A tavat átölelve

A Balaton környéki településeken lakóknak, illetve az ott nyaralóknak azonban lakhelyük, otthonuk, pihenésük helye. Az ember a világban mindenhol szereti és aggódik szűkebb környezetéért. A bécsi városmisszió előtt ezért született meg az osztrák főváros körül, majd a budapesti városmisszió előtt hazánkban is az élő rózsafüzér, a város körüli rendezvény, amelyen a zarándokok a városért, annak lakóiért, az országért imádkoznak. Tavasszal ezrek és ezrek veszik körül imáikkal Budapestet. Tavaly a Balaton körüli településeken lakó hívek is úgy döntöttek, hogy Mária oltalmát, Isten kegyelmét kérve minden év augusztus 16-án, mintegy átölelve a tavat imádkoznak, hogy szűkebb pátriájukban is minél több ember találjon utat égi édesanyánkhoz és rajta keresztül Jézushoz.
A zarándoklat során közös imádságban felajánlják Magyarországot, valamint imádkoznak a Balaton környékén élőkért és a nyári pihenésüket ott töltő emberekért.

Kényelmes világunkban, amikor a technika vívmányai szinte minden terhet levesznek a vállunkról, a hívő emberek egy része is busszal, vonattal, repülővel, esetleg gépkocsival indul zarándoklatra. Bár a távolabbi zarándokhelyeket nehéz gyalogosan elérni, némi fáradságot, nélkülözést érdemes fordítani az ilyen alkalmakra, hiszen ismeretségek, kapcsolatok, barátságok is születhetnek a közös imádság során. A közömbösség, a figyelmetlenség, önzés falai nemcsak a nagyvárosokban léteznek, hanem szerte a világban, akár a kisebb településeken, a Balaton körül élők között is. Ezért is fontos a helyiek kezdeményezése. Idén is augusztus 16-án, a Balaton-part kilenc pontjáról indult a gyalogos zarándoklat, reggel hét órakor. Minden indulási helyről két-két irányba indultak a résztvevők, hogy aztán az ellenkező irányból érkező hívekkel együtt fohászkodva élő rózsafüzért fonjanak a Balaton köré. A nap végén pedig közös szentmisén vettek részt a zarándokok. Az idei zarándoklat mottójául a szervezők a következő mondatot választották: „Elindulunk égő szívvel, és minden léptünk imádság lesz.” Ezzel a békés, jókedvű, imádságos együttléttel apró lépést tettek egymás és a világ felé: keresztény hitük megvallásával másokat is Krisztushoz hívtak, hiszen a zarándoklat lehetőséget adott arra is, hogy az egyház a templom falain kívül megjelenjen. Az ima erejében bízva kérték, hogy az Úr segítse meg a benne nem hívő embertársainkat is. Az imában való találkozás más települések lakóival jó alkalom volt egymás megismerésére, engesztelésre, a keresztény közösségben való együttlétre is. Útközben a zarándokok találkoztak olyan emberekkel is, akik nem járnak templomba, más módon nem kerülnek kapcsolatba a hittel. Ezért fontos volt számukra, hogy megmutassák: a vallásos emberek is vidámak és sokszínűek, vannak köztük fiatalok és idősek egyaránt.

Az egyik zarándokcsoporthoz délelőtt csatlakoztam Balatonszentgyörgyön. A közelebbi településekről már korábban megérkeztek a zarándokok, s az ima folytatásával csak a keszthelyieket várják, akik legalább tizenhárom kilométert gyalogoltak. A helyiek és a már megérkezett zarándokok bementek a templomba imádkozni. Várakozás közben megismerkedtem Brieber Lászlóval, Balatonszentgyörgy plébánosával. A vidám, mosolygós pap épp kocsijába szállt be, hiszen vasárnap lévén több településen is miséznie kellett. Hívei azonban nem engedték el, míg nem készítettem róluk egy közös felvételt. A plébános már késésben volt, autójából visszaszólva kérte a helyieket: „méltó módon” fogadják az érkező zarándokokat. Nem sokkal később egy biciklis férfi jött a hírrel, hogy közelednek a keszthelyiek.

A zarándoklat onnan induló szakaszát a Cursillo tagjai szervezték, így a csoport elején a feszület mellett a mozgalom zászlaját is hozták a közösség tagjai. Hirtelen betöltötte a templom kertjét a harangzúgás, s a szentgyörgyiek is kivonultak az utcára a vendégek fogadására. A templomban aztán a Keszthelyről érkező Horváth Zsolt köszöntötte a hatvannál is több zarándokot. Mint később elmondta: vasárnap lévén a plébánosok – már amelyik településnek van – miséznek, így az élő rózsafüzér alatt civilek vezetik az imákat. Így történt Balatonszentgyörgyön is. Litániák, Mária-énekek, fohászok hangzottak el hazánkért, a Balaton körül lakókért, az ott pihenőkért. Körülbelül egy órával később a zarándokok a templomkertben szerény agapén vehettek részt, hogy némi energiát gyűjtve a gyönyörű napsütésben, ám rekkenő hőségben elinduljanak hazafelé, hogy Keszthelyen a karmeliták templomában misén vegyenek majd részt. Mielőtt elindultak volna, a zarándokok elmondták, az általános felajánlások mellett sokukat egyéni imaszándékok is vezették, vállalták a fáradságot családjukért, esetleg beteg rokonukért, válságban lévő házaspárokért, elkallódott, fiatal családtagjukért. Az imák, amelyek Mária segítségét, Jézus irgalmát, kegyelmét kérték, bizonyára kedvesek voltak Isten előtt, hiszen azokat áldozatot vállalva, a kényelmes vasárnapot gyaloglásra és imádságra váltva mondták. A Balaton környékiek ezen a napon csatlakoztak – immár második alkalommal – azokhoz az ezrekhez is, akik az országért szeretnének tenni, hogy boldogabb, békésebb, keresztényibb módon éljen mindenki Magyarországon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..