Most meg arra figyelmeztet, hogy a testvér – vagyis a másik hívő ember – bűnétől mégsem szabad eltekintenünk. „Ha vétkezik ellened a testvéred…”, vagyis egy hívő társad, ne hagyd ezt szó nélkül, hanem „keresd meg, és négyszemközt vond kérdőre”. A feltételes mondat több szövegben nem tartalmazza az ellened szót, mégis valószínű, hogy azok a szövegek a megbízhatóbbak, amelyekben ez szerepel. A hívő embernek nem dolga, hogy „testvérének” bírája legyen, de ha az illető „ellene” vét, akkor figyelmeztetnie kell. Elsősorban talán nem is önvédelemből, hanem azért, hogy a vétkében meg ne átalkodjék. Nehogy azt gondolja, hogy „testvérek közt” embertelen lehet az ember. „Ha hallgat rád, megnyerted”: nem magadnak, hanem a jónak s a közösségnek, amelybe mind a ketten tartoztok – magatokért és egymásért is felelősen. Így az viselkedik, aki hasonlóan tapintatos, de felelősségteljes magatartást várna el ugyanazon testvérétől, ha egyszer maga adna okot hasonló figyelmeztetésre. Felelősek vagyunk egymásért, ha nehezünkre esik is figyelmeztetnünk az ellenünk vétkezőt.
Ám mi történik akkor, ha az illető nem hallgat a szavunkra? „Hívj két tanút, és jelenlétükben ismételd el számonkérő, figyelmeztető szavaidat!” E tanúk nem az eset megtörténtét tanúsítják, hanem a figyelmeztetést nyomatékosítják. S ha ez sem vezet eredményre? „Szólj az Egyháznak!”, s ha még arra sem hallgat, „vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos”. A görög eredetiben itt kétszer is az ekklésia szó szerepel, amelyet egyetlen másik mondatban használ Máté, amikor Jézus Péterhez fordul: „Te Péter vagy, azaz kőszikla, s én erre a kősziklára építem Egyházamat (16,18). A szentmise olvasmányai című liturgikus könyv ezen az utóbb idézett helyen Egyházamnak fordítja az ekklésia szót, a 18. fejezet idézett mondatában viszont „a hívők közössége” szókapcsolattal szerepelteti. Ez aligha indokolható. Az evangélista mindkét esetben ugyanarra a Krisztustól alapított közösségre gondol. A francia ökumenikus bibliafordítás mindkét helyen az Église kifejezéssel adja vissza a görög szót. Nagybetűvel kezdi, egy intézmény neveként használva. Ugyanakkor érdekes jegyzetet fűz az általunk vizsgált mondat második feléhez: „vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos: vagyis ne törődj vele többé, a továbbiakban nem vagy felelős érte, talán egyedül Jézus tehet érte valamit”.
Aligha hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Jézus itt azt jelenti ki, hogy az ő egyháza nem térhet szó nélkül napirendre afölött, hogy egyik tagja embertelenül bánik a „testvéreivel”; ha nem tér jobb belátásra, ítéletet kell mondania fölötte, ki kell közösítenie. Tudjuk, Pál apostol valóban el is rendelt ilyesmit. Ezzel nem szánta kárhozatra a bűnben megátalkodottat, inkább abban reménykedett, hogy az illető megrendül, megtér, s akkor az egyház újra befogadhatja.
Valószínű, hogy ebben a gondolati összefüggésben értelmezhetjük az evangéliumi szakasz utolsó mondatát. Az Egyház – vagy ketten-hárman, az ügyben érintettek – imádkoznak azért, akivel szemben ítéletet kellett hozniuk, s őszintén igyekeznek azon, hogy aki vétkezett, Isten kegyelmével jobb belátásra jusson, s újra a testvérek közé tartozzék.
