Hirschler József és a kolozsvári Marianum

Kettős évforduló alkalmával emlékezünk. Száz évvel ezelőtt, 1911-ben nyitotta meg kapuit a híres kolozsvári leánynevelő intézet, a Marianum, és hetvenöt évvel ezelőtt hunyt el alapítója, építtetője, Hirschler József, a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa, főesperes, kanonok, pápai prelátus.

Lány egyszarvúval

Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei

Vajon hol láthatunk egyszarvút, „közismertebb” nevén unikornist? Az állatkertben, cirkuszban biztosan nem, hiszen mesebeli állat. Századunkban legismertebb előfordulási helye (a csillagos égbolton kívül) a képtárak, múzeumok gyűjteménye. A kiállítóterekben és a raktárak mélyén őrzött műtárgyakon gyakran köszönnek vissza e kecses állatok.

Rózsa Endre emlékezete

Hetvenéves lehetne Rózsa Endre, ha élne, tehát még csupán az időskor kezdetén állna ma is, ha 1983 őszén meg nem támadja a gyalázatos betegség, amely aztán 1995 tavaszán végzett vele. A költői pályát nemcsak igényesen, hanem sikeresen is kezdte, s bár első kötete csupán huszonkilenc éves korában, 1970-ben jelent meg, ez abban az időben nem számított rendkívüli késedelemnek.

Zenéből épített hidak

A Nemadomfel együttes jótékonysági koncertre hív

November 13-án ismét lesz Jobb velünk a világ! koncert. Ez alkalommal Hobo és bandája, az Ismerős Arcok és a Misztrál zenekar lesz a Nemadomfel együttes vendége a Papp László Sportarénában. A negyedik alkalommal létrejött jótékonysági koncert céljáról kérdeztem Pap Szabolcsot, a rendezvény szóvivőjét.

Hospice-önkéntesek az iskolapadból

Fiatalként az élet méltó befejezéséért

A hospice-mozgalom abban szeretne segíteni a halálos betegségben szenvedő embertársainknak, hogy életük utolsó szakaszában is minél emberibb és szeretetteljesebb légkörben lehessenek, lehetőség szerint családjuk körében. A mai trendek ismeretében talán különösnek tűnik, de fiatal önkéntesei is vannak.

„A búcsúzás hosszú folyamat”

Révay Edit Sacré Coeur-nővér
a haldoklók kíséréséről

A halált legtöbben nem tartjuk olyan témának, amellyel egy átlagembernek túl sokat kellene foglalkoznia. Nem feltétlenül értjük, mi dolgunk lehetne vele. Sőt, akár úgy is gondolhatjuk: egy normális embert az jellemez, hogy nem gondol a halálra, nem rontja el a saját és mások kedvét a szóba hozásával.