Kilencvenöt éve született Roger testvér – Roger Schütz-Marsauche 1915. május 12-én született a svájci Provence-ban, hívő protestáns szülők kilencedik gyermekeként. Apja református lelkész volt, ő maga is teológiát tanult 1937 és 1940 között Lausanne-ban és Strasbourgban. 1940-ben telepedett le az akkor német megszállás alatt lévő Franciaországban, azzal az elhatározással, hogy közösséget alapít, amely az emberek közötti kiengesztelődést szolgálja. Háza rövidesen a nácik által üldözöttek menedékhelyévé vált. 1942-ben közösségével együtt Svájcba kellett menekülnie. A terület felszabadulása után, 1944-ben társaival visszatért Taizébe, ahol árva gyermekeket gondozott, illetve német hadifoglyokat látogatott. 1949-ben a közösségből heten fogadalmat tettek, ezzel létrejött a szerzetesközösség, amelynek Roger testvér lett a vezetője (priorja). Haláláig (2005. augusztus 16-án, Taizében az esti imádság alatt egy pszichésen zavart asszony késsel meggyilkolta) vezette a közösséget, amelyhez egyre többen csatlakoztak szerzetesként.

Az isteni irgalmasság ünnepe – tíz éve – „Az isteni irgalmasság üzenetével kívánom átvezetni az egyházat a harmadik évezredbe” – mondta II. János Pál pápa tíz évvel ezelőtt, 2000. április 30-án, amikor szentté avatta Fausztina nővért (Maria Faustyna Helena Kowalskát), illetve húsvét második vasárnapjára kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét. Ez az üzenet azonban nem új keletű – a Biblia a Teremtés könyvétől tanúskodik róla. Csak az ember hajlamos elfelejtkezni erről, hiszen számára az irgalmasság gyakorlása erőfeszítést kíván. Istennek azonban a lényegéhez tartozik.
„Az irgalom lángjai égetnek engem. (…) Én magam vagyok a szeretet és az irgalom” – jegyezte le Jézus szavait Fausztina nővér. Naplója a katolikus misztika különleges dokumentuma, prófétai kiáltás a modern ember felé.

A János szerinti evangélium húsvéti elbeszélése más, mint a többi evangéliumé. Kevesebb adatot ismerünk meg, kevesebb szereplővel találkozunk (vö. Mt 28,1-15, Mk 16,1-14, Lk 24,1-12). Itt nincsenek asszonyok, angyalok, nem hallunk a sír őrzőiről, sem szemmel látható, füllel hallható csodálatos jelekről. Mintha Jánost nem az események időbeli sora, dokumentálása érdekelné, hanem valami egészen más, amit a húsvéti hit születésének nevezhetünk.