Az elfelejtett kapitány
Vers
Sok körülöttünk az árny. Mentem hazafelé
a szeptemberi éjszakában, mikor Y.
negyven év után kilépett a sírjából,
s mellém szegődött.
Sok körülöttünk az árny. Mentem hazafelé
a szeptemberi éjszakában, mikor Y.
negyven év után kilépett a sírjából,
s mellém szegődött.
„Melyik gyermeknek ne lenne oka arra, hogy sírjon a szülei miatt?” Ez a Nietzschétől vett idézet olvasható Anselm Grün és Maria-M. Robben magyarul most megjelent könyvének elején. Már a lélektan tudományának kialakulásakor megfigyelték a szakemberek, hogy a gyermekkori tapasztalatok nagymértékben hatnak arra, miként alakul felnőtt életünk.
Kisfiúként igencsak lelkesen és izgatottan figyeltem, amikor Vitéz László rendületlen buzgalommal és a jó ügyek rettenthetetlen harcosaként püfölte husánggal vagy épp egy jobb sorsra érdemes palacsintasütővel a baljós kinézetű ördögöket, akik suvikszos pofájukkal természetesen mindig valami újabb gonoszságon törték a fejüket.
arra gondoltam
vénásan
aztán arra
nem segít
elfogadva a hazugságokat
még húzom egy ideig
szedem az emlékeket
minden nyom engem mutat
Ha már szeretteid
Sárgult fényképekről megmerevedve,
– Akár őslénytani leletek –
Maradtak,
S a valamikori barátok,
Ha ugyan (mi e szó?) voltak,
Családjukkal bíbelődnek,
Az angyalok mozdulatlanok.
Szélcsend.
Kövek zárt tere.
Égre nyíló ablakok.
Imára kulcsolt kezek.
Elveszettnek hitt forrásvizek
szökkennek fel szemedben.
Pavel Florenszkij Az ikonosztáz című művében írja: „Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten.” Merész kijelentés. Vajon melyik mai nyugati műalkotás indítana bennünket arra, hogy belőle Isten létezésére következtessünk? Pilinszky írta a János-passióval kapcsolatban: „Számomra Bach elsősorban Isten-bizonyíték. …