Rodostó és Döbling – Ez év húsvétján nemzetünk két példaadó alakjának halálára emlékezünk. Rodostóban 275 éve hunyt el emigrációjában, nagypéntek délutánján II. Rákóczi Ferenc. Döblingben 150 éve tragikus módon ért véget húsvétvasárnap hajnalán gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” élete. Mindketten éppen ugyanazon a naptári napon, április 8-án adták vissza lelküket Teremtőjüknek.
Lelkigyakorlaton – hajléktalanokkal – Bajzáth Ferenc józsefvárosi plébános húsz éve minden vasárnap szentmisét tart közel kétszázötven hajléktalan embernek. – Két évtizeddel ezelőtt, amikor Kalkuttai Teréz anyával találkozhattam, és magával ragadott az ő szolgálata, elkezdtem hajléktalanokkal foglalkozni.
Mózesnek halála előtt azt mondotta az Úr: „Prófétát támasztok testvéreid köréből, olyat, mint te vagy, ajkára adom szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki” (MTörv 18,18). Később hozzáfűzte: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot… Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá” (MTörv 30,15-20).
XVI. Benedek pápa torinói útja elé – A Szentatya május 2-án egynapos látogatásra érkezik az észak-olaszországi Piemont tartományi fővárosába, Torinóba, melynek székesegyházában április 10-étől május 23-áig ismét látható lesz a torinói lepel, a Jézus halotti lepleként tisztelt történelmi ereklye. Már milliónyi érdeklődő jelentkezett megtekintésére a világ minden részéből. A lepel a remény és a bizalom üzenetét tolmácsolhatja mindazoknak, akik testben, lélekben szenvednek, hogy Krisztusra tekintve merítsenek erőt.
Író nagyapjáról beszél az unoka, ifjabb Somogyváry Gyula – Virágzik a mandula…, Ne sárgulj, fűzfa!, És Mihály harcolt…– édesanyám lelkesen emlegette ezeket a könyvcímeket nyolcvanévesen is, volt, amelyik regényt sokadszor is újra elolvasta. „Az én nemzedékem talán legismertebb írója volt Somogyváry Gyula”, mondogatta öregen is olyan csillogó szemmel, ahogyan az igazán nagy élményeire emlékszik az ember. Bölcsészhallgatóként én nem tanultam róla semmit, az egyik évfolyamtársam azonban ugyanezt a nevet viselte… Az író unokájával húsvét előtt abból az alkalomból beszélgettünk, hogy a száztizenöt éve (1895. április 21-én) született író életműve kiteljesedett, korábban meg nem jelent művei is végre nyomdafestéket láthattak.
Egy családapa vallomása a tartósélelmiszer-gyűjtésről – A közelmúltban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívással fordult a hívekhez, melyben kérték: ki-ki lehetőségei szerint segítse tartósélelmiszer-adománnyal a rászorulókat – hogy az egyház hagyományaihoz híven segítséget lehessen nyújtani a nélkülözőknek. A kezdeményezés sikeres volt, nagyon sok étel gyűlt össze, melyet a helyi karitászszervezetek osztottak ki. Budapest agglomerációjában él az a család, amelynek története nem egyedi: sem anyagi helyzetük, sem az akcióban kapott szerepük miatt.
Számvetés – húsz év múltán – 1950-ben „megállapodás” született a Magyar Népköztársaság és a püspöki kar között – amely valójában diktátum volt. Az 1948-ban államosított egyházi iskolák közül nyolc, szerzetesek által működtetett gimnázium újraindulását engedélyezték.
Ötéves az Új Ember gyermekújságja – Tornyosmosolyi különleges hely. Nem azért, mert közel van hozzá Pocokfalva, hanem mert olyan kisváros, ahol még a lakótelepiek is barátkoznak, és segítik egymást. Emellett a templomban és a plébánián is sokan otthon érzik magukat közülük.