A Böngör

Lent, a sasadi árokban pedig, ahol az említett patakocska szaladt, a dús növényzetben és a virágzó orgonák körül Csipkés Böngörök (Zerynthia polyxena) repkedtek vagy szívogattak. Akkor és még ma is lélegzetelállítóan szépnek találtam sárga alapszínű csipkés szárnyukat, göndör-böngör fekete rajzolatukat. Az árokpartot akkor sok helyütt felverte a farkasalma, ami a Böngör hernyójának a tápnövénye. Ezért is hívják farkasalmalepkének. Én ezt a nevet helytelennek tartom, hiszen a farkasalmán más lepkék hernyója is megél, tehát azok is „farkasalmalepkék”, de ugyanúgy „farkasalmalepke” a többi Böngör is, amely az Ibériai-félszigettől az Amúrig él. Sőt, a hatalmas Csillangók, közismertebb nevükön madárlepkék mindegyike is „farkasalmalepke”, mivel hernyóik kizárólag valamelyik trópusi farkasalma leveleit fogyasztják. A farkasalma mérgező növény, ezért a hernyó rikító színű, könnyű megtalálni. A lepkét pedig ha megfogjuk, döglöttnek tetteti magát, potrohát bekunkorítja, hogy a szelvények oldalát díszítő piros foltocskák jelezzék: vigyázz, mérgező vagyok! A mi Böngörünk nemcsak kora tavaszi szépségével tűnik ki, hanem azzal, hogy sokszor a legreménytelenebb helyeket is képes benépesíteni. A hernyó tápnövénye, a farkasalma gyomnövény. Laza talajra, üde környezetre van szüksége, és akkor mindent beborít. A Böngör pedig elég jól repül, és többnyire megtalálja az akácos alján, a szeméttelep környékén vagy az árokparton zöldellő növényeket. Sokszor találkoztam a Böngörrel Budapest környékén olyan helyeken, amit fölvert a farkasalma – de sajnos teli volt az emberek által otthagyott mindenféle hulladékkal. Ez se a növényt, se a lepkét nem zavarta. Megtalálták a nekik megfelelő életfeltételeket, és gondtalanul növekedtek ott, ahol lenniük kellett. Az ember által látszólag egészen elpusztított tájban ott volt a szép, húsos levelű farkasalma és a csinos Böngör, jelezve: az élet nem ér véget, folytatódik, bármennyire is másképp gondolná az ember. Negyven év után az a sasadi patakocska már rég a múlté. A lebetonozott utcában, a kertek alatt még egykét helyen lehet, hogy van farkasalma, és még talán Böngör is odavetődik. De ritka, nagyon ritka vendégek lettek. Megváltozott a környezet, az élet fonalát ott most nem a farkasalma és nem a Böngör szövi tovább. A szép családi házak kerítései mentén viszont most is virágzik az orgona, és bár nem annyi a lepke mint régen, azért látni Fecskefarkú Pillangót meg Kardos Illangót, ahogy az apró lila virágok nektárját szívogatják. A Böngörök viszont nem messze, az albertfalvi gát akácosában ma is bőven repkednek, és ha esetleg megint fölüti a fejét a farkasalma az egyik még nem lebetonozott árokparton, biztosak lehetünk, hogy visszatér a Böngör, és jelzi, hogy ezt az árokpartot most megint be kell laknia.