkály

A gyűjteményben nemcsak az egzotikus lepkékkel ismerkedhettem meg, hanem azokkal is, amelyek a könyvek meg a szakcikkek szerint hazánkban is előfordulnak, de én még nem találkoztam velük. Egyes fajoknak csak nagyon kevés példányát figyelték meg hazánkban. Így érthető, hogy ezek még nem kerültek a fiatal, legénykedő lepkész szeme elé. De voltak olyan lepkék is, amelyekhez bizony nem volt szerencsém, annak ellenére, hogy a gyűjtemény szerint szinte mindenütt előfordultak. Ilyen faj volt a Díszes Tarkály (Euphydryas maturna), melyet díszes tarkalepkének nevez a természetvédelem. A lepkék alatt levő cédulák szerint az általam keresztül-kasul bejárt Budai hegyekben, a pilisi völgyekben, a Börzsönyben és a Bükkben bizony sok helyütt tenyészett a Díszes Tarkály. De én akkor sosem találkoztam vele, pedig tudtam, hogy a kis fészkecskékben áttelelő hernyójának tápnövénye, a fagyal meg a virágos kőris mindenütt előfordul, az élőhelyek látszólag egészségesek. Akkor hol volt a hiba? A régi helyekhez hű maradtam, Díszes Tarkállyal a múló évtizedek során találkozhattam másutt, de Budapest környékén soha. Olyannyira eltűnt ez a lepke hazánkból, hogy felkerült a veszélyeztetett fajok listájára. Aztán egy évtizede egyszer csak itt is, meg ott is megjelent. Láttam a Pilisben, a Budai hegyekben is. Sőt, volt úgy, hogy egy hétig a leggyakoribb nappali lepke volt ott, ahol harminc éve hiába kerestem. Mit tudunk mi a teremtés titkairól? Mit tudunk mi a lepkék életéről? Mit tudunk arról, hogy látszólag miért pusztul ki, aztán miért telepszik meg újra? Van úgy, azt gondolom, hogy a lepke talán csak annyi, mint réten a virág. Ennyit kell csak róla tudni. Ezért olyan szép, ezért van belőle olyan sok. Hirdeti nekünk: nézzétek, milyen örömmel hordozom az életet, elvetem a magokat, hogy jövőre is legyen életetek, és hogy bőségben legyen. Talán ezért olyan fájdalmasan szívszorító látvány számomra a virág- és lepkenélküli rét, a civilizált ember üdezöld gyepszőnyege, ami tulajdonképpen élőhalott kultúrsivatag. Most, ebben a rideg télben azt kívánom, hogy az Atya ajándékozzon nekünk minél több lepkét, virágos rétet, zöldellő tölgyeseket és bükkösöket a közelgő tavaszra és majd a nyárra, hogy tudjunk annak örülni, ami a legjobb és a legszebb: az ő teremtése.