Egy új szobor előtt

Számomra elsősorban a bíboros mély lelkiséget sugárzó egyszerűségét, alázatát, a jó ügy érdekében Istennek és embernek magát fenntartás nélkül átadó atyai lelkületét sugározza. „Napjainkban Mindszenty bíboros tisztelete széles körben él. Ennek jele ez a szobor is. Egy pestszenterzsébeti asszony, Komár Ibolya látta szükségesnek, hogy Magyarország e főtemplomában műalkotás hirdesse a keresztény hit és a magyar nemzettudat védelmezőjének emlékét. S ez ráirányítja a figyelmet arra a fontos tényre: a Mindszenty-tisztelet hazánkban alulról indult, teljesen spontán módon, nem felsőbb, hivatalos szervektől kezdeményezve és életben tartva.
Erre érezhetett rá az új szobor állítója is, hiszen a talapzaton csak ez olvasható: Mindszenty József. Csupán a név – semmiféle jelző, rangmegjelölés vagy más „epiteton ornans”. Olvassuk a nevet, s tudjuk, hogy ki ő: az egész magyarság számára tiszteletre méltó személyiség, példakép. S a szobor előtt tűnődve eszembe jutott – ami immár köztudott: Mindszenty bíboros boldoggá avatása jelenleg nincs napirenden. A magyar püspöki kar legutóbbi ad limina látogatásakor – írja az egyik részt vevő püspök most megjelent könyvében – „a boldoggá-, illetve szenttéavatási ügyek is előkerültek… Mindszenty József ügyével kapcsolatban érezhető volt Róma tartózkodása.” Egy másik püspöktársa ezt így indokolta ugyancsak napjainkban közreadott visszaemlékezéseiben: „Az ő esetében bizonyos politikai és egyházpolitikai kérdések is fölvetődnek. Személyisége nem ítélhető meg egyszerűen, bármennyire is elismerjük szent életű, kemény karakterét.”

Magam úgy látom: teljes egyetértés sohasem lesz a „Mindszenty-ügy” különféle politikai, tehát profán vonatkozásaiban. De vajon ez kizárja, hogy őt szent életűként tiszteljük? Ennyire a pillanatnyi, politikai vélekedés függvénye volna ez? Vajon mi a döntő az „Isten szolgája” életében: a „sacrum” vagy a „politicum”? Hiszen a „politicum” csupán mellékszál Mindszenty hosszú életművében – annak fővonulatát kétségtelenül papi, püspöki, érseki, prímási munkásságának tényei, szolgálatából következő egyházi, hitbeli, vallási, erkölcsi és lelkiségi vonatkozások jelentik. Nézem a szobrot – alkotója, Rieger Tibor nem az energikus, a küzdő, az ereje teljében lévő bíborost, hanem a megalázott, meggyötört, de életét mégis tudatosan embertársaiért áldozó főpapot állította elénk. Devictus vincit: legyőzték, megalázták, mindenétől megfosztották, mégis a leghatékonyabb erő, a szeretet által hős lelkű apostollá emelkedett. A középkorban a katedrálisok főkapuja mellett volt a koldusok „hivatalos” helye. A kapu szerény belső falsarkában helyezték el a bazilika csillogó pompájába érkező s onnan távozó emberek számára Mindszenty modern művészi ízléssel megformált bronz mellszobrát. A XX. század e nagy magyar koldusa itt szünet nélkül ismétli felénk kérését: XXI. századi testvéreim, legyetek hűségesek Krisztushoz… Védjétek, minden erővel védjétek családjaitokat, hazátokat, egyházatokat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..