Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító (Szeptember 3.) – Rómában született 540 körül, előkelő családban. A közszolgálatra készülő tehetséges fiatalember gyorsan haladt a ranglétrán. Rövidesen Róma város prefektusa lett, és ez lehetőséget biztosított számára, hogy megismerje a város és Itália életét, gondjait. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, amelyeket később, pápasága idején eredményesen tudott felhasználni.

Állami, illetve az egyes települési ünnepek, amelyeken még mindig rendszeresen igénylik a hagyományos egyházi közreműködést, minden évben újra és újra elgondolkodtatnak. Eltűnődöm azon, hogy a kenyérmegáldás-típusú, közéletet is érintő liturgikus ténykedéseink vajon segítséget jelentenek-e a közömbös tömegek számára –meghívások-e ezek egy Isten jelenlétébe helyezett életre, avagy nem valók másra, mint hogy fenntartsák és bebetonozzák a status quót?

Az ószövetségi Szentírásban számtalan előírás és tilalom szabályozta a vallásos zsidó életét: a mózesi törvény megszabta a tiszta és a tisztátalan tárgyak, állatok, személyek, tettek érintésére, használatára vonatkozó előírásokat, amelyeket még csak szaporítottak az írástudók és farizeusok. Bizonyos szőrszálhasogató előírásokat szinte Isten törvényei mellé állítottak, a rituális, kultikus tisztálkodásoknál a kazuisztika aggályoskodásba fordult. Jézus az evangéliumokban gyakran korholta, semmibe vette a farizeusok formalizmusát, például a szombatra vonatkozó előírások áthágásával, vagy éppen a tisztálkodási szokások külsőséges megtartása helyett a belső tisztaságot hangsúlyozva, mint a most vasárnapi evangéliumban.