Minden kormánynak egyaránt fontos

Hamarosan megkezdődött a nyílt egyházüldözés: az egyházi iskolák államosítása, a Mindszenty-per, a szerzetesrendek feloszlatása, az egyházi javak elkobzása, püspökeink és papjaink bebörtönzése, meghurcolása. Az Állami Egyházügyi Hivatal évtizedeken át basáskodott a magyarországi egyházak felett, működésükbe beleavatkozott. Hazánk történelmének e tragikus korszaka a rendszerváltozással, az általános szabadságjogok helyreállításával, a jogállamiság újjáteremtésével megszűnt. Az akkor még egypárti parlament megszavazta a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt, amely a Szentszékkel történő diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének feltételeit is megteremtette. Szent István óta folyamatos kapcsolat jellemezte a Szentszék és Magyarország viszonyát. Tavaly emlékeztünk meg arról, hogy ezer évvel ezelőtt, római követ jelenlétében megalapították a pécsi püspökséget. A Szentszék és hazánk vezetői között folyamatos kapcsolat volt, egészen a mohácsi vészig. Az első állandó követet a Szentszék 1500-ban küldte a Velencei Köztársaságba. Ezt követően a nagyobb európai udvarokba is delegált a pápa hivatalos képviselőket. Madrid, Párizs, Bécs után hamarosan Budára is megérkezett a pápai követ II. Lajos királyhoz, és 1526-ig tartózkodott hazánkban. III. Pál pápa ugyan megkísérelt követet küldeni Szapolyai Jánoshoz, de ez a törekvés meghiúsult. A megválasztott Habsburg Ferdinánd nem adott engedélyt a pápai követnek, hogy Magyarország területére lépjen. A Szentszék ekkor olyan követet jelölt ki, akinek missziója mind a két királyhoz szólt. János király 1540-ben bekövetkezett halála vetett véget ennek a diplomáciai kettősségnek. Ettől kezdve csak a Ferdinándhoz küldött követek és az általa a Vatikánba akkreditált diplomaták képviselték a magyar ügyeket. Pázmány Péter 1627-ben javasolta, hogy a magyaroknak legyen önálló képviseletük a Szentszéknél, de kezdeményezése nem járt sikerrel. Az 1867-es kiegyezéskor fölvetődött az önálló magyar szentszéki követ kérdése, de végül ez kimerült abban, hogy az osztrák– magyar szentszéki követségen magyar tisztviselő is dolgozhatott. A Monarchia fölbomlása után a Károlyi-kormány kezdeményezte a diplomáciai kapcsolat felvételét, melyet a Szentszék a békeszerződés létrejöttéhez kötött. A százharminchárom napos proletárdiktatúra után a kérdés újra fölvetődött. 1920 júliusában a Szentszék üdvözölte a magyar közeledést. Kilencven évvel ezelőtt Somsich József lett az első magyar szentszéki követ. 1920 és 1945 között a Szentszéknek állandó kapcsolata volt hazánkkal. A rendszerváltás óta egymást követő magyar kormányok jobbára igyekeztek ismét szoros kapcsolatot ápolni a Szentszékkel, orvosolva a katolikus egyházat ért jogtalanságokat. 1991-ben, az Antall-kormány idején született meg az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatásáról szóló XXXII. törvény. Ekkor volt II. János Pál pápa első történelmi látogatása hazánkban, melynek során több egyházmegyét felkeresett, hívek millióival találkozott, köztük a fiatalokkal, a testvéregyházakkal és a kultúra, a tudomány világának képviselőivel. Ezen első kormányciklus végén született meg a diplomáciai egyezmény a Katonai Ordinariátus felállításáról. Pannonhalmi és győri helyszínekkel a Horn-kormány idejére esett a második pápalátogatás, amikor az ezeréves magyar kereszténységet ünnepeltük. 