A hét szentjei

Magányra vágyott, lemondott megbízatásáról, miután megismerkedett Szent Benedek tanításával. A Monte Coelin levő palotáját kolostorrá alakította (itt áll a róla elnevezett templom és kolostor). Csendes, szemlélődő életét pápai parancs szakította meg: Róma egyik kerületének diakónusa lett. Nem sokkal ezután a pápa követnek küldte Konstantinápolyba. A császári udvarban is szerzetes maradt. Közben megismerte a diplomáciai életet is, amely ismeretek sokban segítették főpapi működését. Diplomáciai küldetése 585/86-ban ért véget. Visszatért Rómába, az általa alapított kolostorba, ahol a pápa sokszor felkereste őt és tanácsát kérte. A súlyos természeti katasztrófával sújtott városban – a szerencsétlenségnek a pápa is áldozatul esett – őt választották 590. szeptember 3-án Szent Péter utódának. (Ekkor van liturgikus ünnepe.) Népének jó pásztora, a szegények segítője és a hit terjesztője volt. De nem szerette a kiemelkedő rangok használatát. Tőle származik a pápák ezen címe: Isten szolgáinak szolgája. Kiváló szervező, tanító, és a hagyomány szerint a róla elnevezett „Cantus Gregorianus” jelzi, hogy a liturgiában is sokat alkotott. Az ő nevét viseli az egyik legrégibb, VIII. századból fennmaradt szakramentárium, liturgikus könyv. Számos írása, levelezése és beszéde maradt fenn. 604. március 12-én hunyt el.

Kalkuttai Boldog Teréz szűz (Szeptember 5.)

Agnes Gonxha Bojaxhiu 1910-ben született albán szülőktől. A mohamedán környezet dacára hűségesen ragaszkodott a család katolikus hitéhez. Kilencéves volt, amikor elvesztette édesapját. Özvegy édesanyja kézimunkaüzlettel tartotta fenn magát és három gyermekét. E súlyos megpróbáltatás még jobban összeforrasztotta a családot. Az édesanya jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközségben, a szegények segítője és támogatója volt. Ágnes állami iskolába járt, de tagja lett a Mária Kongregációnak. A jugoszláv jezsuiták szolgálatot vállaltak a kalkuttai egyházmegyében, ahonnan egyikük írásaiban beszámolt az ottani lehetőségekről. Ágnes 1928-ban határozta el barátnőjével, hogy szerzetes nővérnek jelentkeznek az angolkisasszonyok rendjébe. Rövidesen Indiába küldték noviciátusának megkezdésére. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránti tiszteletből vette fel. 1948-ig földrajzot tanított a kalkuttai Szűz Mária iskolában. A váratlan fordulat 1946-ban következett be életében, amikor lelkigyakorlatra utazott, és a zsúfolt vonaton látta az emberi nyomorúság és kitaszítottság borzalmait. Ez volt életének nagy pillanata, amikor – elhagyva rendjét –engedélyt kért, hogy Kalkutta szegénynegyedébe mehessen. Letette a rendi ruhát, és fehér száriba öltözött, amelyet keskeny kék szegély övezett. Amerikai missziós nővéreknél egészségügyi kiképzésben részesült, majd visszatért Kalkuttába, ahol a Szegények Kis Nővéreivel lakott. 1950-ben nyert jóváhagyást a Szeretet Misszionáriusai társulat, amely nagyon gyorsan elterjedt az egész világon. 1965-ben pápai jogú társulat lett. Hitvallásuk: „Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” Számtalan kitüntetés között 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. 1997-ben halt meg. II. János Pál pápa 2003. október 19-én iktatta a boldogok sorába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..