Biblioterápia

Könyvespolcra

 „Melyik gyermeknek ne lenne oka arra, hogy sírjon a szülei miatt?” Ez a Nietzschétől vett idézet olvasható Anselm Grün és Maria-M. Robben magyarul most megjelent könyvének elején. Már a lélektan tudományának kialakulásakor megfigyelték a szakemberek, hogy a gyermekkori tapasztalatok nagymértékben hatnak arra, miként alakul felnőtt életünk.

Hazatért mesemondók

Világ-nézet katolikus szemmel

Kisfiúként igencsak lelkesen és izgatottan figyeltem, amikor Vitéz László rendületlen buzgalommal és a jó ügyek rettenthetetlen harcosaként püfölte husánggal vagy épp egy jobb sorsra érdemes palacsintasütővel a baljós kinézetű ördögöket, akik suvikszos pofájukkal természetesen mindig valami újabb gonoszságon törték a fejüket.

Ennyi

Vers

arra gondoltam
vénásan
aztán arra
nem segít
elfogadva a hazugságokat
még húzom egy ideig
szedem az emlékeket
minden nyom engem mutat

Elvágyódsz. El.

 Vers

Ha már szeretteid
Sárgult fényképekről megmerevedve,
– Akár őslénytani leletek –
Maradtak,
S a valamikori barátok,
Ha ugyan (mi e szó?) voltak,
Családjukkal bíbelődnek,

Ablak az örökkévalóságra

Könyvespolcra

Pavel Florenszkij Az ikonosztáz című művében írja: „Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten.” Merész kijelentés. Vajon melyik mai nyugati műalkotás indítana bennünket arra, hogy belőle Isten létezésére következtessünk? Pilinszky írta a János-passióval kapcsolatban: „Számomra Bach elsősorban Isten-bizonyíték. …