Szülőfalumat, Előszállást kevesen ismerik, gyakran megkérdezik, merre található. Régebben azt szoktam mondani, a Mezőföldön, Fejér megyében, Dunaföldvártól tíz, Dunaújvárostól huszonnyolc kilométerre. Ma már inkább Nagykarácsony a viszonyítási pont, amelyet a szeretetpostáról és a Mikulásházról többen ismernek.
A Zichy Mihály Alkotóközösségnek még a rendszerváltozás előtt átadott, sokáig elveszettnek hitt, különféle raktárakban őrzött s a közelmúltban megtalált huszonhat festményét állította ki a napokban az idén nyolcvanöt éves balatonföldvári művész, Przudzik József. A képek, melyek az 1970–80-as években készültek, Balatonföldvár, Pél-puszta, Tapolca, Sümeg, Mencshely, Badacsony, a kunsági tanyavilág mikrokozmoszával, a Solt környéki embersorsokat sugárzó színekkel s a Balaton fényáztatta vidékén élők mindennapjaival köszöntik a látogatót.
Zempléni Fesztivál – immár huszadszor. Egy fesztivál esetében az első két évtized elérése nem az emberi mércével számolt ifjúkort jelenti, hanem a felnőttkort és az állandóságot.
Kezdjük mindjárt egy rossz hírrel, amelyről a programfüzet köszöntőjében ír a művészeti vezető, Hollerung Gábor és a fesztiváligazgató, Turjányi Miklós: a pénzügyi forrás apadt, ezért kevesebb programmal és rövidített időtartammal, augusztus 12. és 20. között tudták megrendezni a fesztivált.
Harminc évvel ezelőtti törökországi körutamról őrzött emlékkép az egymásnak köszöngető turistáké. Örültünk egymásnak, olyan kevesen jártak arra. Közép-Anatólia szántóföldjein a férfi terelte a tehenet, az asszony szántott. Aki vidéken akart utazni, szamárhátra kényszerült. Az ankarai Atatürkmauzóleum előtt a díszőrség katonáinak lábára spárga erősítette a csupasz cipőtalpat – illett hozzá a Gárdonyitól ismert szakállas puska.
visszakeresni magam
emlékek kartotékjában
hogy kinek gondoltam
s ki voltam valójában
ki aki sorsomba tévedt
Képzelj el egy misztikus halottlátót. Aztán képzelj egy megkeseredett-kitartó férjet, egy bevándorlók tucatjainak sorsáról döntő bűnözőt, egy jóságos-ingerült apát, egy kérlelhetetlen pácienst, egy haldoklót. Egy személyben. Szóval egy haldoklót, aki utolsó napjait annak szenteli, hogy rendet hagyjon maga után. Az életet ugyanis csak ajándékba kaptuk – hangzik el a filmben –, ezért így is kell visszaadnunk. Ez pedig olykor roppant nehéz. Alejandro González Iñárritu Biutiful című drámája a végső napok önfeláldozó szélmalomharcába és önmarcangoló lelki tusájába nyújt bepillantást.
Augusztus 20-án állami kitüntetésben részesült Hegedűs Endre zongoraművész: Schmitt Pál köztársasági elnök javaslatára és aláírásával a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vette át Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi minisztertől. Mit jelent a művésznek e díj?
A muzsikussal találkoztam először, a zongoraművésszel. Orgonapadon ült, misén kísérte a népénekeket. Lehet-e ennél nagyobb kitüntetés? – mint Kodály kérdezte Visszatekintésében saját „kántor-pozíciójára” utalva. Aztán már a Játék és muzsika következett a barátságban, költészettel, rádiós-tévés műsorokkal társulva.