Gyula diák – Magyarország szolgálatában

– Milyen érzés egy ilyen ismert névvel élni? Volt olyan tanárunk az egyetemen, aki rákérdezett, van-e köze „a” Somogyváryhoz?
– Kiss Jenő nyelvészprofesszor a szigorlaton megkérdezte. Mivel az írásbelim jól sikerült, a szóbelin már inkább csak nagyapáról beszélgettünk. Vagyis inkább ő mesélt: milyen sokat jelentett neki ifjúkorában nagyapám regényeinek olvasása, hogyan segítette eligazodni az életben az az erkölcsi tisztaság, amely ezekben megfogalmazódott.

– A két háború közötti időszak egyik legsikeresebb magyar írója volt Somogyváry Gyula, a mai középgeneráció többsége viszont a nevét sem ismeri…
– Elhallgatott, tiltott író volt évtizedeken keresztül. Nemcsak a kommunizmus idején, hanem már a nyilaskorszakban is. Ő ugyanis azon kevesek közé tartozott, akiket mindkét diktatúra üldözött, bebörtönzött. Nácik és bolsevikok egyaránt tartottak tőle. Vannak, akik ezért még inkább felnéztek rá, vannak, akik szemében ez a tény is hitelesíti azt az erkölcsiséget, amely a műveiben megfogalmazódott. Sokan, az idő múlásával természetszerűleg egyre többen vannak viszont, akik a nevét sem hallották.

– Azok kedvéért, akik nem hallottak róla, mutassuk be őt néhány mondatban.
– A Sopron megyei, „horvát szavú és magyar szívű” Fülesen született, német nevű és származású magyarnak, az anyakönyvbe Freissberger Gyulaként jegyezték be, 1929-ben, vitézzé avatásakor vette fel a Somogyváry nevet. Apjával magyarul, édesanyjával németül beszélt. Tanulmányait befejezve újságíróként kezdett dolgozni, majd önként jelentkezett katonának. Végigharcolta a világháborút, már a fronton írogatott, bajtársai a Fűzfa becenevet adták neki, ezen a néven szerepel személyes élményeire épülő regénytrilógiájában, melynek első kötete 1933-ban jelent meg. Lelke mélyéig feldúlta a trianoni békediktátum igazságtalansága – amelyet az igencsak más erkölcsi és világnézeti alapon álló Lenin is „imperialista rablóbékének” nevezett…
1920-tól a Magyar Távirati Iroda munkatársaként dolgozott, majd a rádióhoz került. A húszas évek végétől rendre ő mondta a nagy népszerűségnek örvendő szilveszteri beszédeket. Hazatérés című művével meghonosította a Magyar Rádióban a hangjáték műfaját, melynek a neve is tőle származik a Hörspiel szó magyarítása révén. Eleinte verseskötetekkel jelentkezett, aztán következett a regények hosszú sora: ezek hozták meg számára az igazi sikert.

– Mi lehetett a titka nagy népszerűségének?
– Az ő könyveiben még van történet! Hitte, hogy a történetek elmesélhetők, és el is tudta mesélni őket: az izgalmas cselekményszövés, az olvasmányos stílus magával ragadta az olvasót. Regényeiben feldolgozta háborús élményeit, családja történetét, számos történelmi tárgyú könyvet is írt: négy regénye foglalkozik 1848-cal, a szabadságharccal, aztán a Trianon utáni állapotokkal. A téma és az elbeszélés módja mellett azonban legalább annyira fontosak azok az erkölcsi értékek, amelyek ezekben a művekben jelen vannak: az igazsághoz való ragaszkodás, a hazaszeretet, az ember méltósága, a bajtársiasság, a tiszta szerelem… Mikor saját életének eseményei, a maga gondolatai kerültek bele a könyvbe, akkor sem önkifejezésre törekedett, hanem valami többre. Azt akarta kifejezni, amire maga is törekedett.
Éppen ez az erkölcsiség okozott számomra dilemmát: megdöbbenéssel szembesültem a Trianon után íródott „gyűlöletverseivel”. Ezeket hosszú ideig egyszerűen vállalhatatlannak éreztem: egy keresztény ember nem gyűlölhet… Márpedig ő nyíltan megvallotta kereszténységét, nemcsak templomjáró ember volt, hanem mély hittel élt, kifejezetten törekedett az életszentségre.
Idővel aztán megértettem, miről is van szó. Aki szereti az igazságot, annak gyűlölnie kell az igazságtalanságot. De nem az embert, aki elköveti. Az erény számára gyűlöletes a bűn – de nem a bűnös. Mementó című versében így ír: „Jöjj el, Gyűlölet, jöjj a szívekbe / légy te a hit, és légy te a kard!” Nagyapám világosan látta, hogy igazi béke csakis igazságra és igazságosságra épülhet, nem hazugságra alapozott szerződésekre, nem gyáva meghunyászkodásra.

– Közéleti szerepvállalásában is ez az igazságra törekvés vezette.
– 1935-ben parlamenti képviselő lett. „Nem pártpolitikai célokkal léptem át az ország házának küszöbét, hanem hogy mélységes hittel, alázatosan és szerény erőm egész megfeszítésével szolgálhassam Magyarországot.” Ezeket a mondatokat hitelesíti az is, hogy kormánypárti képviselő létére nem szavazta meg a zsidótörvényeket…1940-től Teleki Pál miniszterelnök utasítására titkos, náciellenes propagandát folytató rádióadót irányított. Az ország német megszállásakor a Gestapo letartóztatta, majd Mauthausenbe hurcolták. A háború befejezése után gyalog jött haza, olyan leromlott állapotban, hogy felesége csak a hangjáról ismerte fel… Mire hazaért, fia már orosz hadifogságban volt, lánya pedig a Gulagon: az utcáról hurcolták el a felszabadítók, tíz év után került haza Szibériából.
Nagyapám 1945-ben már nem kerülhetett vissza a rádióhoz. Nyugdíjazták, aztán 1950-ben Kistarcsára internálták. 1953-ban, a pesti Mosonyi utcai ÁVH-kórházban halt meg, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában földelték el.

– 1990-ben három regényének újbóli kiadása jelentette irodalmi rehabilitációját, két évvel később került sor emberhez méltó temetésére.
– Azóta pedig megjelentek kiadatlan könyvei is: Somogyváry Gyula (Gyula diák) összes versei és műfordításai, Vihar a levelet…, valamint A Tűzoszlop című regénye és egy verses mesekötete. A napokban kerül a boltokba első világháborús trilógiájának új kiadása.
Unokájaként nem lehetek egészen elfogulatlan, magyar szakos bölcsészként, hagyatéka gondozójaként mégis kimondom: az a vállaltan magyar és keresztény szellemiség, amelyet műveivel és szerepvállalásával képviselt, hozzájárulhatna ennek az országnak a talpra állásához – melyet egész életével szolgálni akart.