Nem hallgatni…
Regőczi István atya Nemzeti Örökség-díjas – Magyarságmentő papi szolgálatáért Magyar Örökségdíjjal tüntetik ki Regőczi István atyát. A díjátadásra március 21-én került sor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.
Regőczi István atya Nemzeti Örökség-díjas – Magyarságmentő papi szolgálatáért Magyar Örökségdíjjal tüntetik ki Regőczi István atyát. A díjátadásra március 21-én került sor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.
Sokakért – azaz mindenkiért – A püspöki konferencia tavaszi tanácskozásáról szóló beszámolóban (Új Ember, március 15.) olvasom, hogy pünkösdtől az átváltoztatás szavai ismét így fognak szólni: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”
A Veronika kendője témának számos középkori, sőt XX. századi ábrázolását ismerem, többet fényképeztem is. Legutóbb Erdélyben, Homoródkarácsonyfalván.
István atya 2006-ban lett kilencvenhat éves – a kínai számítás szerint, akik az éveket a fogamzástól számítják. Gyengülő egészsége tüdőgyulladáshoz vezetett, ezért a múlt év végén kórházba került, de az volt a kívánsága, hogy amint lehet, vigyék haza – a Hua Kuang centrumba. Ott akarta bevárni Isten hívását. Végül visszavitték, aminek nagyon örült. Másnap, március 17-én reggel ott halt meg.
Évtizedekkel ezelőtt látott osztálytársamról álmodtam. Egy régi típusú, hosszú orrú szuszogó buszban üldögélt a kalauz előtti ülésen. (Az idősebbek emlékezhetnek: a jármű hátsó ajtajánál kialakított ülésen szorongott a kalauz, onnan adott jelet az indulásra.)
Szülők és pedagógusok az iskolai konfliktusok megoldásáért – Az oktatási intézményekben az utóbbi időben gyakorivá vált, erőszakba torkolló konfliktusokról és problémákról, valamint az általános és középiskolákban működő szülői munkaközösségek tevékenységéről és lehetőségeiről tartottak tanácskozást a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézetben március 14-én. A fórumra meghívták valamennyi egyházi iskola, valamint azok szülői munkaközösségeinek képviselőit.
Nagycsaládosok lelkigyakorlata Tahiban – A délelőtti hegyi túráról már visszatértek a gyerekek, a Dunára néző pilisi domboldal megszokott csendjét csak játékos hangfoszlányaik törték meg.
A lelki béke szentsége – Az idősebbek emlékeznek: annak idején igen sokan gyóntak, főleg első péntek alkalmával. Kevés volt viszont a gyakori, sőt a mindennapos áldozók száma.