A bennszülött keresztények számára az új helyzet az Oszmán Birodalom széthullását követő rövid „keresztény tavasz” végét, és új szenvedések kezdetét jelentette. Immár az a veszély is fennáll, hogy a Szentföld egyes területeiről a keresztények teljesen eltűnnek.
Annak ellenére történik ez, hogy az új Izrael állam modern, demokratikus jogállamot képvisel, amely a vallásszabadságot is alapelvének tekinti. A keresztények helyzetét az nehezítette meg, hogy részévé lettek az izraeli-palesztin konfliktusnak. A Szentföld bennszülött keresztényeinek legnagyobb része ugyanis arab, azokhoz tartoznak, akiknek földjén az új Izrael állam keletkezett. Nagyon sok keresztény arab falu és közösség már 1948-ban, az első izraeli-arab háború alkalmával eltűnt Izrael térképéről. A palesztinok exodusa az Izrael által elfoglalt területekről a keresztények exodusa is volt. Becslések szerint a palesztin menekültek mintegy tizenöt százaléka keresztény volt.
A keresztény hitélet a szent helyeken a politikai változások ellenére is folytatódott: a zarándokok – ha néha nehézségek közepette is – eljuthattak a szent helyekhez, a leglátogatottabb szent helyektől távolabb élő keresztény közösségek azonban igen meggyengültek, egyes helyekről el is tűntek. Ain Karemben, Zakariás, Erzsébet és Keresztelő János hazájában például jelentős arab keresztény közösség élt, de ma hiába keressük ott őket. Hasonló a helyzet Galileában is, ahol a legtöbb arab keresztény élt.
A „hatnapos háború”, majd 1967-ben Nyugat-Jordánia és Jeruzsálem megszállása új menekülthullámot indított el a palesztin lakosság körében, ami szintén sok keresztényt is érintett. A nyolcvanas években kezdett településpolitika is sokat rontott a palesztin lakosság helyzetén, és tovább élezte az izraeli-arab konfliktust. Újabb terrorakciók követték egymást, az izraeli és palesztin területek közötti fal építésével pedig a bennszülött népesség helyzete a palesztin vidékeken sok vonatkozásban még jobban megromlott.
A fal
A palesztin lakosság bejárása Jeruzsálembe – ahol sokuk munkahelye volt – jóformán lehetetlenné vált. Ugyanakkor Betlehemben és környékén a legnagyobb a bennszülött keresztények számának a csökkenése. Bár minden palesztinai – muzulmán vagy keresztény – egyaránt érintett e meg nem oldott izraeli-palesztin konfliktus által, a keresztények számára a helyzet mégis rosszabb. Két oldalról is gyanakvással néznek rájuk. A zsidók arabnak, következésképp ellenségnek, terroristagyanúsnak tekintik őket, a muzulmán vallású arabok pedig a vallásuk miatt tartják idegennek őket. Ehhez járul még – különösen Betlehem vidékén – a katasztrofális gazdasági helyzet, amely a zarándokok elmaradása miatt állt elő. Már évek óta alig jönnek keresztény zarándokok a Szentföldre: a bennszülött keresztény arabok pedig nagyobbrészt a keresztény zarándokokból éltek. Ők dolgoztak a zarándokszállókban, ők készítették és árusították a kegytárgyakat. Hosszú évek óta mindez lényegében leállt, és ez katasztrofális helyzetbe sodorta a helybelieket.
Az Izrael állam területén élő keresztény arabok helyzete könnyebb, mint azoké, akik a megszállt területeken vagy a palesztin autonóm területeken élnek. Izraelben csak arab voltuk miatt és nem kereszténységük okán szenvednek hátrányt. Izrael ugyanis – zsidó állam lévén is – egyértelműen vallja a vallásszabadság elvét. Nem világos ugyanakkor, hogy az új palesztin állam, ha egyszer megalakul, miképpen viszonyul majd a vallásszabadság kérdéséhez. A keresztény arabok attól tartanak – és félelmük nem alaptalan -, hogy a szomszédos országokhoz hasonlóan muzulmán állam lesz. Erőteljes iszlám fundamentalizmus van kialakulóban, amely gyakran alkalmaz erőszakot a keresztény arabok ellen.
Kivándorló keresztények
A már létező palesztin fennhatóságú területeken a legutóbbi választásokon a Hamasz párt győzött, ez is növeli az aggodalmat, hogy az új palesztin államban az iszlám dominál majd. Ebben az esetben a keresztények ismét hasonló helyzetbe kerülnek, mint amilyenben évszázadokon át élni kényszerültek: csak másodosztályú polgárok lennének, sok hátránnyal és üldözéssel. Ezeken a palesztin vidékeken reális a veszély, hogy a bennszülött keresztények száma erősen csökkenni fog, vagy talán egy nap teljesen el is tűnnek. Ha fennáll a kivándorlás lehetősége, kihasználják. Ehhez a területhez tartozik Betlehem és környéke is, ahol a keresztények aránya az összlakosságnak a fele volt. Jézus szülővárosának polgármestere mindig keresztény volt. A keresztény lakosság aránya itt már régóta csökken, s ez keresztény szempontból tekintve riasztó.
A keresztények kivándorlása a legfőbb oka az Izrael által megszállt palesztin területeken a keresztény lakosság csökkenésének. Ez minden keresztény felekezetet érint. A katasztrofális gazdasági helyzet, a palesztin területek fallal való körülzárása a keresztényeket és a muzulmánokat egyaránt érinti. Hogy többnyire mégis a keresztények mennek el, azt az említett félelmeken túl az is magyarázza, hogy iskolázottabbak lévén jobb esélyük van, hogy másutt teremtsenek maguknak egzisztenciát. A nyugati egyházak nagy segítséget nyújtottak az itteni keresztényeknek iskolák és egyéb kulturális intézmények létrehozásában, Betlehemnek még katolikus egyeteme is van.
A kivándorlás mellett azért is csökken a keresztények lélekszáma és aránya, mert a születések száma a szegény muzulmánoknál lényegesen nagyobb, mint a keresztények körében.
A vallásszabadság ellenére…
De nem eshetünk abba a hibába, hogy a palesztin vidékeken látható helyzetet az egész Szentföldre általánosítsuk. A keresztények helyzete az izraeli vidékeken más. Itt is megvan a tendencia a kivándorlásra, de ez nemcsak az arab keresztényekre vonatkozik. A bizonytalan helyzet miatt nem kis számú zsidó is gondolkodik azon, hogy hátat fordít annak az országnak, ahová elődei bevándoroltak.
Az izraeli területre került bennszülött arab keresztények izraeli állampolgárok lettek, de nem igazán örülhetnek új státuszuknak. Még ha teljes is a vallásszabadság – ami évszázadokon keresztül, a muzulmán uralom idején hiányzott -, a zsidó állam bizalmatlansággal tekint rájuk, és különböző kellemetlenségekkel kell számolniuk: mert arabok. Ha a ma Izraelben otthonos keresztények kivándorolnak, akkor nem feltétlenül azért, mert keresztények, hanem mert arabok. A számok egyértelműen mutatják, hogy az izraeli területekről mégis kevesebb keresztény vándorol ki, mint a palesztin területekről.
(Folytatjuk.)
