A Csalán Szöglenc

Gyerekkorom leggyakoribb lepkéje volt a kis rókalepke (Aglais urticae). Bár magyarul Csalán Szöglencnek hívják a legelső hazai lepkéskönyv óta, közismert neve mégis a német elnevezésre (kleiner Fuchs) megy vissza. Ez szerepelt minden határozóban, ezért én is így hívtam.

A képmás

Az élet csíráját magában hordozó parányi pete. Mikroszkóp alatt hallatlan remekmű, mikrotartományú barázdák, csipkék, lécecskék között feszülő hártya alatt lüktet az élet. Aztán a hernyó. Vedlésről vedlésre növekvő furcsa kitinzsák, a rejtőzködés vagy a riasztás kifinomult eszköztárával, amely gyűjti és raktározza az élet megsokszorozásához az erőt.

Az Ardóc

Kevés legendásabb magyar lepke van a Körjegyű Ardócnál (Oxytrypia orbiculosa). Legendás, mert olyan magyarországi nevek kapcsolhatók hozzá, mint Kitaibel Pál, Koy Tóbiás, Frivaldszky Imre, Schmidt Antal és Móra Ferenc. Fölfedezése, élőhelyeinek megtalálása, valamint a lepke életének felfedezése sok mesébe vagy regénybe illő mozzanatot őriz. A nevet még Frivaldszky adta a fajnak. Körjegyű, mert az elülső szárnyán nagy kerek folt van (orbiculosa); és Ardóc, mert erdőszegélyekben él.

A Rózsás Pávaszem

Kevesen tudják, hogy százszor több éjszakai lepke van, mint nappali. Azt is kevesen tudják, hogy ősszel, mikor már a lehelet jól meglátszik, az ember sálat teker a nyaka köré és kalapot nyom a fejébe, és a rét meg az erdő reménytelenül halottnak látszik, az este életre kel – pikkelyes lepkeszárnyakon.

A Nyír Farkröpér

Már egy kis írásomban említettem ezt a fajt, amely a Brit-szigetektől egészen az Amúr vidékéig terjedt, és felhatol a Skandináv-félszigetre is. Barna felszínű szárnyainak köszönhetően hamar felmelegszik – így a havasokban és akár a hideg tajgában is könnyen eléldegél. Talán ezért nem találkozunk vele nyáron, mert túl meleg van neki.

A havas tarkály

A mindenfelé előforduló tarka lepkék között a tarkályok – nálunk az Euphydryas és Melitaea géniuszok képviselik őket – a nagy hódítók közé tartoznak. Az egész északi féltekén megtalálhatók, a sarkkörtől le egészen az Atlasz-hegységig, megvannak a Himalája vidékén, akárcsak az amerikai Sziklás-hegység és az Andok füves pusztáin. Egyik szép fajukkal nyár elején a stájerországi Grimming havasán találkoztunk.