A domonkos nővérek hódmezővásárhelyi missziója – „Az államhatalom mindenképpen föl akart számolni minket, de a Jóisten velünk volt, és megúsztuk. Óriási szerencsénk volt, hiszen mindig megtudtuk, hogy mit akarnak, ezért amikor tudomásunkra jutott, hogy Újvárost figyelik, akkor elmentünk a Tabánba, amikor a Tabánt figyelték, akkor átmentünk a Béke-telepre, ha azt kezdték figyelni, akkor Susánban gyűltünk össze” – emlékezik Majoros Armella domonkos nővér az 1950-es évekre.

Az esztergomi bazilikában 1989. február 11-én, szombaton Paskai László bíboros püspökké szentelte Dékány Vilmost, Várszegi Asztrikot, Takács Nándort, Mayer Mihályt és Ács Istvánt. Nem sokkal ezután, április 12- én Takács Nándor segédpüspök vezetésével, első alkatommal gyűltek össze az 1950-ben működésüktől megfosztott szerzetesrendek elöljárói, hogy az újjászerveződés lehetőségeiről és feladatairól tanácskozzanak. Az azóta nyugállományba vonult székesfehérvári főpásztort, Takács Nándort kértem, mondja el, miként jött létre és zajlott le ez a találkozó.

Szappanos Ilona nővér emlékei – Ilona nővér a Societas Jesu közösségbe (ismertebb nevükön az angolkisasszonyokhoz) 1937-ben, tizenhat évesen lépett be. A rend Váci utcai házában járt tanítónőképzőbe, ott vészelte át Budapest ostromát (elég zűrös idők voltak, jegyzi meg közbevetőleg), utána két évig tanított az elemi iskolában, majd Veszprémbe helyezték. Az iskolák 1948-as államosítása előtt a két utolsó tanévet ott töltötte.

Napjaink „szentjei” Moszkvában – A Szűzanya 1917-es fatimai jelenése nyomán meghallgatást nyert keresztények millióinak imája. A még Szovjetunió idejében tartott ezeréves kereszténység (1988) ünnepe meghozta az orosz kereszténység feltámadását. Mária közbenjárására megszűnt az ateista rendszer.