A Virma

Bizonyára erről kapta a hajnalpír magyar nevet, amely a németből átvett auróra fordítása. Ezt tükrözheti a virma nyelvújítási szavunk is, amely magában foglalja a virradat szavunk első szótagját. De a hajnalpírt csak a mi szemünk látja hajnalpírnak. A nőstény szeme igazából azt a mély ibolyaszínt látja, amit a pikkelyekben levő pigment fest a nekünk piros vagy lila foltba – de a mi szemünknek láthatatlanul! A hajnalpír igazi színe az általunk látható lila tartomány legszélén vagy már azon túl van. Igazából a mély ibolyaszín szárnyakon való kiterjedtsége és intenzitása az, ami alapján a nőstény tudja, hogy az ő fajához tartozó hímet lát. Alkotóelemeit még hernyókorában veszi magához a lepke, amikor is szorgalmasan táplálkozik a Kakukktorma (Cardamine) levelén és virágzatán, mivel ez a növény is teli van olyan vegyületekkel, amelyek a hím lepke pigmentjeibe beépülve elősegítik a mély ibolyaszín festését. Minap a budapesti MOM előtt vártam a buszra, és egy hím Virma libbent elém, majd az Alkotás út nagy forgalmától visszariadva, a Csörsz utcán felfelé, a Budai hegyeknek vette az irányt. Tavaly láttam, hogy az egyik környékbeli utcában, a betonrepedés között kinövő Kakukktorma virágjaira petézett a nőstény. No lám, ez a kis csinos lepke is tősgyökeres polgára hát a XXI. század Budapest nevű metropoliszának!