1997. június 20-án Horn Gyula megállapodást írt alá a Vatikánban a „katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni kérdésről”. Az Országgyűlés ugyanazon év végén ratifikálta az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló CXXIV. törvényt. Az Orbán-kormány működésének kezdetén tartotta első ülését a vatikáni–magyar vegyes bizottság, melyet a ‘97-ben megkötött megállapodás gyakorlati megvalósítása érdekében hívtak életre. A kormány a többi történelmi egyházzal is megállapodást kötött. Mindez annak az elismerését is jelentette, hogy az egyházak – hitéleti tevékenységükön túlmenően – fontos társadalmi munkát is végeznek az oktatás, az egészségügy, az idősek és elesettek gondozása terén, a magyar kultúra ápolásában. A Gyurcsány-kormány idején egyesek a magyar–vatikáni kapcsolatok mélypontjáról beszéltek. A miniszterelnök egyházellenes politikájának szomorú állomása volt a Vatikánban tett látogatása. A magyar püspöki konferencia vétkeként tárta a pápa elé, hogy főpásztoraink a 2004. decemberi népszavazás előtt a határon túli magyarság érdekében léptek fel. E kormányciklus idején ismét felerősödött az a törekvés, amely folytonosan igyekszik beszorítani az egyházat a templom falai közé. Az elmúlt húsz esztendőben öten képviselték hazánkat a Szentszéknél. Keresztes Sándor volt az első lakója a Piazza Girolamo Fibrizio 2-nek, ahol a vatikáni magyar nagykövetség található. A Fraknói Vilmos által emeltetett épület a római nagykövetség közelében áll. A kommunista időkben a magyar konzulátus székhelye volt. Hivatala megkezdésekor Keresztes Sándor diplomáciai missziójáról lapunk megkeresésére hangsúlyozta, hogy „a világpolitika felelősei a múlt század szörnyű tapasztalatai után minden eddiginél jobban rádöbbenni látszanak a népek közötti kapcsolatok erkölcsi-etikai alapjainak jelentőségére. Erkölcsi tekintélyével, szociális enciklikáival, minden jóakaratú emberhez szóló üzeneteivel a Vatikán jelentős befolyást gyakorol az emberiség előtt álló feladatok megoldására.” A rendszerváltás utáni második szentszéki nagykövetünk, a Horn-kormány által a Vatikánba delegált Bratinka József lapunknak annak idején úgy nyilatkozott, hogy „a Vatikán minden állam béketörekvéseinek, a népek közötti nyugalom helyreállításának biztos partnere. Ebben a közép-kelet-európai térségben az államhatárok nem esnek egybe az ott élő népek nemzeti hovatartozásával. A Szentszék tevékenyen közreműködhet a nemzeti kisebbségi kérdések megnyugtató jogi rendezésében.” Tar Pál, az Orbán-kormány szentszéki nagykövete, a 2000. jubileumi évben nyomon követhette II. János Pál pápa nagy ívű tevékenységét. A Szentatyáról lapunknak így fogalmazott: „Nem létezik a világon senki más, aki ilyen tömegeket meg tudjon mozgatni. Olyan közelségbe került az emberekhez és a hívőkhöz, ami teljesen újfajta élménnyé változtatta a pápa és a hívők kapcsolatát. Önmagáért beszél mindaz, amit az emberi méltóság, az emberi jogok, a család, az ifjúság érdekében megtett. Ezek azok a témák, amelyek a mai világban az embereket a legjobban érdeklik. Nem félt attól, hogy elismerje mindazokat a hibákat, akár bűnöket, amelyeket egyes katolikusok elkövettek a történelem folyamán, és ezért bocsánatot kért a Jóistentől. Azt hiszem, ez a pápa valóban végig hősies színvonalon végezte a feladatát.” Balassa János jelenlegi nagykövet már a jövő terveit vázolta kiutazásakor: „2011-ben Magyarország lesz az EU soros elnöke. Ebből az alkalomból a zeneszerető XVI. Benedek pápának Magyarország koncertet ad. Készül egy könyvsorozat is, mely Európa összes katolikus templomát, plébánosát bemutatná. Elsőként a magyar templomokról jelenne meg kötet. A Szentatya áldását szeretnénk ehhez elnyerni. A Vatikán fontosnak tartja a környezetvédelmet, és a segélyezésben is jelentős szerepet vállal.” Húsz évvel ezelőtt bénult és demoralizálódott állapotból kellett nemzetünknek újjászületnie – fogalmazott az Új Embernek a rendszerváltás utáni negyedik szentszéki nagykövet, Erdődy Gábor. Szavaiból a fentiek alapján is politikai realitás sugárzik: „Az a morális erő, amely a rendszerváltás következtében és az azt követő fejlődésben nélkülözhetetlen volt az újjászerveződő magyar társadalom számára, jelentős tömegek szemében épp a katolikus egyház által jelenik meg látható módon. Fontos a hitéleti szerepe, de megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen az oktatásban, kultúrában és az egészségügyi szférában is. A katolikus egyház a magyar valóságnak meghatározó eleme, ezért minden kormány számára fontos, hogy milyen a katolikus egyházzal és a Szentszékkel a kapcsolata.”